Hazatérve a nyári szabadságról, a francia polgárok idejekorán tájékoztatást kaptak arról, miként tegyenek eleget ez évi adókötelezettségeiknek. Noha a bevallás csak jövő februárban esedékes, az illetékes hatóság elérkezettnek látta az időt arra, hogy a formanyomtatványokat már most kikézbesítse.
A személyi jövedelemadó fizetési módját tartalmazó boríték a háztartások egy része számára rossz híreket tartalmaz. Előzetes felmérések szerint 2000-ben reálértékben mintegy 400 ezer családnak kell az ideinél nagyobb közterhet fizetnie. A mérleget tovább rontotta, hogy a családi pótlék összege is mérséklődött. Hogy a közterhek szempontjából az idei esztendő a nadrágszíj meghúzásának éve volt, azt az előbbieken kívül az is jelzi, hogy – a 3 százalékos gazdasági növekedés ellenére – a társasági adóterhek is emelkedtek.
Az idei konjunkturális mutatók – a 2,5 százalékra prognosztizált növekedés – és a bővülő adóbevételek lehetővé tették, hogy a francia kormányzat a jövő évi büdzsében tíz éve nem látott adómérséklést hajtson végre. A kedvező feltételekhez nem kis mértékben az is hozzájárul, hogy az első félévben a francia költségvetés a tervezettnél csaknem 60 milliárd frankkal nagyobb bevételt zsebelt be. Csak társasági adóból 30 milliárd franknyi addicionális összeget regisztrált az adóhatóság, de a hozzáadottértékadó-bevételek is 9 milliárd frankkal növekedtek a kitűzött számhoz képest.
A baloldali végrehajtó hatalomnak így azt a kellemes dilemmát kell megoldania, hogy az emelkedő bevételekért “cserébe” a terhek enyhítésével vagy éppen a kedvezmények szaporításával “jutalmazza”-e a háztartásokat és a vállalatokat. (A döntési szituáció szabadságfokát csak növeli, hogy az utóbbi időszakban a munkanélküliségi ráta is mérséklődött.) A Dominique Strauss-Kahn vezette pénzügyi kormányzat a napokban a nemzetgyűlés elé kerülő költségvetési tervezetben a jelek szerint az adómérséklés útját választja, visszafogva néhány kormánypárti képviselő osztogatási “étvágyát”.
A szocialisták nem utolsósorban azért törtek lándzsát az adóterhek mérséklése mellett, mivel az újraelosztási hányad már így is felettébb magas: a GDP csaknem 55 százalékára rúg. Ráadásul Lionel Jospin kormányfő tartani akarja magát azon elvhez, hogy az állami költések nem nőhetnek gyorsabban, mint az árak. Ez pedig azt jelenti, hogy a kiadások növekménye finoman szólva nem verdesheti az egeket, hiszen az infláció júniusban éves szinten 0,9 százalékos volt.
A közterhek csökkenését bejelentő pénzügyminiszter jövőre arra számít, hogy – 2,8 százalékos GDP-bővülés mellett – 38 milliárd frankos költségvetési bevételtől esik el. A vállalatok válláról leveszik a korábbi terheket 10 százalékkal növelő “jospini társasági pótadót” – ennek következtében 12 milliárdról mondhat le az adóhatóság. Néhány kisebb tétel mellett jelentősebben mérséklődik még a lakásépítésekre kivetett forgalmiadó-kulcs is – 20,6 százalékról 5,5 százalékos szintre. Az utóbbi intézkedés – némileg szokatlan módon – a költségvetési törvény szeptember közepi elfogadása után azonnal hatályba lép, nem várva meg a következő esztendőt. –
DOMINIQUE STRAUSS-KAHN a Libérationnak: “Az állami kiadások lefaragása tökéletesen illeszkedik költségvetési prioritásainkhoz. A deficit csökkentését folytatnunk kell, mert a francia gazdaság mintegy húsz éve egy ördögi körben forog, ahol minden évben a közkiadások egyre nagyobb részét kell a korábban felhalmozódott államadósság kamatainak fizetésére fordítani. Nem látom semmi okát annak, hogy a baloldal elnézőnek mutatkozzon az állam ilyen típusú elszegényedésével szemben”. –
