Amikor Benkó Sándor 60. születésnapján az általa vezetett Dixieland Band koncertet adott, Zilai Zoltán a szünetben azt mondta: el van ragadtatva a muzsikus életművétől, de attól is, ahogyan a bandát menedzseli. “Azt látta meg benne, hogy kemény, céltudatos ember, aki a csapatért tesz mindent, ugyanakkor amit produkál, azért elvárja az elismerést. Zoltán szeretett volna beszélgetni vele, mondván, sokat tanulhatna tőle” – idéz fel egy történetet László Ágnes, a Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivál sajtófőnöke.
Nem esett messze az alma a fájától – mondhatni Zilai Zoltánról, bár édesapja nem almával foglalkozott, hanem szőlész professzorként tanított a Kertészeti Egyetemen. Kamaraerdőn egy kis szőlészetet-gyümölcsöst is művelt a család, nem volt tehát idegen tőle a szakma, amikor szülei tanácsára a patinás – jövőre százéves – budafoki borászati szakközépiskolába jelentkezett.
SAJÁT LÁBON. Ez jó választásnak bizonyult, hiszen míg a rendszerváltás után rengetegen kényszerültek pályamódosításra – vagy az új lehetőségeket megragadva önszántukból váltottak -, Zilai Zoltán mindmáig ezt a mesterséget űzi. Miután az országos élelmiszer-ipari tanulmányi versenyen bekerült a legjobb tíz közé, felvételi nélkül bejutott a Kertészeti Egyetem borászati szakára.
“Kitűnő tanáraink voltak a középiskolában, akik a borászkodás erkölcsi oldalára is nagy hangsúlyt helyeztek, a szakmai etikám is ott alakult ki. Ugyanakkor rendszeresen jártunk gyakorlatra a budafoki pincékbe, ahol megtanultam, hogy miként kell kommunikálni az egyszerű emberekkel” – emlékszik vissza a vállalkozó.
Az egyetemi néptánccsoportban, ahol egyébként feleségét és több barátját is megismerte, megérezte a népművészet és a borkultúra közötti hasonlóságot – azaz, hogy mindkettő ritka, egyedi, tradicionális érték. Részint innen fakad a borkultúra népszerűsítésében vállalt meghatározó társadalmi szerepe.
A diploma után a Hungarovinnél helyezkedett el, az ország akkori legkorszerűbb borászati üzemében. Gyártásvezetőként ő koordinálta a hordósbor exportjának szakmai munkáját a felvásárlástól a kiszállításig, így kiterjedt kapcsolatrendszert tudott kiépíteni az országban; ez utóbb a vállalkozásában is sokat segített.
Jött a rendszerváltás, s Zilai Zoltán a minőségi magyar borok exportjára 1991-ben többedmagával létrehozta a bor-nagykereskedéssel foglalkozó CorVinum Kft.-t. “Nem jött be az elképzelésünk, mert éppen akkor zárult be a piac a magyar bor előtt. Pedig kitűnő hazai borokat kínáltunk. Ám a cégünk által életre hívott Magyar Szőlő- és Borkultúra Alapítvány beváltotta a hozzá fűzött reményeinket.” – meséli Zilai Zoltán.
BORMARKETING. A nyitásra felkapta a fejét a szakma: az 1992-ben az alapítvány által megrendezett I. Budapesti Nemzetközi Borfesztivál – amely attól kezdve évről évre visszatérő eseménnyé vált – óriási sikert hozott. S minthogy az élelmiszeriparon belül elsőként indított nemzeti marketingprogramot, a borágazat egyúttal példaként is szolgált. Az ugyanebben az esztendőben a Foodapest Élelmiszeripari Szakkiállítás keretében szervezett, s azóta kétévenként sorra kerülő Vinagora mára presztízsben – a védnököket figyelembe véve – a világ nyolc legjobb borversenye közé tornászta fel magát. A később közhasznú társasággá alakult alapítvány rendezte hazánkban 1993-ban a borfesztiválhoz kapcsolódóan a háború óta az első borárverést is. Akkor a meghirdetett tíz tétel közül mindössze egy kelt el, az idei aukción viszont 48 tételből 40 talált gazdára.
