Nemrégiben még minden olyan jól ment a New York-i tőzsdén. Január 14-e nincs is olyan távol, márpedig akkor a Dow Jones rekordot döntött. Azóta viszont egymást érik a rossz hírek a befektetők számára: az inflációtól való félelem felhajtotta a kamatlábakat, a Dow Jones Industrial Average (DJIA) index pedig 13 százalékkal esett. Az idén március elejéig csupán néhány szektorban emelkedett a részvények ára. Csak a februárban egyre magasabbra hágó Nasdaq Composite Indexet nem viselték meg a változások. És ami a legrosszabb: maga Alan Greenspan, a jegybank szerepét betöltő Federal Reserve Board (Fed) elnöke szeretne határt szabni a részvényárak emelkedésének.
Már ez is elég ahhoz, hogy könnyek szökjenek az árfolyam-emelkedésre spekuláló befektetők szemébe. “A dolgok már így is elég rosszul mentek, s Greenspan erre még rá tudott segíteni” – mondja Albert Goldman, az A.G. Edwards piaci elemzője.
CSAK KORREKCIÓ? Bizonyára piaci korrekciónak vagyunk tanúi – de valóban csak ennyiről van szó? A részvényárfolyamok zuhanása már jóval azelőtt megkezdődött, hogy Greenspan megjelent a kongresszus épületében, válaszolandó a törvényhozók kellemetlenkedő kérdéseire. Ráadásul a legismertebb tőzsdeindexek sokáig nem jelezték, hogy a piacra kezd rátelepedni a medve – kivéve persze a technológiai részvényeket. A múlt évben például a Standard & Poor’s 500 index 21 százalékkal emelkedett, igaz – mint arra Laszlo Birinyi, a Deutsche Bank Securities stratégiai elemzője rámutat – e növekedés 93 százalékát mindössze 20 részvény hozta össze. A szolgáltató és termelő ágazatok nagyobb részének kibocsátása a múlt év júniusa – a Fed kamatemelési sorozatának kezdete óta – jelentősen csökken. Nézzük tovább a “kárjegyzéket”: a fogyasztásicikk-gyártók részvényeinek árfolyama 20 százalékkal esett azóta. A pénzügyi szolgáltatók – a bankoktól a biztosítókig – szintén nincsenek rózsás helyzetben. Az energiaszolgáltatók is gyenge eredményeket mutatnak fel, holott egy ágazati felmérés szerint erre az évre átlagosan 43 százalékos profitbővülést tűztek maguk elé. A gyógyszergyártók pedig egyre kevésbé tudják magukra vonni a befektetők figyelmét.
Miközben a tőzsdén jelentkező problémák szétterjednek, egyre mélyülő szakadék mutatkozik a néhány szerencsés szektor és a piac többi része között. Míg a “hagyományos” gazdaság botladozik, addig a kisebb részt képviselő Új Gazdaság jószerivel érzéketlen a magas kamatlábakkal és a gazdaság megtorpanásával kapcsolatos félelmekkel szemben. A kettészakadási folyamat még nyilvánvalóbbá vált február végén, amikor Greenspan – szokásos évi kongresszusi beszámolójában – megvédte a gazdaság megzabolázását célzó új stratégiáját. Azon a napon a DJIA 79 pontos zuhanás után 10 ezer 225 ponton landolt. A jóval inkább a technológiai szektorra orientált Nasdaq viszont ugyanaznap 3,8 százalékot ment fel, s 4550 ponttal újabb rekordot döntött. Értéke 1998 októbere óta megháromszorozódott, köszönhetően az olyan sztárpapíroknak, mint a Cisco vagy a Qualcomm.
TÚLFŰTÖTT HANGULAT. De még a mostanában nyeregben lévő cégek sem érezhetik biztonságban magukat, köztük a 2000. év eddigi legnagyobb nyertese, a részvényárfolyamában az év eleje óta 46 százalékos emelkedést produkáló JDS Uniphase, e száloptikás berendezéseket gyártó vállalat sem. A jelenlegi túlfűtött hangulatban a befektetők szelektívebben közelítenek a részvényekhez, s egy korábban még népszerű szektorba tartozó papír gyorsan kieshet a kegyeikből, ha az adott cég kikerül a technológiai fejlődés főáramából. A nagyok közé tartozó, hagyományos technológiában “utazó” szereplőknek is meggyűlik a bajuk az egyre szélesedő piaccal. Tavaly december óta az IBM árfolyama 135 dollárról 109-re esett vissza. A versenyjogi eljárással vesződő Microsoft papírja is gyengült – 119-ről 94 dollárra -, s a Dell Computernek is el kellett búcsúznia az 52 dolláros csúcstól: legutóbb 41 dolláron forgott a részvénye.
Miért ilyen gyászos a hangulat a részvénypiacon, miközben egyelőre töretlenül folytatódik az Egyesült Államok történetének eddigi leghosszabb ideje tartó gazdasági felfutása? Az egyik lehetséges magyarázat szerint többen attól félnek, hogy a jó idők nem tartanak örökké, és a vállalati profitok törvényszerűen lemorzsolódnak a megélénkülő infláció, vagy a megemelt kamatlábak – avagy mindkettő – következtében. “A befektetők pavlovi módon reagálnak arra a várakozásra, hogy a magasabb kamatlábak csökkentik az év hátralévő részében várható nyereséget” – mondja Ned Riley, a bostoni State Street Investment befektetési tanácsadója. De ez nem adhat teljes magyarázatot a történtekre, mivel az elemzők többsége nem mérsékeli a vállalati profittal kapcsolatos előrejelzéseit.
