Jóllehet, a “vegytiszta” – azaz semmilyen támogatáshoz nem kapcsolt – vállalkozói kölcsön meglehetősen ritka, e hitelei körében minden bank külön tartja számon úgynevezett saját forrású konstrukcióit. A támogatásokat általában a központi költségvetés terhére az illetékes tárcák – így a Gazdasági, a Földművelési és Vidékfejlesztési, valamint a Pénzügyminisztérium – nyújtják a kamatok egy részének átvállalása formájában. Az egyéves vagy azon belüli lejáratú konstrukciók esetében majd’ minden hazai bank kínál folyószámla-, rulírozó, eseti, forgóeszköz- és lombardhiteleket, valamint rövid futamidejű devizahiteleket, de akadnak kevésbé általánosítható ügyletek is. Így például az Erste Bank diszkonthitelt jegyez, az Inter-Európa Bank pedig lakáshitelt kínál azoknak a vállalkozóknak, akik továbbértékesítés céljával építenek. Emellett – többek között – a Kereskedelmi és Hitelbank (K&H), valamint a Konzumbank közraktárjegy-fedezete mellett nyújt hitelt. A bankok ugyanakkor a vállalkozói kölcsönök sorában tartják számon egyebek mellett a váltóleszámítolásokat is.
Az éven belüli hitelek kondícióinak meghatározásakor az egyes hitelintézetek legtöbbször a bank belső irányadó kamatát veszik alapul. Külön említésre tarthat számot az Erste Bank éven belüli lejáratú lombard hitele, ennek a kamatozása ugyanis egyrészt úgymond normál formában számítható – ráadásul annak függvényében hogy a kamatot havonta vagy lejáratkor egy összegben fizetik -, másrészt a diszkont kamatozás alapján is kalkulálható.
A hitelek futamideje még a 12 hónapon belül is eléggé sokféle lehet: az Erste Bank diszkont hiteleinél például 30, 60, 90, 120 és 180 napos lejáratokat hirdettek meg. A közraktárjegy fedezete mellett nyújtott kölcsönök esetében a folyósító 6, illetve 12 hónapban jelöli meg a lejáratot, hozzátéve azonban, hogy a maximális futamidőnek minden esetben hét munkanappal rövidebbnek kell lenni, mint amilyen a közraktárjegy lejárata.
Köztudott, hogy a hitelintézetek a rövid lejáratú kihelyezések kérelmezőit is tüzetesen átvizsgálják, de kétségtelenül sokkal alaposabban megnézik a potenciális ügyfél előéletét, amennyiben az hosszabb futamidejű hitel után ácsingózik. A feltételeket azután az ügylet mérete, az adott hitelfelvevő minősítése alapján, közös megegyezéssel állítják össze a felek. Ennek következtében az egyes bankok csak általánosságban adják meg vállalkozói hiteleik kondícióit: többnyire csak a szélső értékeket jelölik meg és a kamat “egyediségét” hangsúlyozzák. Már amelyik hitelintézet egyáltalán hajlandó közzétenni ezen “általánosságokat” (lásd táblázatunkat.)
Mindezek alapján még csak távolról sem általánosítható a honi bankok vállalkozói hitelezésének gyakorlata. Csupán annyi közös vonás fedezhető fel, hogy a Figyelő kérdésére szinte mindegyikük megjegyezte: a futamidőtől kezdve, a kamatfeláron át egészen az elfogadható fedezetekig mindenkor az ügylet jellegétől függően alakítják ki a feltételeket. A lejárat tekintetében a banki válaszok szerint az ING Banknál, mögötte pedig a K&H-nál, a Konzumbanknál és a Takarékbanknál számíthatnak a vállalatok a leghosszabb tartamra, míg az Eximbanknál a felső határt az exportáru jellegétől teszik függővé. A türelmi időszakot illetően viszont egészen más kép rajzolódik ki. Míg ugyanis a K&H három esztendőben maximálja azt az időszakot, amelynek során az ügyfél a tőkerészt nem törleszti, csak kamatot fizet – így tesz a HypoVereinsbank Hungária és az ING is -, a Konzumbank erre legfeljebb két évet hagy. Persze vannak olyan honi hitelintézetek – köztük megint csak az Erste Bank -, amely ragaszkodnak a legfeljebb egyéves türelmi időhöz, és az is megtörténhet, hogy ezen intervallum mindössze egy hónapra zsugorodik. Utóbbira a Konzumbank szolgáltat példát.
