Kilenc közlekedési folyosó létrehozásáról idöntöttek szűk egy évtizeddel ezelőtt az Európai Közösség akkori tagországai és a kívül rekedtek – a majdani felvételről még csak álmodozó közép- és kelet-európaiak, illetve észak-európaiak – prágai miniszteri találkozóján. Később egy tizedikkel egészült ki a program, ma pedig már tizennégy a prioritást élvező infrastrukturális projektek száma. A TEN rövidítéssel jelölt transz-európai úthálózat terve 1995-től – az unió bővítésére való tekintettel – kiegészült a tizenegy felvételre váró ország bekapcsolásával. A TINA (Transport Infrastructure Needs Assessment for Central and Eastern Europe) elnevezésű projekt azt a felismerést tükrözi, hogy a megfelelő infrastruktúra nélkül a közös piac szép elképzelése illúzió marad. Más szavakkal: Európa egysége, a kibővült belső piac működőképessége a megközelíthetőségtől is függ.
Ausztria számára a pozíciónyerés reményét csillantotta fel, hogy a TINA titkársága Bécsben rendezte be székhelyét, s a koordinálás feladatát osztrák közlekedési szakember kapta. A bécsi intézmény információs központként is szolgál, rendszeresen szervez eszmecseréket, amire időről időre az érintett országok képviselőit is meghívja.
OPTIMÁLIS ÖSSZEKÖTTETÉS. A TINA közlekedéstechnikailag optimális összeköttetést teremt majd kelet és nyugat, észak és dél között, kitűnően megszerkesztett metszési pontokkal. A tizenegy felvételre váró európai országot érintő hálózat 19 ezer kilométer országutat, 21 ezer kilométer vasúti pályát testesít meg, kiegészítve 4052 kilométernyi belvízi hajózási útvonallal, 40 repülőtérrel, 20 tengeri, illetve 58 folyami kikötővel, 86 terminállal.
A projekt nem csupán új létesítményeket foglal magában: sok esetben elég a korszerűsítés az eggyel magasabb besorolás érdekében. A TINA-hálózat a kizárólag az uniós tagországokat összekötő TEN összhosszának 25-30 százaléka, miközben az érintett országok területe összesítve az Európai Unió (EU) területének 48 százalékát teszi ki, a lakosság számát tekintve pedig 23 százalék a hányados. Más számítás szerint a TINA úthálózati sűrűsége feleakkora, mint a TEN-é, igaz, a hozzáférhetősége a lakosság számára azonos az EU-n belüli mutatóval.
Az említett ausztriai nyugtalanság oka néhány olyan terv, amely az osztrák terület elkerülését tartalmazza, leértékelve ezzel az ottani telephelyeket, hiszen minden beruházásnál alapvető szempont a megfelelő szállítási feltételek elérhetősége. A csomópontok jelentősége a bécsi TINA titkárság által legutóbb május közepén rendezett tanácskozáson is kiemelt téma volt. Ezzel a megfontolással függ össze a stájer kormány élet-halál harca a Semmering-alagút megépítéséért: annak elmaradása esetén ugyanis a délre irányuló teherszállítás egyszerűen elkerülné Grazot, s magyarországi útvonalon érné el az Adriát. További szívfájdalom a tervezett Prága-Budapest-Délkelet-Európa útvonal, amely nem Bécsen, hanem Pozsonyon át vezetne, s az osztrák fővároshoz csak mintegy 60 kilométeres leágazással kapcsolódna. Ugyanez a helyzet az Osló-Stockholm-Thesszaloniki folyosóval, amely szintén csak “szárnyvonalak” igénybevételével érhető el Kelet-Ausztriából.
Az osztrák gyáriparosok szövetsége konkrét követeléslistát állított össze a tervezett ausztriai TEN útvonalak felülvizsgálatát illetően. Az osztrák érdekek érvényesítéséhez elengedhetetlen a Linz-Prága, a Bécs-Brno, a Bécs-Sopron-Szombathely-Graz, a Graz-Szombathely-Budapest, illetve a Bécs-Pozsony vasútvonalak korszerű kiépítése. A közúti rendszerből is égetően hiányzik a Linz-Prága, a Bécs-Brno, a Graz-Szombathely-Budapest és a Bécs-Pozsony autópálya.
A legutóbbi bécsi workshop alkalmával Otto Schwetz, a bécsi TINA-titkárság vezetője világosan kimondta: ha osztrák kapcsolódás nélkül valósul meg a transz-európai teljes hálózat – tehát a TEN és a TINA -, akkor bizony Budapest veszi majd át a közlekedési csomópont szerepét. Bécsnek a presztízs mellett egyéb szempontja is van az idegességre: jelenleg a Bécs körüli szállítási szektor 30 ezer embernek ad munkát. A csomópont megfelelő fejlesztése esetén ez a szám 2015-re elérhetné a 60 ezret is.
SZŰKÖS FORRÁSOK. A transz-európai úthálózat ideális kialakítása persze jelentős mértékben függvénye az anyagi forrásoknak, amelyek az EU-n belül is szűkösebbek a kelleténél. A két évvel ezelőtt 2015-ig kidolgozott megvalósítási terv szakértői vélemény szerint annyiban reális, hogy a leendő uniós tagok kiadásai az előirányzat szerint nem haladnák meg az érintett időszakra prognosztizált GDP-jük 1,5 százalékát. Infrastrukturális fejlesztésre az EU tagországai a GDP 2 százalékát költik, mely összeg persze abszolút értelemben jóval magasabb, mint a közép- és kelet-európai államok hasonló arányú előirányzata. Összességében a TINA tervek megvalósítását 1998-ban 87,7 milliárd ecu-re tették a szakértők, hozzáfűzve, hogy az anyagiakon túl a terv számos részlet precíz kidolgozásától, a közlekedési infrastruktúra gondos megtervezésétől, s valamennyi érintett szerv – nemzeti kormányok, pénzügyi intézmények – tökéletes összhangjától is függ, nem beszélve a közlekedéspolitikai jogharmonizációról.