Ezek szerint a legfőbb tényező pszichológiai természetű lehet: már évek óta azért fektetnek a beruházók részvényekbe, mert úgy kalkuláltak, hogy az árfolyamok csak felfelé mehetnek. Ez a stratégia kifizetődőnek bizonyult, főképpen az úgynevezett internetes papírok esetében. De az utóbbi időkben a befektetők már nem olyan magabiztosak; sokkal válogatósabbá váltak.
UGRÁSRA KÉSZEN. Az is igaz viszont, hogy nagy mennyiségű tőke áll ugrásra készen, várva a következő “Microsoftra” vagy “Dellre”. És mivel a jelenlegi kilátások a piac nagy részén igencsak borúsak, a spekulánsok a tőzsdei cégeknek egy fokozatosan szűkülő körét veszik célba, azokat, amelyeket még ilyen körülmények közepette is képesnek tartanak a nagy áttörésre. Manapság ez a kör gyakorlatilag a géntechnológiára, a félvezetőgyártásra és a vállalatközi internetes szolgáltatásokra redukálódott.
Eközben még a nagy, megállapodott, stabil nyereségnövekedéssel számoló vállalatok papírjaitól is tömegesen szabadulnak. A General Electric például tavaly 14 százalékos nyereségnövekedést ért el, és várhatóan ezt az idén is meg tudja ismételni. Részvényei mégis 19 százalékkal gyengültek december óta. A Wal-Mart papírja ugyanennyi idő alatt 30 százalékot zuhant, a befektetők ez esetben attól tartanak, hogy az áruházlánc az idén már nem tudja a tavalyi 20 százalékhoz hasonló mértékben bővíteni a profitját. Akár el is felejthetjük azt, hogy az Alcoa 57 százalékos ugrásszerű nyereségnövekedést tervezett be 2000-re; részvényei ugyanis a januári állapothoz képest 17 százalékot estek.
Ez a szétnyíló olló megijeszti azokat, akiknek a megélhetése függ a birtokukban lévő részvények árfolyamától. Szerintük Greenspan akkor rúg még egyet a részvénypiacon, amikor az amúgy is bajban van. A Fed – szól az aggódók érvelése – túl sok figyelmet fordít az olyan “sztárokra”, mint a Cisco vagy a Qualcomm. “Éppen a virtuális gazdaságot nem viselik meg a magasabb kamatlábak, viszont az üzleti élet többi szereplőjét nagyon is” – mutat rá Jeffrey Applegate, a Lehman Brothers piaci elemzője. Greenspannek a részvényárak kontrollálására tett próbálkozását Applegate a Nixon által a hetvenes években bevezetett bér- és árszabályozáshoz hasonlítja.
Az az elképzelés, hogy a technológia immunis a magas kamatlábak okozta kellemetlenségekre, nem mindig helytálló. Mégis ez az általánosan elterjedt nézet – és a Wall Streeten az a valóság, amit a befektetők annak gondolnak. Eddig még nincs rá bizonyíték, hogy a kamatszint emelkedése negatív hatással lenne a technológiai részvények árfolyamára. Az egyik ok az lehet, hogy a csúcstechnológiai ágazatokban a profit várható növekedése ebben az évben 29 százalékra tehető.
A dolgok még rosszabbra fordulhatnak a tőzsdén, ha a befektetők valóban elhiszik, hogy Greenspan – miként ígéri – tényleg a profitnövekedéshez tudja kötni, tehát lelassítja a részvénypiaci szárnyalást. Néhány elemző szerint Greenspan részben blöfföl. “A Fed szakemberei túl okosak ahhoz, hogy valami politikailag kockázatos, gazdaságilag értelmetlen, és logikailag hibás dolgot műveljenek” – érvel Applegate. Sok elemző kételkedik abban, hogy Greenspan jelentősen felemeli a kamatlábakat annak ellenére is, hogy az infláció – dacára a korábbi félelmeknek – nem gyorsult fel.
Természetesen nem Greenspan az egyetlen, akire rá akarják húzni a vizes lepedőt a részvénypiac problémáiért. Nyomás nehezedik a tőzsdére a kötvénypiaci ügyeskedők részéről is: olyan befektetők oldaláról, akik – ha az infláció fenyeget – felhajtják a hozamokat. A magas ráták negatívan hatnak a vállalati profitokra azáltal, hogy így megemelkedik a hitelfelvétel költsége és csökken a fogyasztói kereslet. A kötvények – magas hozamuk miatt – a részvények egyre vonzóbb alternatíváját nyújtják a befektetőknek.
Mindent egybevéve, a helyzet nem túl vidám. Ha a Fed lesz az új feketebárány, az nem sok jót ígér a tőzsdének, s itt már nem csupán Greenspan személyéről lesz szó. A piaci hangulat persze elvileg hirtelen fordulhat kedvezőbbre is; a befektetők egyelőre csak abban reménykednek, hogy a Dow Jones 10 ezer pont körül marad.
