Nyolc évvel korábbi washingtoni múltat viszszaidéző régi-új arcok kerülnek elő George W. Bush kormányzati listáján – elsősorban a védelmi és a külpolitikában. A külügyminiszter például az a Colin Powell lesz, aki a legutóbbi republikánus kormányban a védelmi tárcát vezette.
A gazdaságpolitika azonban minden bizonnyal különbözik majd az idősebb George Bush kormányzása alatt követettől. Az inkább arra a modellre hasonlít majd, amelyet a legutóbbi két kormányzati ciklusban a demokrata Bill Clinton alkalmazott. A bizonytalan piacokkal, a fogyasztók visszafogottságával és a politikai viszontagságokkal szembesülve “Duplavé” olyan pénzügyminisztert keres, aki bölcsességet és nyugalmat sugároz – valamint érti a globális piacok működését. “Röviden – ismeri el egy Bush-párti politikus – olyan emberre van szükségünk, mint amilyen Bob Rubin”, a Wall Street minden csínját-bínját ismerő veteránja, a Clinton-kormányzat Summerst megelőző pénzügyminisztere volt.
De kit is választ majd Bush végül erre a posztra? Olyan “nehézsúlyúak” jönnek szóba mint Walter V. Shipley, a Chase Manhattan elnöke vagy Kenneth Lay, az Enron vezérigazgatója.
LATOLGATÁS. Korábban még Lawrence B. Lindsey, Bush legmegbízhatóbb gazdasági tanácsosa volt a legesélyesebb erre a posztra, most viszont úgy fest, hogy ő inkább a Fehér Házban folytatja pályafutását. Lindsey koordinálná a gazdaságpolitikát egy olyan gazdasági tanács élén, amely erőteljesen emlékeztetne a Clinton által életre hívott National Economic Council (NEC) elnevezésű testületre. Szerinte ugyanakkor a NEC eddig túlságosan magasröptű elemzéseket gyártott, így minden bizonnyal a hivatalt a republikánus gazdaságpolitikai tanácshoz, az Economic Policy Councilhoz (EPC) hasonlatossá formálja majd.
Némi meglepetésre Larry Summerst jelöli Bush a pénzügyminiszteri posztra – legalábbis ez valószínűsíthető lapzártakor, a kormánylista hét végi kihirdetése előtt.
Az eddigi pénzügyminiszter mandátumának – legalábbis átmeneti – meghosszabbítása a folyamatosságot jelentené egy olyan időszakban, amikor lassul a növekedés és bizonytalanabbá válik a gazdasági környezet.
Ez a háttérmunka a korábban a Harvardon közgazdaságtant oktató és Fed-kormányzói tisztséget betöltő Lindsey számára jobban fekszik. De Lindsey tanácsadói kinevezése után nehezebbé válhat, hogy egy vállalatvezetőt találjanak a pénzügyminisztérium élére. Bush számára a “lojalitás és a személyiség a legfontosabb” – mondja az egyik tanácsadó. Egy kívülről jött pénzügyminiszternek nagy ütéseket kell majd kiállnia a kampányban edződött politikusoktól.
Az utóbbi hetek szavazatszámlálási harcaiba belesüppedve, a Bush kampánycsapata sokáig adós maradt a gazdasági “részleg” összeállításával. Shipley vezeti a pénzügyminiszteri posztra esélyes jelöltek listáját, de más nevek is felszínre kerültek. Eszerint az Alan Greenspanhez és a demokratákhoz közelálló William J. McDonough is esélyes lehet.
A Fehér Ház költségvetési hivatalának élére Bush John F. Cogant, a Stanford egyetem közgazdászát kívánta jelölni, aki az apja és Reagan alatt is a ugyanebben a hivatalban dolgozott. Cogan viszont egyelőre vonakodik attól, hogy visszatérjen Washingtonba, így a poszt várományosává John R. Kasich, a képviselőház költségvetési bizottságának elnöke léphet elő.
A többi gazdasági pozíció betöltése – a Fed-béli helyzet miatt – igencsak nehézkessé válik. A héttagú kormányzótanács három helyére azonnal jelölteket kellene találni. Lindsey nagyon jól együtt tud dolgozni Greenspannel. De több, kinevezés előtt álló Bush-hívő a Fed-elnököt hibáztatja azért a recesszióért, amely megakadályozta az idősebb Bush 1992-es újraválasztását. “Ha kiegyensúlyozott kapcsolatot szeretnének, le kell ülniük Alannel, hogy tisztázzák a félreértéseket” – mondja egy korábbi jegybanki alkalmazott.
A békülékenységet mutatná, ha újra kineveznék az ifjabb Roger W. Fergusont, a jegybank szakértőjét, aki az egyetlen afro-amerikai a Fed kormányzótanácsában. A gond az, hogy ha Ferguson kinevezését meghosszabbítják, ezzel elzárhatja az utat mások elől. Így valószínűbb, hogy John B. Taylor, Bush tanácsadója és a Stanford egyetem befolyásos monetáris közgazdásza lesz a Fed második embere, hogy aztán később kormányzóvá váljon.
SZABADKERESKEDŐK. Ha mégsem megy a Fedbe, Taylornak arra lehet esélye, hogy a Fehér Ház gazdasági tanácsadó testületének (Council of Economic Advisors – CEA) tagja legyen. Taylor nem ért egyet Lindsey erős kínálat-orientált kilengéseivel, de mindketten osztják azt a véleményt, hogy a lassuló gazdaságban létjogosultsága van az adócsökkenésnek.
A többi gazdasági pozíciót csak akkor lehet majd betölteni, ha a csúcsposztokat már elfoglalták. Don Evans texasi olajvállalkozó – Bush kampányának vezetője – az esélyes a kereskedelmi miniszteri posztra.
Az elnök kereskedelmi főmegbízottja (ez a külkereskedelmi miniszterinek megfelelő poszt) a pénzügyminisztériumi veterán Robert B. Zoellick, vagy a kampányban aktív szerepet játszó Joshua Bolten lehet. Mindketten a szabad kereskedelem tudorai – nemzetközi tapasztalattal a tarsolyukban.
Amint elülnek a szavazatok újraszámlálása miatt okozta viharok, a piacok arra lesznek kíváncsiak, hogy az új elnök milyen receptet ajánl egy lassuló gazdaság számára. A texasi tanácsadók kitartanak azon álláspontjuk mellet, hogy ők egyáltalán nem nyugtalanok, mert Bush adópolitikája új lökést ad majd a gazdaságnak. “Az adócsökkentést hosszú távra találtuk ki, nem pedig a gazdaság finomszabályozására – mondja Bush egyik közgazdásza -, de a lassuló gazdaság újabb érvéket nyújt bevezetéséhez.” Miként ahhoz is, hogy mielőbb összeálljon a gazdasági csúcscsapat.