A ritkábban csak forintban, gyakrabban devizában is igényelhető hitelek kamatvonzata már valamelyest nagyobb szóródást mutat. Ennek az az oka, hogy a bankok közül jó néhányan az éves kamatlábat saját belső hitelkamat-szintjükhöz igazítják. Mások a Bubort vagy a LIBOR-t tekintik alapnak. Az Eximbank ebben a vonatkozásban is eltérő kondíciókat alkalmaz, mert ha a futamidő meghaladja a két esztendőt, úgy a kamat az OECD által “jegyzett” rátát, a CIRR-t követi. Több bank közlése szerint a piac mindenkori alakulásához igazítják e hitelek kamatait. Az ezenkívül számított kamatfelár viszont még kevésbé követ egyazon trendet; mértéke a válaszadó bankoknál két ezrelék- és öt százalékpont között jár. A két végleten az ING Bank és Rabobank helyezkedik el.
A bankok vállalkozói hiteleinek kamatait összességében nézve, az éven túli konstrukcióknál júliusban némi kamatemelkedésről adott a jegybank számot. Ezt augusztusban az átlagkamat egy százalékpontos csökkenése követte. A rövid lejáratú hiteleknél ugyane hónapban fél százalékpontos átlagkamat-csökkenést könyvelhettek el a bankok, csakúgy mint a megelőző hónapban. Akkor azonban míg a közép- és kisbankoknál csökkentek, a nagy hitelintézeteknél emelkedtek valamelyest a kamatok. A bankok tanúsága szerint jó néhány intézmény az elmúlt egy év során akár kerek két százalékpontnyit is csökkentett kamatain. Egy részük azonban az utóbbi időszakban – általában 1 százalék körüli mértékben – újra kamatot emelt.
A saját forrású, egy évnél hosszabb futamidejű vállalati kihelyezéseknél különösen fontos a megbízható fedezet, ezeknek azonban eléggé széles körét fogadják el a bankok. A felsorolt biztosítékok között mindazonáltal leggyakrabban a jelzáloggal biztosítható ingatlan, illetve az árbevétel-engedményezés szerepel.
A táblázatba foglalt közép- vagy hosszú lejáratú konstrukciók mellett még sorakozik néhány hasonló időtávra folyósított forintalapú ügylet. Így a négyéves futamidejű, elsősorban kis- és közepes vállalkozások számára kínált, a Gazdasági Minisztérium által támogatott beruházási hitel, továbbá az úgynevezett Gazdaságfejlesztési Célelőirányzat forrásaiból származó konstrukció. Ugyanebbe a kategóriába sorolhatók még az agrártámogatáshoz kapcsolódó fejlesztési hitelek, valamint a mezőgazdasági tőkepótló kölcsönök. Egyedi jellegű konstrukciónak számít mindezek mellett az OTP Bank nyolcéves lejáratú, maximum kétéves türelmi időt engedélyező franchise hitele, amelynél a hitelintézet legalább 20 százalékos saját erőt követel meg.
Összességében a bankoknál – a jegybank adatai szerint – 221,5 milliárd forintnyi beruházási, és 336,3 milliárdnyi éven túli forgóeszköz forinthitel-állományt tartottak nyilván az idén félévkor. A beruházási hitelekből ötvenmilliárdnyit feldolgozóipari vállalkozásoknak kölcsönöztek, ugyanezek forgóeszközhitelből 58,2 milliárdnyit kaptak. Ezen ágazaton belül a “legnépszerűbbnek” az élelmiszeripar tűnik, hiszen közel annyi hitelt kapott, mint a többi alágazat együttvéve. Nagy “ügyfél” még a mezőgazdaság – a kétféle kölcsönből erre jutó állomány 107 milliárdnyit tesz ki -, a sorban ezután a pénzügyi tevékenység és az ingatlanügyletek 100 milliárdos kölcsönállománya következik, majd a kereskedelem a maga közel 84 milliárdjával, valamint a szállítási, raktározási, távközlési ágazat 60 milliárd forintnyi hitellel.
