Gazdaság

VITA A POSTABANK KONSZOLIDÁLÁSÁRÓL – Többes szám

Túlkonszolidálták-e a Postabankot? - ez foglalkoztatja a kívülállókat, amióta kiderült: a költségvetésből 152 milliárd forint jut a bank rendbetételére. E témát a napokban az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) elnöke, Tarafás Imre "hevítette tovább", mondván: 92 milliárd forint is elegendő lett volna a már elszenvedett és a jövőben várható veszteségek fedezésére. A Postabank legfrissebb gyorsjelentése viszont arról árulkodik, legfeljebb 3-4 milliárd forintos lehet az eltérés az új vezetőség megbízásából vizsgálódó auditor becsléséhez képest.

Sokan még ma sem hiszik el, hogy hazai viszonylatban egy banknak akkora vesztesége, illetve tőkehiánya lehet, mint amekkorát Princz Gábor és a neki segédkezők tevékenységükkel az elmúlt években előidéztek. (Az addigi csúcsot a volt Magyar Hitel Bank “tartotta”, amelynek 64,5 milliárd forintos veszteségét kellett – 1995-ben – leírni.) Nem véletlen, hogy a múlt év közepén még a legmerészebb becslések sem mentek túl a 40 milliárd forinton. Így hangos tiltakozást váltott ki az érintettek körében, amikor lapunk elsőként jelölte meg a várható veszteség, illetve tőkehiány nagyságát a százmilliárdos tartományban (Figyelő, 1998/29. szám).

Ám a Postabank-deficit mértéke még ma, közel fél évvel Princz távozása után is vita tárgya. Legutóbb maga az ÁPTF elnöke kételkedett a tőkeinjekció mértékének jogosságában. Ám “a Tarafás Imre által megjelölt 92 milliárd forintos céltartalékhiány a bank akkori hivatalos könyvvizsgálójának 1998. július 31-i részleges állapotfelmérésén alapul” – hangsúlyozta a Figyelőnek Urbán László, a Postabank vezérigazgató-helyettese.

Márpedig ez a Deloitte&Touche (D&T) által készített audit több szempontból sem tekinthető alapnak ahhoz, hogy megítéljük, sok-e vagy kevés a Postabanknak megszavazott tőkejuttatás. Mindenekelőtt azon oknál fogva, hogy a vizsgálódás nem volt teljes körű. Az új menedzsment ugyan a bankfelügyeleti biztosok kiküldésének, azaz Princz leváltásának napján, 1998. július 31-én érvényes állapotokról kért jelentést, e munkához értelemszerűen nem adhatott úgymond teljességi nyilatkozatot. S mivel erős a gyanú, hogy az elődök tévesen tájékoztatták a könyvvizsgálót (ezért szerepel a Princz és társai ellen tett pénzügyminisztériumi és postabanki feljelentésekben a mérleghamisítás vádja is), a D&T szeptember végén átadott jelentése legfeljebb tájékoztató jellegűnek tekinthető. (Még így is elgondolkodtató azonban, hogy az ÁPTF által felkért másik könyvvizsgáló, a KPMG már az 1998. márciusi állapot alapján 110 milliárd forintra tette a hiányt.)

A Postabank konszolidálásához valóban szükséges állami tőkejuttatás mértéke végül a harmadik “nagy” auditor, az Ernst&Young (E&Y) – immár valóban teljes körű – vizsgálata alapján alakult ki. A tavaly december végi közgyűlésen a hitelintézet hivatalos könyvvizsgálójává választott társaság közreműködésével megállapított 158 milliárd forintos várható összeg (amelyből 140 milliárd a céltartalék-hiány, a többi az 1998. évi folyó működési veszteség) indokoltságát szinte az első pillanattól – különböző okokból – többen is megkérdőjelezték. Szakmai berkekben már egyáltalán a bank megmentésének indokoltságát is vitatták, mondván: ennyibe a felszámolás sem került volna. A leginkább közkeletű ellenérvelés szerint azonban a Postabank rendbetétele az állami költségvetés számára egy olyan – szélsőséges megítélések szerint mintegy 60-70 milliárd forintos – puffert biztosít, amelyből adott esetben mérsékelni lehetne az idei gazdasági folyamatok kedvezőtlen hatásait.