Időközben a CorVinum Kft. is befutott: 1993-ban egyesült a Gasztrovin Bt.-vel, s a belföldi piacot, főként az igényes éttermeket célozták meg. Ez már megfelelő kereslettel találkozott, ám a cég a megváltozott körülmények között most ismét igyekszik megerősíteni az exportot.
“Rendkívül következetes, szigorú ember, aki fiatal kora ellenére igen magasra emelte a mércét nemcsak önmaga, de a kollégái számára is. A magyar bor egyik legjelentősebb zászlóvivője. Nagyon kifinomult az ízlése, s mindig jól öltözötten jelenik meg” – mondja róla Figula Mihály borász, a Figula Pincészet tulajdonosa.
Zilai Zoltán szerencsés embernek tartja magát, aki optimizmusban sem szenved hiányt. Számára fontos, hogy hosszú távú döntéseknél az eszére és a szívére egyaránt hallgasson. Engedi érlelni magában a dolgokat, s csak olyasmibe megy bele, amit érzelmileg és racionálisan is jónak tart. Fontolva haladónak minősíti magát. Természetesen előfordul, hogy gyorsan kell határoznia, de életbe vágó kérdésekben nem tesz ilyet.
“Folyamatosan alulfinanszírozott az életem, egyikünk sem vett fel még osztalékot, a jövőbe építjük be a pénzt. Az én generációmnak a rendszerváltáskor nem voltak olyan kapcsolatai, hogy élhetett volna a privatizációs lehetőségekkel. Ám nem kesergek emiatt, mert akkor tisztességes tartani a markunkat, amikor már bizonyítottunk” – vallja.
BARÁTSÁGBAN. Jó néhányan próbálkoztak csúcsborokkal kereskedni, de kevesek értek el igazi sikert e téren. Zilai Zoltánék társasága viszont a szakma szerint az első négy erre specializálódott cég egyike. “Számomra a legfontosabb, hogy a borral személyes kapcsolata van a termelőnek, a fogyasztónak, mindenkinek, aki értően foglalkozik vele. Hozzám is tud szólni” – magyarázza a borhoz fűződő vonzalmát Zilai. Akadnak persze olyanok is, akik nem hiszik el, hogy a kitűnő borász társadalmi szerepvállalása nem egyéni céljait szolgálja, hanem megszállottságából fakad. Többen vannak viszont, akik úgy vélekednek, mint Hegedűs Péter, a Fortuna étterem vezetője, aki egyrészt üzleti partnere, másrészt a magyar borászat népszerűsítéséért való aktivitásában is társa a szakembernek. “Évekkel ezelőtt elindult egy olyan úton, amely lépésről lépésre közelebb viszi ahhoz, hogy borászatunk karizmatikus egyénisége legyen. Az értékeket keresi, tevékenységében jóval több a szellemi vonás, mint az üzleti, rengeteget tesz a borászat és a gasztronómia kapcsolatának erősítéséért” – mondja Hegedűs.
Zilai Zoltán, a profitorientált kft. és a nonprofit kht. ügyvezető igazgatójaként kettős életet él, s reméli, hogy a hőskorszakot követően a családjára is mind több ideje jut majd.
ZILAI ZOLTÁN 41 éves, a Soós István Borászati Szakközépiskolában érettségizett, s a Kertészeti Egyetemen szerzett diplomát 1983-ban.
Tíz éven át a Hungarovinnél dolgozott, ezzel párhuzamosan 1991-ben társaival megalapította a CorVinum Kft.-t, e társaságnak ma is vezetője és társtulajdonosa. 1992-ben cégen belüli társaival létrehozta a Magyar Szőlő- és Borkultúra Alapítványt, amely két éve közhasznú társaságként működik, s Zilai Zoltán az ügyvezető igazgatója.
Nős, felesége légiutas-kísérő a Malévnál. Krisztina lányuk 12, Zsuzsanna 9 éves.
