Pá, pasik!

Ez is lehetne a Csók, macsók! című amerikai filmkomédia címe, amelyben egy szerelmi háromszög két férfitagja ,,jön össze”, először csak a közösen szeretett nő, aztán csak a maguk kedvéért. Veronikának azonban ez már sok az extravaganciából, viszont kevés a hőn áhított karrierhez. Akár önéletrajzi paródia is lehetne a független filmesek fenegyerekének, Gregg Arakinak az alkotása, hiszen a formabontás és a népszerűséget biztosító közönségsiker nehezen összeegyeztethető fogalmak a moziiparban. A paródiába hajló frivol történetben ráadásul nincs semmiféle sztárparádé, a kevésbé ismert színészek mindazonáltal szó szerint élvezettel teszik a dolgukat. Nincs erőlködés, nincs görcs, nincsenek sztereotip poénok – a Csók, macsók! legalább annyira üdítő, mint egy jeges koktél a nyári forróságban. Görbe tükör a jól szituált hétköznapok felé törekvő formabontókról, a konszolidált világmegváltásról, arról a gondolkodásmódról, ahol a lázadás elképzelhetetlen mobiltelefon és bankkártya nélkül. Apropó, ha már a komfortnál tartunk: ehhez a filmhez nem ártott volna a feliratozás helyett egy jó szinkron. –