Okkal feltételezhető, hogy a budapesti tőzsde szereplőinek zöme a múlt év után kifizetésre kerülő osztalékoknak nagyobb jelentőséget tulajdonít, mint korábban bármikor. S bár az e címen megállapított összegek átlagosan nem haladják meg lényegesen a tavalyi értékeket, figyelembe véve 1998 igen mostoha részvénypiaci hozamait, érthető, hogy sok befektető osztalékágon szeretné kárpótolni magát.
A pesti börze árfolyamait nagyban meghatározó különféle részvény- és fedezeti alapok álláspontja már nem ilyen egyértelmű. Azt természetesen egyetlen alapkezelő sem nyilatkozta, hogy az osztalékok mértéke és az osztalékpolitika számára teljesen érdektelen lenne, de többüknél is arról számoltak be: vásárlási döntéseiket jóformán nem befolyásolja az egy-egy részvényhez kapcsolódó osztalék nagysága. Indoklásuk szerint egyrészt az osztalékráták olyan alacsonyak (lásd táblázatunkat), hogy önmagukban nem jelenthetnek befektetési alternatívát az állampapírhozamokkal szemben, másrészt a magas osztalékot fizető társaságokban többnyire nincs növekedési potenciál, vagyis azok esetében kevésbé lehet árfolyam-növekedésre számítani, ez pedig egyértelműen negatív tényező.
Más alapok ellenben azt állították, hogy portfóliójuk alakításában az egyik legfontosabb szempont az osztalékhozam. Azt ezeknél is elismerték, hogy ennek csupán az utóbbi időben tulajdonítanak ilyen meghatározó szerepet, s természetesen jelenleg is az adott részvény árfolyama az első számú döntési kritérium. Mégis, egyértelműen kimutatható, hogy alapjukban a magasabb osztalékot fizető részvények aránya növekedett. Fontos azonban megjegyezni, hogy az ágazati, vállalati adottságok és az osztalékpolitika változására vonatkozó várakozások jelentős mértékben befolyásolják azt, hogy egy adott osztalékpolitikát pozitívnak vagy negatívnak ítélnek e az alapkezelők.
Érdekes kérdés lehet, vajon az osztalékok milyen gyorsan és milyen mértékben épülnek be a részvények árába. Amennyiben például valaki arra számít, hogy a kifizetések után az árfolyamok nem, vagy csak az osztalékhozamnál kisebb mértékben csökkennek, azoknak érdemes azon alapokba fektetni pénzüket, amelyeknél több “jól fizető” papír található.
Ez a kérdés a fedezeti alapok szempontjából is lényeges lehet, hiszen ha egy társaság például számottevően növeli a fizetendő osztalékot, és az nem épül be elég gyorsan a részvény határidős árába – vagyis a kamattartalom nem változik nagyobb mértékben -, akkor kockázatmentesen komoly hozamprémiumra tehet szert az alap egy fedezeti ügyletben. Ha ugyanis megvásárolja a részvényeket és eladási pozíciót nyit valamely határidőre, akkor a kamattartalmon felül az osztalékot is zsebre teheti.
Az egyéni befektetők körében az osztalékok megítélése igen eltérő. A fejlettebb tőkepiacokon háromféle vélekedés bontakozott ki ezzel kapcsolatban (lásd külön anyagunkat). Magyarországon az elmúlt év alatt a legtöbb befektető már kialakította a maga gyakorlati megközelítését ehhez a kérdéshez, érdemes azonban figyelembe venni az amerikai vizsgálatok eredményét. Az szinte mindenki számára nyilvánvaló, hogy a nagyobb növekedésű potenciálú vállalatok kevesebb osztalékot juttatnak a tulajdonosoknak, illetve a nem-fizetők között jelentős arányt képviselnek a veszteséges cégek. Az azonban, hogy az osztalékközpontú Egyesült Államok New York-i tőzsdéjén a jegyzett társaságok több mint 25 százaléka nem fizet ilyen címen semmit, mindenképpen meglepő arány. Pedig a tengerentúli menedzserek igen konzervatív szemléletet képviselnek ebben a kérdésben, még pénzügyi nehézségek esetén is az osztalék szintjének megőrzésére, rosszabb esetben is csak a minél kisebb mértékű csökkentésére törekednek. A vállalatok többsége ugyanis egy fenntartható osztaléknövekedési ütemet kíván megcélozni, így e tétel abszolút szintjének mérséklését a befektetők többsége a jövőbeli eredmények csökkenő szintjének előhírnökeként, azaz eladási jelzésként kezeli. (Nem szabad elfelejteni azonban azt sem, hogy az osztalék mértékének változtatása több esetben a kötvények és a részvények árfolyamára ellentétes hatást gyakorolt. Gyakorlati tapasztalatok alapján az osztalékfizetés megszűnését követően a vállalat eredményének volatilitása és a részvény béta-mutatója – ez azt jelzi, hogy a papír árfolyama hány százalékkal módosul a piac egyszázalékos változására – növekszik. Több kutatás szerint az osztalékok csökkentése után a vállalat külső felvásárlásának esélye is jelentősen megnő, akár ellenséges formában is. A nagyobb nyilvános társaságok befektetői mindenesetre a menedzsmentösztönzési programokba is egyre szívesebben építik bele az osztalékok szintjétől függő juttatásokat.
