Sokakat meglephet, milyen jó hangulatban van az ING Group élén álló Ewald Kist ahhoz képest, hogy mind nyilvánvalóbb elutasítás fenyegeti az Aetna amerikai biztosítótársaság pénzügyi szolgáltató és nemzetközi részlegei megvásárlására tett ajánlatát. A hartfordi központú biztosítási garanciaalap, amely korábban kizárólag az ING-vel egyezkedett, az ajánlatot túl alacsonynak ítélve június 16-án úgy döntött, hogy más potenciális vevőkkel is tárgyalóasztalhoz ül. Amennyiben az Aetna kikosarazza az ING-t, akkor az utóbbi egyelőre alighanem lemondhat a tervéről, hogy beverekszi magát az Egyesült Államok 10 legjelentősebb biztosítási cége közé. Egyúttal valószínűleg abban is hiába reménykedik, hogy Európa után Észak-Amerikában is gyorsan a pénzügyi erőközpontok egyikévé növi ki magát.
LEFARAGOTT AJÁNLAT. Kistet, aki a cégnél eltöltött 31 esztendő után ez év május 2-án foglalta el a vezérigazgatói széket, a jelek szerint nem idegesítik különösebben a fejlemények, pedig az Aetna egyszer már visszautasította az ING-t. A biztosító februárban egy, az ING és a WellPoint Health Networks által a cég egészére tett, hozzávetőlegesen 10 milliárd dolláros ajánlatot hárított el, mondván, annál sokkal többet ér. Habár nyilván egyik fél sem árul el konkrét számokat, a hírek szerint Kist ezúttal 8,1 milliárd dollárt kínált a cég említett részeiért. Miután alaposabban átlapozta az Aetna könyvelését, úgy tűnik, mintegy 600 millió dollárt lefaragott az ajánlatából.
A vereség annál is kínosabban érintheti Kistet, mert az alig két hónappal azután éri, hogy elődje, Godfried van der Lugt alulmaradt a brit HSBC Grouppal szemben a francia Crédit Commercial de France (CCF) bankért folytatott versenyben. A CCF felvásárlása komoly előrelépés lett volna az 1999-es adatok szerint 495 milliárd dolláros mérlegfőösszegű biztosítási, befektetési alapkezelő és bankkonglomerátum számára egy másik startégiai cél felé: az ING arra törekszik, hogy egy egész Európát behálózó pénzügyi szereplővé váljon. “Az, hogy lecsúsztak a CCF-ről, bizonyára nagy csapás volt. Ha most az Aetna is kisiklik az ING ujjai közül, a részvényesek alighanem felteszik a kérdést, vajon a cégfelvásárlás központú stratégiának valóban van-e értelme” – állapítja meg egy rivális amszterdami pénzintézet kereskedelmi banki részlegének vezetője.
Csakhogy Kistnek, az elszánt sportembernek – aki Hollandia gyeplabda-válogatottját erősítette az 1968-as olimpián – van egy B-terve is. “Akartuk a CCF-et, most pedig akarjuk az Aetnát, de csak olyan áron, amely növeli a részvények értékét. Ha nem tudjuk megszerezni őket, vannak más utak is, hogy elérjük a céljainkat” – fejti ki Amszterdam peremén lévő tágas irodájában egy délutáni teázás során.
IRÁNY AZ INTERNET. Az ING földrajzi értelemben vett európai fehér foltjait az ING Direct, a csoport online bankja tüntetheti el a térképről. A cég márciusban tette közzé azokat a terveit, amelyek szerint a következő három évben mintegy 2 milliárd dollárt fordítanak különböző, az internethez kapcsolódó projektekre, mely összegből hozzávetőlegesen 800 milliót szánnak az ING Direct terjeszkedésére. Az online bank már jelen van Franciaországban, Spanyolországban és Kanadában, akárcsak a Benelux-államokban. Az Egyesült Államokban pedig az idén ősszel kezd el működni. “Szabad forrásaink lehetővé teszik, hogy ilyen jellegű befektetésekre vállalkozzunk, még akkor is, ha azok kezdetben akár több évig veszteséget termelnek” – jegyzi meg Kist.
Az Egyesült Államokban korántsem az Aetna az egyetlen biztosítótársaság, amelyet érdemes megvásárolni – mondja. Tény: máris szárnyra kaptak olyan hírek, hogy az ING szemet vetett a philadelphiai Lincoln Nationalre, illetve a Jefferson Pilotra amelynek székhelye az Észak-Karolina állambeli Greensboro városában található. És Kist nem rejti véka alá, hogy amint sikerül megszilárdítania az ING pozícióit az Egyesült Államokban, egy ottani bank megvásárlásának a gondolata is felmerülhet.
Kistnek nem okoz majd gondot, hogy kibontakoztassa ambícióit. Cees Maas pénzügyi igazgató tájékoztatása szerint az ING-nél mintegy 7,5 milliárd dollár rejtezik a kincsesládikában. Elemzők szerint azonban a tényleges összeg akár ennek a duplája is lehet. A legnagyobb holland biztosító, a Nationale-Nederlanden és az ország harmadik legjelentősebb bankja, a Postbank egyesülésével 1991-ben létrejött cégcsoport milliárdjai többségét más pénzügyi és ipari vállalatokba fektette. A holland törvényeknek hála, az ING-nek egy fillér adót sem kell majd fizetnie, ha ezek némelyikéből vagy akár valamennyiből kivonja a pénzét. Június 20-án például a csoport bejelentette, hogy 3,29 milliárd dollárért eladja 6,6 százalékos részesedését az Aegon holland biztosítótársaságban, részben ugyanis így teremti elő a múlt hónapban megszerzett, életbiztosításokkal foglalkozó minneapolisi ReliaStar 6,1 milliárd dolláros vételárát. “Kétségtelenül nem szűkölködünk forrásokban” – ismeri el Kist.
