Dubinyin szerint nem felel meg a valóságnak a főügyészségi vádak közül az, hogy a Jersey-n működő Fimaco céghez 50 milliárd dollárt elérő összeg vándorolt át. A jegybankot 1994 és 1998 között irányító ex-elnök állítása alapján a Fimacónál tartott legnagyobb summa 1,4 milliárd dollár volt, ez 1994-ben fordult elő. Dubinyin elismerte viszont, hogy a gyakorlat kifejezetten a külföldi hitelezők megtévesztésére, a tartalékok valós nagyságának eltitkolására szolgált. A Fimacót 1990-ben éppen azért hozták létre a 78 százalékban a jegybank tulajdonában lévő francia Eurobankon keresztül – ezer dolláros törzstőkével -, mert egy külföldi pénzintézet a szovjet adósságra bejelentett fizetésképtelenség nyomán jogi úton próbált érvényt szerezni követeléseinek. A módszer úgymond “nélkülözhetetlen volt a gazdasági stabilitás megőrzéséhez”, ezért a volt jegybanki vezető most azzal vádolja a főügyészséget, hogy a Fimaco-ügy feltárásával veszélyezteti Oroszország érdekeit.
A Fimaco egész mostanáig titokban működött, sem a külföldi magánhitelezők, sem a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nem tudott létezéséről. A botrány előjelei e hónap elején kezdtek mutatkozni, amikor Jurij Szkuratov főügyész a parlamenthez írott levelében felhívta a figyelmet a jegybanknál gyanított szabálytalanságokra. Szkuratov egy nappal a levél megírása után lemondott, hivatalosan egészségi okokból, ám sokak szerint Borisz Jelcin elnök menesztette őt, amiért előzőleg vizsgálatokat kezdeményezett az egyik legnagyobb hatalmú orosz üzletember, Borisz Berezovszkij érdekeltségi körébe tartozó cégeknél. Megfigyelők ezzel kapcsolatban emlékeztetnek arra, hogy a Fimacóban a jegybank mellett kisebbségi tulajdonhányaddal rendelkezik több vállalat is, köztük a Jukosz, a Rosznyefty, a Centroszojuz, a Promsztrozsbank és a Novoexport.
Optimistább vélemények szerint az ügyészségi vizsgálat fogja kideríteni, hogy valóban tízmilliárdos nagyságrendű összeg került-e Jersey-re, és ha igen, mi lett e pénzek sorsa. A jegybanki tartalékok átutalásának gyakorlata egyébként önmagában nem törvénytelen, az azonban így is valószínű, hogy az eset nyilvánosságra kerülése komoly nehézségeket jelent majd Oroszország számára a külföldi hitelezőkkel folytatandó adósságátütemezési, illetve az IMF-fel tervezett hitelfelvételi tárgyalásokon. A hírek szerint a Valutaalap külön vizsgálatot indított az ügyben.
Moszkvai lapértesülések szerint Oroszország azt szeretné, ha a kormányhitelezők elengednék a szovjet örökségből származó adósság felét. Mihail Kaszjanov pénzügyminiszter-helyettes úgy nyilatkozott, hogy a tavaly augusztusi összeomlás óta már 1,5 milliárd dollár esedékes szovjet adósságrész törlesztésével maradtak el. A pénzügyi tárcánál különféle átalakítási módokat vizsgálnak, és a tényleges tárgyalásokat meg lehet kezdeni, ha az IMF megfelelőnek ítéli az orosz gazdasági terveket. A végső megoldás a pénzügyminiszter-helyettes szerint az adósság felének elengedése lehet. Oroszország a kormány által kibocsátott kötvények utáni törlesztésnél a magánhitelezők Londoni Klubjával szemben is késedelembe került, de annak tagjai egyelőre nem léptek föl jogi úton, hanem tárgyalnak.
