Nem sokkal azt követően, hogy megalapítottuk Monoron a közös cégünket, Genzwein úr megkérdezte tőlem, hogy miért pont Magyarország mellett döntöttem. Elmondtam neki, hogy én nem Magyarországot választottam, hanem Genzwein Ferencet – meséli Rüdiger Behn, a Behn GmbH und Co. tulajdonosa. Az üzlettárs kiterjedt hazai kapcsolatrendszerrel rendelkező, szorgalmas partnerként jellemzi közös gyáruk vezérigazgatóját, akihez ma már személyes barátság is fűzi.
Genzwein Ferenc élete leggyötrelmesebb időszakának tartja azt a fél évet, amelyet a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán töltött, de gyorsan átigazolt a “Közgázra”, s ezért ma is áldja az eszét. Nyaranta a Balaton mellett dolgozott a vendéglátóiparban, ahol ennek köszönhetően már utolsó éves egyetemistaként üzletet nyithatott. 1980-ban diplomázott, s a Hő- és Hidrotechnikai Vállalatnál helyezkedett el. Két év múltán gazdasági igazgatóként mondott búcsút az alkalmazotti létnek, feleségével ugyanis megnyitotta az ország második “maszek” cipőboltját.
A nagy ugrás lehetőségét számára is a rendszerváltás jelentette. Nehézipari gépekkel, gépalkatrészekkel kezdett kereskedni, később háztartási gépek importjával is foglalkozott, azonban időben ráérzett, hogy a multinacionális cégek betelepülésével új profil után kell néznie.
Ismerőseit igencsak meglepte az az ötlete, hogy sört importáljon, hiszen a folyékony kenyérből ekkor már túlkínálat volt idehaza, de az üzletember különleges fajtákra gondolt, remélve, hogy sikerül beékelődnie a piaci résekbe. Precízen összeállított hát egy komoly németországi sörgyár-látogatási programot, s barátjával, Révész Sándorral felkerekedett. Ám a gondos tervezés ellenére a végén kevés eredménnyel a tarsolyukban haladtak hazafelé péntek délután – az öltönyt már rövidnadrágra váltva – Passaun keresztül, s legfeljebb abban reménykedhettek, hogy a közeli kastélyban, ahová hétvégére meghívta őket a rockzenész egyik barátja, jól fogják magukat érezni. Genzwein ekkor hirtelen felkapta a fejét, mert úgy tűnt neki, mintha egy sörgyárat hagytak volna el. Nem tévedett, így betértek az Innstadt Brauerei Passau főépületébe, s megkérdezték, hogy lehet-e ott sört venni. “Hány üveggel kérnek?” – hangzott a kérdés, mire Genzwein azt felelte, hogy néhány millióval.
“Tetszett a közepes méret és a választék, hogy például búzasört is gyártanak” – idézi fel Genzwein Ferenc az első benyomásait. Az üzlet létrejött, s már két éve tartott az együttműködés, amikor a magyar tulajdonostárs 1993-ban rádöbbent, hogy az év december 31-én lejár az a lehetőség, hogy a legalább egymillió német márka alaptőkével és minimum 30 százalékos külföldi részesedéssel alapított külföldi cégek öt vagy tíz évig adómentességet élveznek. Üzlettársát meggyőzve 50-50 százalékos tulajdoni megosztással létrehozták Monoron az Ilzer Sörgyár Rt.-t. “Nemcsak a tőkét, hanem a tudást is megkaptuk” – mondja Genzwein Ferenc. A vegyes vállalat a bajor sörtisztasági törvény szerint dolgozik, egyedül gyárt Magyarországon búzasört, egyedül ad pasztőrözés nélkül fél év szavatosságot a teljes termékkörre.
Ugyancsak 1993-ban alakult meg Monoron az Ecker Likőrgyár Rt., amelyet fele-fele arányban jegyez Genzwein Ferenc és a több mint százéves múltú Behn cég, majd ez év augusztusában újabb magyar-német cég született Monoron: a Peter Mertes Hungária Borászati Kft. A bortermelő és -forgalmazó vállalkozásnak a Peter Mertes GmbH und Co. és Genzwein Ferenc szintén 50-50 százalékban tulajdonosa.
A vállalkozó vonzódik a régi tárgyakhoz, vezérigazgatói szobájában – ahonnan az egy telephelyen üzemelő három céget irányítja – antik állóóra is található. 1994-ben megvásárolta Izsákon Zwackék egykori üzemét, azóta a likőrgyártással kapcsolatos régi berendezéseket is gyűjti.
