Gyártókapacitásainak különválasztásával, s azoknak új néven, önállóan működő társaságba való összevonásával a vállalati virtualizálódás első lépését tette meg nemrégiben a Ford. Ma már egyszerűen megoldható, hogy olyan virtuális vállalatok jöjjenek létre, amelyek csak a szigorúan vett üzlettel foglalkoznak. E cégek értékét a márkanév és a (kis létszámú) menedzsment adja, felettük az ellenőrzést a részvényesek gyakorolják. A gyártás, a kereskedelem, az adminisztráció, a marketing, a karbantartás pedig mind-mind szolgáltatási központokba tömörülhet, leválva az anyacégről. A virtuális vállalatok és a már klasszikusnak tekintett társaságok egy része is az interneten keresztül kereskedik, az áruforgalom bizonylata pedig az elektronikus aláírással ellátott, elektronikus formában előállított számla.
A nálunk is ismert Amazon.com internetes könyváruház tevékenységét például az áfaszabályok befolyásolják, amelyek szerint ha nyomtatott formában kíván értékesíteni egy kiadványt, akkor azt 12 százalékos forgalmi adó terheli, internetről letöltve viszont 25 százalékos a kulcs. Az internet lényege, hogy segítségével egy szolgáltatón keresztül többféle szolgáltatás is elérhető. Így például a Matáv ügyfeleként lehetőség lenne akár pizzarendelésre is. Ez esetben viszont a szolgáltató által küldött számlán nemcsak az internet igénybevételét, hanem a pizza árát is feltüntetnék, az pedig nem egyeztethető össze a számviteli törvénnyel, hiszen a Matávnak valószínűleg nincs benne a tevékenységi körében a pizzasütés…
SZÁMVITELI TERVEK. A számviteli törvény Országgyűlés előtt fekvő módosítási javaslata – törvényi szabályozás híján – eztán sem teszi lehetővé, hogy az elektronikus okiratokat számviteli bizonylatként használja a hazai üzleti élet, vagyis a nálunk működő vállalatoknak egyelőre le kell mondaniuk a nem papír alapú számláról. Amennyiben az elektronikus aláírásról szóló törvényt még az idén elfogadnák, akkor is kétséges, hogy a számviteli és adózási jogszabályokban ez vajon azonnali alkalmazhatóságot jelentene-e.
Pedig e kérdés megoldásának halogatása csak így minősíthető: a jogalkotók homokba dugták a fejüket, s ezzel az üzletnek és az államkincstárnak egyaránt árthatnak. Szmicsek Sándor, a PricewaterhouseCoopers adó- és jogi szaktanácsadási igazgatója úgy véli, a cégek szempontjából lényeges lenne, hogy értelmezhető szabályok szabta keretek között tudjanak működni, elkerülhessék a kettős adóztatást, és csökkenthessék az adminisztrációt. Az adóhatóságnak pedig e keretek közt sem kellene lemondania az adóalap védelméről, az adókerülés megakadályozásáról, a gyors adóbeszedésről, a hatékony adminisztrációról, valamint az ellenőrizhetőségről. A közös cél tehát egy olyan jogi biztosítékokat felmutató, megbízható rendszer kialakítása lenne, amely az eladó, a vevő és az adóhatóság számára egyaránt elfogadható kockázati szintet biztosítana az elektronikus tranzakciók lebonyolításához.
“Az egyik legizgalmasabb kérdés az elektronikus kereskedelmi tranzakciók megadóztatása, amely világszerte a termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz kötődő, hozzáadott érték típusú adó kivetésének mikéntjéről, mértékéről szóló viták keretében merül fel” – véli Boromisza Zsolt internet tanácsadó, a BDO Web Consult ügyvezető igazgatója. Kiemelt jelentősséggel bírnak az adókötelezettség megállapítására vonatkozó technikai problémák. Csöppet sem mindegy például, hogy egy termék áfája melyik ország költségvetését gazdagítja: ahol postára adtak, illetve ahol átvettek mondjuk egy könyvet. Továbbá korántsem egyértelmű a meglévő jogszabályok alkalmazhatósága, például az interneten keresztül értékesített szoftver, vagy az internet alapú információszolgáltatás esetében.