NŐ A VÍZFEJ. Mindezek alapján nincs semmi meglepő abban, hogy a közepes méretű bankok szerte Európában rettegnek az ING-ből érkező telefonhívásoktól. Ha annak úgy hozza a kedve, akár minden másodikat bekebelezheti közülük. Egyelőre azonban Kistet, mint mondja, csupán a frankfurti székhelyű Allgemeine Deutsche Direktbanknak az az 51 százaléka érdekli, amely egyelőre nincs az ING birtokában. Könnyedén megvehetné azonban akár a Dresdner Bankot vagy a Commerzbankot is, azaz a most fúzióról tárgyaló két német nagybank bármelyikét.
A pénz nem jelenthet tehát gondot, az ING túlméretezett vezetése viszont igen. Egyes elemzők amiatt aggódnak, hogy az elmúlt öt évben világszerte kilenc nagy felvásárlást lebonyolító ING felső vezetése esetleg túlburjánzik. Az ING egyelőre sem észak-amerikai érdekeltségei egységes egésszé integrálásának, sem az egyes európai tevékenységei közötti adminisztrációs átfedések leépítésének nem jutott a végére.
Martin Lees, a Business Weekhez hasonlóan ugyancsak a McGraw Hill-csoporthoz tartozó Standard & Poor szakértője éppen ezért vetette alá vizsgálatnak a biztosítótársaság hitelképességét, amikor az ajánlatot tett az Aetnára. “Helyes gondolat, hogy az Egyesült Államokban akarnak tovább építkezni, hiszen ott hatalmasak a növekedési kilátások. Az azonban tévedés, hogy ebbe éppen most akarnak belevágni, amikor olyan sok más tennivalójuk van” – hangsúlyozza.
A pénzügyi szektor szakértői egyúttal abban is kételkednek, hogy az ING üzletpolitikájának sarokköve, az úgynevezett bankbiztosítás – vagyis az, hogy egy pénzügyi intézmény egyszerre banki és biztosítási szolgáltatásokat is nyújt – egyáltalán gazdaságos megoldás-e. “A részvényesek szempontjából ennek semmi értelme. A bankbiztosítás inkább tönkreteszi, ahelyett, hogy létrehozná az értéket” – hangoztatja Tom Bennett, a BNP-Paribas elemzője. Úgy véli, a bankoknak és a biztosítótársaságoknak nem kell integrálódniuk ahhoz, hogy egymás szolgáltatásait nyújtsák. Becslése szerint az ING piaci értéke a mostani 61 milliárd dollárnál akár 30 százalékkal is több lenne, amennyiben a céget feldarabolnák.
Kist természetesen tagadja, hogy az ING vezetése túlméretezett lenne. Mint állítja, a cég felsővezetői mára kitanulták, miként kell integrálni az új üzletrészeket, egyúttal képesek a csoport pénzügyi célkitűzéseit is követni. Az új szerzeményeket leszámítva valamennyi részlegtől elvárják a nettó profit legalább 10 százalékos éves növekedését, a részvények esetében pedig a legalább 12 százalékos nettó hozamot.
KÉTELYEK ÉS KÖLTSÉGEK. Kist bizonygatja, hogy az ING a banki és a biztosítási szolgáltatások értékesítését is sikeresen képes párosítani. “A számok magukért beszélnek. Az általunk eladott biztosítási kötvények több mint 15 százaléka a banki érdekeltségeinken keresztül talál gazdára. A profit pedig éves átlagban 27 százalékkal nőtt azóta, hogy a csoport létrejött” – érvel. Az ING egyúttal egy olyan ösztönzőrendszert is bevezetett, amely 200 felsővezetője bónuszát ahhoz köti, hogy milyen sikerrel aknázzák ki a kereszteladásban rejlő lehetőségeket. Ez pedig arra sarkallja az igazgatókat, hogy jobban odafigyeljenek a potenciális együttműködési módokra. Kistnek mindemellett meggyőződése, hogy az ING a biztosítási és banki oldal összeházasítása révén egyéb jelentős megtakarításokat is elérhet – például az irodai számítógéprendszerek racionalizálásával.
Az elemzők és a vetélytársak ennek ellenére megkérdőjelezik az ING stratégiájának a helyességét. “Ha a biztosítási kötvényeiknek csupán 15 százalékát értékesítik a bankjaikon keresztül, akkor engem nem győztek meg. Mi is megtesszük ugyanezt, pedig nincs is saját bankunk” – állítja egy rivális biztosítótársaság egyik vezetője.
Ennek ellenére Kist képes lehet az ING-terjeszkedés vezénylésére. A kitartás például biztosan nem hiányzik belőle. Az 1999-es New York-i maratont mindössze 4 óra 15 perc alatt futotta végig. E tulajdonságának és a kezében összpontosuló tekintélyes vezetői hatalomnak a birtokában akár az A-, akár a B-tervet sikerre viheti.
Š BUSINESS WEEK
