Nem volt mentes az izgalomtól az a múlt év ivégi nagy nap, amikor véglegesen eldőlt, átáll-e – a tervnek megfelelően – a Wiener Börse a Xetra (Exchange Electronic Trading) kereskedési rendszerre, s ezzel beindulhat-e végre az osztrák részvények várva várt erősödése. Az indulással nem volt baj: a várakozások szerint a kereskedés legalább negyede sikeresen kapcsolódott rá a rendszerre. A Xetra révén az ATX-index 1,5 százalékkal, 1163,20 pontra javult, s panaszra azóta sincs ok.
Az átállás a korábbinál közvetlenebbül kapcsolja a bécsi börzét a frankfurti piachoz. A keretfeltételeket amúgy addig sem tartották bécsi pénzügyi körökben rossznak, annál érthetetlenebb viszont, hogy az osztrák papírok jócskán alulértékeltek. A Xetra révén a bécsi tőzsde 80 résztvevője most közvetlen kapcsolatba kerül 300 frankfurti papírral; az eddig szinte zárt körben forgó részvények mostantól európai méretekben mutatják magukat. Ráadásul a felére csökken az eddig sem túl magas tranzakciós költség, s alaposan megnő a börzekihasználtság. Ezek a körülmények felkelthetik Csipkerózsika-álmából az osztrák piacot.
Éppen ideje volt a változtatásnak. Az utóbbi években akadtak ugyan biztató időszakok is – 1998 tavaszán az árfolyam néhány hónap alatt csaknem 30 százalékkal nőtt -, de a belföldi papírok árfolyama hamar visszaesett. Míg a frankfurti tőzsdeindex, a DAX az elmúlt kilenc évben a négyszeresére nőtt, a bécsi ATX csak szerény, 12 százalékos javulást mutatott.
Lényeges változásnak tekintik, hogy ezentúl a bécsi tőzsde hétköznaponként az eddigi 15 óra helyett 17.30-kor zár. Ez azért fontos, mert az osztrák befektetők így még nyitvatartási időben megkapják az első híreket a Wall Streetről, ahol bécsi idő szerint 15.30-kor kezdődik a munka. Alapvető szabályok is módosulnak: a kereskedést az eddigi 15 százalékos árfolyamváltozás helyett már 3-5 százalék esetén leállítják.
A szakemberek ennek ellenére óva intenek a túlzott várakozástól: aki az első lelkesedésben vásárol, jobb ha csak későbbi gyarapodásra számít. Bécsben ugyanis eddig a legreménykeltőbb lépések is csalódást okoztak. A tőzsde privatizációja például nem járt kellő eredménnyel. Nem sikerült elérni a vételi és eladási ügyletek élénkítését, s ezzel állandósultak a likviditási problémák.
Gondot nem elsősorban a bécsi tőzsde forgalmának visszaesése, hanem főleg az intézményi befektetők szokásainak változása okoz – vélik az elemzők. Az utóbbi időben még a közepes nagyságú intézményiek számára is 2,5 milliárd dollár tőzsdei értéknél kezdődik a megfontolásra érdemes beruházás, márpedig Bécsben ebbe a kategóriába legfeljebb néhány cég tartozik. Kisebb tőkeerejű vállalatokat – többnyire a technológia-intenzív ágazatokban, elsősorban az internetes cégek közül – csak akkor vásárolnak, ha azok szédületes növekedési kilátással kecsegtetnek. Ilyen papír viszont egyelőre kevés forog az osztrákoknál.
Wofram Littich és Erich Obersteiner, a Wiener Börse AG két igazgatója a likviditás növekedését az idei esztendő első felére reméli. A reményeket az táplálja, hogy a Frankfurttal egy évvel ezelőtt szövetségre lépett London felé tekintgetnek, s a Xetrát használó nagy angol kereskedőházakkal terveznek együttműködést. Az osztrákokat vonzóvá teszi a németekkel közösen tervezett és részben már meg is valósult keleti tőzsde (Ostbörse) is: most úgy tűnik, már 2000 közepére beindulhat Bécsben a keleti papírok prompt kereskedése.
Az Ostbörse – amelynek 50-50 százalékban a német, illetve az osztrák tőzsde a tulajdonosa – az előkészítési szakaszban kemény tárgyalásokat folytatott az érintettekkel. Utóbbiak tartózkodását osztrák szakemberek azzal magyarázzák, hogy az érintett tőzsdék tartanak a konkurenciától, vagyis attól, hogy Bécs likviditást von majd el. A nyolc nagy nyugat-európai tőzsde körvonalazódó számítógépes együttműködése viszont szakértők szerint nem akadályozza a keleti tőzsde létrejöttét.
