Ön nem az ügyvédi pálya betetőzéseként csatlakozott egy nemzetközi irodahálózathoz, hanem vállalati, kamarai, diplomáciai jogászi előélet után lépett át erre a területre.
– A lehetőséget részben annak köszönhetem, hogy a kilencvenes évek elején a New York-i magyar nagykövetségen dolgoztam. Ott ismerkedtem meg Pásztory Balázzsal, a magyar származású amerikai ügyvéddel, aki a Seward &Kisselnél dolgozott, s nagy fantáziát látott egy budapesti iroda létrehozásában. Ebben voltam a segítségére, s ez eredményezte a pályamódosításomat. Én is azokhoz a jogászokhoz tartozom tehát, akik korábban ugyan nem ügyvédkedtek, de – nyelvtudásuk, kapcsolataik, külkereskedelmi jogi ismereteik révén – rájuk találtak a magyar bázison gondolkodó nemzetközi irodák.
A Seward&Kisselben folytatódó karrierje annyiban is tipikus lehet, hogy a ma már más irodanév szerepel a réztáblán: a nagy hal megette a kisebbet.
– Az iroda speciális helyzetben volt, hiszen az amerikai üzleti világban ugyan réginek, ismertnek számított, világméretű hálózat építését azonban nem tervezte. A magyarországi iroda kivételnek számított. Egészen addig, amíg az anyairodánál ötször nagyobb, s a hálózatépítésben sokkal aktívabb Squire, Sanders&Dempsey át nem vette e képviseletet. Ezt aligha tette volna meg, ha a kiszemelt intézmény rossz munkát végzett volna az elmúlt években. Mindenesetre Pásztory Balázs és én egyaránt megtartottuk addigi pozíciónkat.
A külföldiek megjelenését nem fogadta osztatlan lelkesedés a magyar ügyvédek körében. Oldódott ez a feszültség?
– A mai napig érződik az ellenszenv a szakmában, de ez természetes is: meg kell szokni az új szereplőket. Az új ügyvédi törvény mindenesetre legitimálta azt a formát, amelyek között ezek az irodák a továbbiakban működhetnek. Ami pedig a gyakorlatot illeti: tudomásul kell venni, hogy aki teheti, az egész világon a megszokott stábjával dolgoztat. Ez nem csak az ügyvédek piacára jellemző, itt azonban még inkább fontos, hogy az ügyfél meg legyen győződve a tanácsadója megbízhatóságáról, professzionalitásáról, aki a cég legbelsőbb információihoz is hozzájut munkája során. Érthető tehát, hogy a multinacionális társaságok világméretekben is igyekeznek az információkhoz hozzáférők körét a minimumra szorítani.
Némileg ellentmond ennek, hogy egy-egy nagy cég több irodával is együttműködik.
– Ennek részint az lehet az oka, hogy a megbízó nem akarja minden üzleti titkát egyetlen jogi tanácsadó kezében tudni. Másrészt viszont egy-egy munkát esetenként érdemes lehet nem az általános partnerre, hanem specialistára bízni.
Ez azt jelenti, hogy a világméretű ügyvédi hálózatok között a nagy létszám ellenére is fellelhető a szakosodás?
– Nem arról van szó, hogy egy nagy hálózat valamely ügycsoportban nem vállal munkát, vagy azt gyengébben teljesíti. Kialakultak azonban azok az irodák, amelyek általános tevékenységük mellett valamely gazdasági területen kiemelkedő tudást halmoztak fel.
A nálunk megtelepedett multik egyre gyakrabban konkrét módosító javaslatokkal vagy tételes törvényszöveg-tervezetekkel igyekeznek a jogalkotásban számukra kedvező változásokat elérni. Találkozik-e ehhez kapcsolódó megbízásokkal?
– Klienseink elemi érdeke, hogy a magyar jogalkotás európaibbá váljon, ebben pedig kiterjedt hálózatuk révén képesek segítséget nyújtani a megbízott ügyvédi irodák is. A nagy cégek megfelelő működésének alapvető követelménye, hogy azt fejlett, modern, nemzetközileg kompatíbilis jogi normák szabályozzák. Ezért – erős brüsszeli irodánkra is tekintettel – nem meglepő, hogy megbízásaink során ilyen, jogszabályalkotáshoz kapcsolódó feladatokat is kapunk. Ez ugyan a hagyományos ügyvédi munka fogalmába nehezen fér bele, de külföldön az irodák feladatát jóval szélesebben értelmezik az egyszerű jogi képviseletnél.
A választott bírói út kikötésének elterjedése értékelhető-e a magyar jogalkalmazás, a bírói kar kritikájaként?
– Külföldi ügyfeleink nem azért ódzkodnak a magyar eljárásoktól, mert nem bíznak a bírók pártatlanságában, hanem azért, mert az igazságszolgáltatás folyamatát hosszúnak találják. A perek elhúzódásában nem a bírók szakmai felkészültségének, sokkal inkább a túlterheltségüknek van szerepe.
A legnagyobb irodák európai árakat hoztak, de egy tapasztalatlan ügyfél nehezen tud arról meggyőződni, hogy ehhez vajon európai szolgáltatás tartozik-e.
– Nem hiszem, hogy egy megbízó hajlandó valakinek tartósan magas díjat fizetni, ha azzal nem párosul megfelelő szolgáltatás. Ezekről az árakról a piac értékítélete dönt. Ma már a magyar üzleti gyakorlat jóval bonyolultabb jogi munkát kíván, mint néhány évvel ezelőtt. Most már aligha intéz el bárki például egy jelentős üzletrész-átruházási szerződést néhány sorban. Ez viszont több munkát, nagyobb és speciálisabb szakértelmet kíván a jogászoktól, s mindennek ára van.
Komáromi Péter 52 éves, 1968-ban szerzett jogi diplomát a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen. Ezt követően 1971-ig a Külkereskedelmi Minisztériumban, majd 1973-ig a Magyar Távirati Irodában dolgozott jogászként. Onnan a Konsumexhez ment át jogtanácsosnak, 1981-ben pedig a Magyar Kereskedelmi Kamarához került: a titkárságot és a jogi főosztályt vezette, s betöltötte a kamara mellett szervezett Választottbíróság ügyvezető elnöki posztját is. Pályáját 1989-ben New Yorkban folytatta, a magyar nagykövetség első osztályú kereskedelmi titkáraként. A tengerentúlról 1992-ben tért haza; ekkortól a Seward&Kissel budapesti képviseletének vezető jogi tanácsadója, 1998-tól pedig az irodát átvevő Squire, Sanders&Dempseynél tölti be ugyanezt a posztot. Tagja a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szerveződött Választottbíróság elnökségének.