A jogi szabályozás nemzetenként eltérő módon nyúl az említett problémákhoz. Ezek közül két meghatározó kezdeményezés az e-commerce területén vezető Egyesült Államok Regulatory Frameworkje, illetve az Európai Unió (EU) vonatkozó direktívája. Az előbbi dokumentum irányelveket vázol, amelyek alkalmazásával az állam elsősorban az elektronikus kereskedelem infrastruktúrájának fenntartásához szükséges szerepet vállalná, ettől eltekintve pedig a szektornak magánkezdeményezések és önszerveződések alapján kell fejlődnie. A Framework szerint ehhez az államnak akár adómentesség biztosításával is hozzá kell járulnia. Úgy tűnik, Amerikában komolyan gondolják, hogy az adórendszernek nem szabad gátolnia az elektronikus úton zajló kereskedést. A képviselőház már megszavazta e tevékenység 2006-ig terjedő adómentességét, még a szenátus és az elnök jóváhagyása van hátra. (Figyelő, 2000/25. szám, 33. oldal)
UNIÓS JAVASLATOK. Az EU-ban egyelőre nem látnak elegendő indokot az adómentesség mellett, ám itt is létezik olyan kezdeményezés, a European Initiative in Electronic Commerce, amely a gazdasági tranzakciókat elősegítő jogi szabályozási rendszer kialakítását javasolja. Ennek keretében az elektronikus boltot működtető szerver lenne az adózási rendszer alapja, és a szerverek közti forgalom figyelésével határoznák meg a megadóztatandó forgalmat. Egy másik javaslat szerint az elektronikus kereskedelemben részt vevő egységek szerverét kötnék össze a digitalizált adóbevallási rendszerrel, amely a virtuális adóhatósághoz juttatna el információkat.
Az uniós direktíva elsősorban azért lényeges, mert elsőként határoz meg alapelvet az alkalmazandó nemzeti jog kiválasztására a globális piacot érintő e-commerce tevékenységek esetére. A rendelkezés kimondja, hogy annak az országnak a jogszabályi rendszere alkalmazandó, amely területén a tranzakciót bonyolító e-business cég működik. Immár a magyar piacon is számos elektronikus áruház, illetve e-shop “nyitotta meg kapuit”, ezért időszerű a virtuális térben lezajló tranzakciók adójogi következményeinek vizsgálata az áfát és a társasági adót szabályozó magyar törvények tükrében is.
SZÁMLASZÜKSÉGLET. A kereskedelemnek – játszódjon bár hagyományos vagy virtuális keretek között – nélkülözhetetlen kelléke a számla, amely a szóbeli szerződés megerősítéséül, egy tartozás kifejezéséül szolgál, fizetési kötelezettséget testesít meg, ugyanakkor bizonylat, hiteles dokumentum a két fél közötti tranzakcióról, és nem utolsósorban a fogyasztóvédelem egyik alapdokumentuma. “Ám az elektronikus számlához az egyes EU-tagállamok is eltérően viszonyulnak – mutat rá Szmicsek Sándor -, hiszen 11 EU tagország elismeri áfás számlának, míg négy (Németország, Görögország, Luxemburg és Portugália) nem.” Négy helyen feltételként az EDI (Electronic Data Interchange), vagyis egy szabályokat, szoftver- és biztonsági követelményeket meghatározó rendszer alkalmazását szabták meg. Ausztriában, Dániában, Hollandiában, Svédországban és Angliában az EDI használata ugyan nem követelmény, de kialakult gyakorlat. Az uniós tagállamok felében pedig a jogi szabályozás lehetővé teszi, hogy számlát e-mail formájában is lehessen küldeni. Országonként változó, hogy szükséges-e adóhatósági engedély az elektronikus számlázáshoz, valamint, hogy milyen szintű szabályok vonatkoznak rá, miként az is, hogy ezen okiratok tárolására milyen időtartamot és szabályokat határoznak meg.
A hazai lehetőségek ennél jóval szerényebbek; mi egyelőre ott tartunk, hogy az idén január óta – megfelelő szoftver és az adóhivatal engedélye birtokában – lehetséges a számlák digitális tárolása. Az elektronikus aláírásról szóló jogszabály a tervek szerint késő ősszel kerül a parlament elé.