Csakhogy a feltőkésítésből mintegy 30 milliárd forintot már “elvitt” az 1997-es módosított, illetve az 1998-as, már említett folyó működési veszteség. Ezenkívül mintegy 84 milliárd forintnyi céltartalék felhasználása megtörtént, amikor tavaly év végén körülbelül 125 milliárdnyi bruttó értékű eszközt eladott a bank a Reorg-Apport Rt.-nek (lásd táblázatunkat a 40. oldalon).

Így 1999. január elsejétől a feltőkésítéshez kapott 152 milliárd forintból már csak kevesebb mint 50 milliárd maradt céltartalékként a bankban – részben közvetlenül, részben pedig a work-out cégben – a megmaradt kétes és rossz követelések mögött. Ha e tételekre a Pénzügyminisztériummal kötött konszolidációs szerződés szerint, úgymond, céltartalékot lehet felszabadítani az év végén – mert a megtérülés jobb lesz az előzetesen becsültnél -, akkor ez a pluszösszeg visszakerül a költségvetésbe. Itt azonban még szerencsés esetben is csupán néhány milliárdra lehet számítani, ám az is előfordulhat, hogy negatív lesz az egyenleg, s még a Postabanknak kell – utólag – fizetnie a Reorgnak. A pénzintézetnek ugyanis decemberben szavatosságot kellett vállalnia arra, hogy a Reorgnak átadott eszközök értéke nem kevesebb annál, mint a tavalyi céltartalékolás után kialakult nettó érték. Ha tehát a Reorg mérlegének most zajló auditálásakor kiderül, hogy az átvett portfolioelemek még az E&Y által becsültnél is kevesebbet érnek, akkor a Postabanknak kellene még utólagos tőkeátadással fedeznie a különbözetet. Ez az oka annak, hogy – az utólagos elszámolás említett garanciája mellett – inkább néhány milliárdos (de nem nagyobb) túlbiztosításra törekedett az új menedzsment, nehogy az a helyzet álljon elő majd áprilisban, hogy a tervezett 36 milliárdos saját tőke terhére kelljen még pótlólagosan céltartalékot átadni a Reorgnak. “Az az eljárás meglehetősen abszurd, hogy a rossz portfolio leválasztására létrehozott, s csupán az eszközök értékesítését végző cégnek van joga arra, hogy utólag érvényesítsen szavatossági követelményt azon céggel szemben, amelynek kitisztítása volt az egész feltőkésítés elsőszámú célja” – jelentette ki Urbán.

Többlet egyébként leginkább a Hungarian Telephone&Cable Corporation (HTCC) cégnek (és egy hazai szállítójának) nyújtott, együttesen mintegy 210 millió dolláros, 2006-ban lejáró hitel révén képződhet (Figyelő, 1999/4. szám). Ezt a Postabank új vezetősége éppen azért tartotta magánál, mert lát esélyt arra, hogy lényegesen jobb megtérülést érjen el, mint amit a Reorg elérhetne, hiszen a bank a hitel átstrukturálásának jóval szélesebb eszköztárát veheti igénybe. (Egyébként minden ellenkező híreszteléssel szemben e hitel után nem 100, hanem értesüléseink szerint csak 20 százalék körüli céltartalékot képzett a bank.)

“Az új menedzsment a konszolidációtól csak azt várta – s ez meg is történt -, hogy biztonságossá váljon a Postabank eszköz-portfoliója, s tiszta bankkal indulhassunk. A jövedelmező működés helyreállítása nem a feltőkésítés automatikus eredménye lesz, hanem a mi további teljesítményünkön, például a szigorú költségtakarékosságon múlik majd, s ez így helyes” – hangsúlyozta a Postabank vezérigazgató-helyettese.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik