A hazai nemesfémesek nyersanyagszükségletük zömét, mintegy kétharmadát kénytelenek külföldön beszerezni, a fennmaradó harmad a lakossági törtarany feldolgozásából jön össze. Az addigi kizárólagos forgalmazó, a Magyar Nemzeti Bank 1996 augusztusában – az ugyanazon év elején hatályossá vált törvény szellemében – teljesen felfüggesztette nemesfémbeszerző és -értékesítő tevékenységét, egyben a kereskedelmi bankokat jogosította fel erre. Igaz, a szándék bejelentése, és az utóbbiak lehetőségeit bővítő törvény megszületése között eltelt némi idő, a jogosítvány végül is megszületett, de tény: máig egyetlen hazai bank sem vállalkozott arra, hogy ékszerészek számára nyersanyagot biztosítson. Az ok nagyon prózai: az aranyeladás önmagában nem rentábilis, miután a nemesfém ára a tőzsdei jegyzés okán mindenki által ismert, a rátehető haszonkulcs pedig nem olyan jelentős egy bank üzleti mérlegében, hogy érdemes legyen pluszterhet vállalni. Külföldön, ahol a magyar felhasználók is beszerzik szükségleteiket, más a helyzet. Olaszországban a kereskedelmi bankok értékesítenek nemesfémet, mégpedig nagyon kedvező lízingkonstrukcióban. De hasonló lehetőségek nyílnak például Nagy-Britanniában és Svájcban is. A nemzetközi fémpiaci lízingkamatok általában nem érik el a pénzpiacokon meghatározó ráta, a londoni bankközi kamatláb, a Libor – jelenleg 5,375 százalékos – szintjét. A nyugati kereskedelmi bankok azonban többnyire csak saját ügyfeleik számára lízingelnek nemesfémet, hiszen miután számláikat amúgy is kezelik, átlátják anyagi helyzetüket, vagyis lényegében kockázatmentes az üzlet. A magyar kereskedőnek így marad a készpénzes konstrukció, ami gondot okoz az amúgy is likviditás-szűkében lévő vállalkozásoknak. Készpénzért kell vásárolniuk azoknak is, akik a németországi beszerzést választják; ott ugyan nem a bankok foglalkoznak a nyersanyag-forgalmazással, hanem olyan cégek, amelyek egyéb kiegészítő tevékenységgel, nemesfémhulladék-feldolgozással, kiegészítők, kellékek forgalmazásával pótolják ki jövedelmeiket. Magyarországon a jelek szerint ilyen felállásban sem éri meg erre vállalkozni, így azután csak néhány cég foglalkozik a felvásárolt törtarany beolvasztásával – szinítésével -, azok is többnyire a nagy felvásárlók megbízásából. –
