Fordulatot jelent Ausztria életében a Wolfigang Schüssel vezette néppárti-szabadságpárti koalíció: 30 évi szociáldemokrata (SPÖ) kormányzás, azon belül 13 évi szociáldemokrata-néppárti szövetség ért véget, s első ízben került irányító pozícióba a szélsőjobboldali Szabadságpárt (FPÖ). A kormány munkaprogramját a két pártvezér, Wolfgang Schüssel és Jörg Haider, illetve az általuk vezetett két küldöttség munkálta ki, jobbára azt a megállapodást véve alapul, amit Schüssel, volt szövetségesével, Viktor Klimával szinte az aláírásig vitt el, ám amely a szakszervezetek – a nyugdíjreform miatti – ellenállásán mégis megbukott.
ÖSZTÖNZŐK ÉS SZANKCIÓK. A koalíciós megállapodás az üzleti élet néhány olyan évek óta hiába ismételgetett követelését teljesíti, amelyek a szakértők szerint elengedhetetlenek Ausztria “telephely jellegének” erősítéséhez, a külföldi beruházások ösztönzéséhez. Kérdés persze, hogy e szempont mennyire érvényesülhet most, az Európai Unió (EU) 14 tagországa, az Egyesült Államok és Izrael által jelzett szankciók közepette.
A koalíciós megállapodás a költségvetési hiány fokozatos csökkentését irányozza elő, oly módon, hogy 2003-ban a deficit a bruttó nemzeti termék (GNP) 1,3 százalékát, majd 2005-ben 1 százalékát tegye csak ki (tavaly ez a mutató 2,2 százalékra rúgott).
Bár a tárgyalások idején a két párt vezetői szívesen hivatkoztak arra, hogy a tekintélyes megtakarítást kizárólag a kiadások csökkentésével szeretnék elérni, a dokumentumból kiderül, hogy nem elkerülhető néhány területen az adó-, illetve járulékemelés sem. Egyelőre azonban nem változnak a társasági és a jövedelemadó kulcsai.
A költségvetés számára 2003-ig 15 milliárd schillinges megtakarítást jelent a nyugdíjrendszer átalakítása: ez év őszétől fokozatosan – negyedévenként két hónappal – emelik a korkedvezményes nyugdíjkorhatárt, aminek következtében a nők 2003-ban a jelenlegi 55 helyett leghamarabb 56,5 a férfiak pedig 60 helyett 61,5 éves korukban vonulhatnak nyugállományba.
A takarékoskodás másik jelentős forrása a köztisztviselői réteget érinti: 2003-ig létszámukat 9 ezer fővel csökkentik, 2001-től új túlóramodellt vezetnek be, a közigazgatás reformja keretében pedig egyes részterületek kikerülnek a költségvetésből. Itt az összes spórolás 10 milliárd schillinget tesz ki. Szociális téren a legnagyobb költségmegtakarítást a kórházi ápolási költségek önrészesedésének bevezetésétől várják: ez – az egészségügyi pénztárak “belátása szerint – akár az ápolási díjak 20 százalékát is kiteheti.
A bevételeket hosszabb idő alatt 160 milliárd schillinggel gyarapítja az előirányzat szerinti erőltetett ütemű privatizáció, amelynek jegyében egyebek között az állami tulajdonú – és nélkülözhető – ingatlanok eladását is előirányozták. Az ÖVP-FPÖ kormány csak egészen kivételes esetekben tart meg állami tulajdonrészt, a korábban a beleszólási jog fenntartása miatt előnyben részesített megoldás – 25 százalék plusz egy részvény – már nem szerepel a tervekben.
A lakosságot közvetlenül érintő adóemelések – a dohányáru, a gépkocsi-biztosítás és az energiaadó növelése, valamint az autópályadíj csaknem kétszeresére, 1000 schillingre történő emelése – összesen 10 milliárd schillinget hoznak a költségvetésnek.
Kérdésessé teszi a munkaprogram végrehajthatóságát a külföld reakciója: a kormány eskütételének pillanatától folyamatosan érkeznek bojkott hírek. Nagy nemzetközi konszernek – köztük a Coca-Cola – halasztják el ausztriai telephely-létesítési tervüket, külföldi befektetők jelzik kivonulási szándékukat, a belga védelmi minisztérium visszavonta megrendelését a Steyr Puch konszerntől, és tömegesen érkeznek az idegenforgalmi sztornók. Nem csupán magánszemélyektől: e téren a legérzékenyebb eddigi veszteség egy 25 ezres részvételű innsbrucki orvoskongresszus lemondása.
TILTAKOZÓ TŐZSDE. A bécsi tőzsde, amely amúgy sem tőkeerejéről híres, folyamatos és szignifikáns árfolyamesést könyvel el. Két hét alatt 8 százalékot gyengült az ATX tőzsdeindex, a veszteség elérte a 30 milliárd schillinget. Márpedig külföldi befektetők hiányában kérdéses a privatizációs terv megvalósíthatósága.
Emellett osztrák elemzők – a gazdaság csak látszólag kitűnő helyzetéből kiindulva – úgy vélik, hogy az EU úgynevezett konvergencia feltételeinek teljesítéséhez az egy nagy takarékossági csomagon kívül 2004-ig még négy kisebbnek kell következnie. Az idei bruttó 45-50 milliárd schilling hiány pótlásán túl még 80 milliárdot kell “ledolgozni”.
