Sokan állítják, hogy a piaci versenyben csak az lehet sikeres, aki könyörtelen és gátlástalan. Ha meg még erkölcstelen is, nos, annál jobb. Mármint neki – tartja a közfelfogás. Igaz, hogy a gyors piacgazdasági átalakulás időszakában nem ritka az etikátlan vagy akár jogellenes üzleti magatartást jutalmazó látványos siker. Többek között ezért is gyanús az utca emberének a sikeres üzletember, a menő vállalkozó. Ha az érem másik oldalát is megnézzük: Magyarországon már ma is együtt léteznek a magas, közepes és alacsony etikai színvonalú vállalkozások.
A gazdasági szereplőket, kiváltképpen a nagyvállalatokat különleges felelősségek terhelik. Felelősek a természeti és az épített környezetért, a fogyasztók biztonságáért, a munkavállalók egészségéért, méltóságáért és még sok egyébért. Etikai színvonaluknak az is a fokmérője, miként élnek e felelősséggel. Jóllehet, az etikus üzleti magatartás költségekkel is jár, a magas etikai színvonal hosszabb távon mindenképpen kifizetődik, hiszen versenyelőnyt jelent. Nagymértékben járulhat hozzá annak a vállalati környezetnek és kultúrának a megteremtéséhez, amely megelőzi, de legalábbis minimalizálja a belső és a külső konfliktusok kialakulását, vagyis az erőforrások pazarlását.
BELSŐ KÉNYSZER. Az etikus üzleti magatartás általában önkorlátozást, önszabályozást feltételez. Az etikus piaci szereplő olyat is megtesz, amire nem kényszeríti jogszabály, s nem tesz meg olyat, amit a jogtól még megtehetne. A környezetvédelmi határérték alá szorítani a káros anyagok kibocsátását; egy engedélyezett, de olcsóbb és a legújabb elméletek szerint esetleg nem kifejezetten előnyös élelmiszer-adalékot egy drágább és jobb másikkal felváltani egyszerre etikus és költséges. Gyermekeket olcsón dolgoztató harmadik világbeli üzemben termeltetni előnyös, de nem etikus. Egy fogyasztó, egy ügyfél jogos reklamációját formai okokra hivatkozva elhárítani ugyancsak etikátlan. (A közmegítélés szerint nem egy biztosító működése szolgálhatna erre példával.)
Mindez eléggé egyértelműnek tűnik. Az már talán kevésbé, vajon mitől lesz versenyképesebb az a piaci szereplő, amelyik egy-egy konkrét ügyben közvetlen üzleti érdekei ellen, egyben etikusan dönt?
A javulást előidéző tényezők a működés több különböző területére is kedvezően hatnak. Az a vállalkozás, amelyben etikus vagy legalábbis munkahelyükön “etikusan szocializált” emberek megpróbálnak etikus üzleti döntéseket hozni, bizonyítottan olcsóbban működik. Kevesebb selejtet és frusztrált fogyasztót állít elő, kevesebb a reklamáció és kisebb a fluktuáció. Kevesebb a peres ügy. Minden külön marketing-erőfeszítés nélkül is növelheti eladásait, mert a tevékenységét átszövő etikusság a legagresszívebb reklámnál is hatásosabban győzi meg az egyre felvilágosultabb fogyasztókat. A fogyasztóknak egy mind öntudatosabb csoportja sokszor akár saját közvetlen anyagi érdekei ellenében is az etikusabb cég termékét vagy szolgáltatását választja az etikátlanabb cégével szemben (példaként szolgálnak erre a Shell, a Nestlé, s egyes brit szupermarket-hálózatok ellen meghirdetett és évekig működő nemzetközi bojkottok).
NÖVEKVŐ TERMELÉKENYSÉG. Nem utolsósorban a működő etikai intézményrendszer minimális beruházással felszínre hozza a munkavállalókban rejlő tartalékok jó részét. Aki nap mint nap látja, hogy munkahelyi környezetének kultúrája, értékrendje világosan megfogalmazott etikai normákra épül, jobban érzi magát, hűségesebb, lojálisabb és önmagával szemben is igényesebb. Az ilyen munkavállaló pedig termelékenyebb.
Az üzleti etika iránt aligha véletlenül olyan fogékonyak az Egyesült Államokban – ott a vállalkozások mintegy 90 százaléka rendelkezik például etikai kódexszel, ami az etikai intézményrendszer alapfoka. Magyarországon ez az arány manapság 10 százalékos.
Egy gazdasági társaság hosszú tanulási folyamat révén tehető etikusabbá. Ennek során a spontán meglévő erkölcsi normarendszert közösen megfogalmazott, deklarált és megkövetelt értékrenddé gyúrják át. Az etikára hangsúlyt fektető társaság a vezető tisztségekre igyekszik ennek megfelelni képes embereket kijelölni. Szükséges az etikai intézményrendszer kiépítése is. Ha ez még működik is – a csak papíron és a valóságban is létező etikai intézmény között hatalmas a különbség – megvalósul a vállalkozás tudatos etikai menedzsmentje. A vállalkozás nem csupán az alkalmazottak szakmai, hanem etikai fejlődését is célnak tekinti. Ezt a rendszeres etikai képzés és az etikai kérdések megvitatásának támogatott lehetősége is elősegíti. A felsővezetők által mutatott magatartásminták normaértékűek.
Szokni kell a gondolatot: az üzleti etika “a kapuk előtt” van, és ma már nem csak az egyetemi tanszékek és társadalomtudományi kutatások számára érdekes téma. Fontos a vállalkozások számára is, függetlenül attól, hogy kis, közepes, vagy nagyobb gazdasági társaságról van-e szó. (Azért a nagyok számára a legfontosabb!) Az európai integráció küszöbén biztosan állíthatjuk, hogy “aki ebből kimarad – az lemarad”. –
