Elsősorban a Gazdasági Versenyhivatal kezdeményezésére került a távközlési törvény módosító csomagjába a kábeltelevíziózás. A kormányjavaslat szerint elő kellene írni, hogy a közcélú távközlési szolgáltatást végzők a piac 2002-es megnyitásáig ne építhessenek és ne is bérelhessenek kábeltévés hálózatot (Figyelő, 1999/17. szám). Ez a lépés gyakorlatilag a Matávot és a MonorTelt érintené.
Kálmán András szocialista képviselő úgy véli: ilyen tiltással valójában nem lehet elérni az áhított célt, a monopolhelyzetek kialakulásának megakadályozását. Szerinte az, hogy az érintett társaságok más piacra lépőknél kisebb befektetéssel szinte azonnal képesek kábeltévés szolgáltatásra és a konkurenseknél olcsóbbak is tudnak lenni, nem okoz igazán problémát. A felhasználókra nézve a monopolhelyzetekből adódó árdiktátumok jelentik a legnagyobb veszélyt. Az ilyen piaci magatartás ellen azonban minden további nélkül felléphet a versenyhivatal.
“Vidéken tízszer annyiba, mintegy 300 dollárba kerül egy lakás bekötése a kábeltévés hálózatba, mint a sűrűn lakott nagyvárosokban” – világosította fel a képviselőket Steinreich Péter, a MonorTel külkapcsolati igazgatója, akinek meggyőződése, hogy a hálózat létesítésének magas költsége miatt a vidéki régiókban a jövőben sem alakul ki konkurenciaharc. László Péter, a MatávkábelTV Kft. ügyvezetője pedig érdeklődésünkre azt mondta, hogy ez az egész vita egy félreértésen alapszik. A médiatörvény tudniillik már meghatározta az egyhatodos piaci korlátot, vagyis hogy ennél nagyobb részesedést egyetlen cég sem szerezhet magának a kábeltévés piacon. Ma 1,5 millió lakásban érhető el a kábeltévés szolgáltatás.
