Amikor a Hitelgarancia Rt. a vállalkozók hitelhez jutásának segítése érdekében 1992 vége felé piacra lépett, az akkori Antall-kormány nyíltan lándzsát tört a kis- és közepes vállalkozói (kkv) szektor felkarolása mellett, ahogyan később a Horn-kabinetnek is megvolt a maga kkv-csomagja. Mára, amikorra már az Orbán-kormány is előállt egy hasonló célokat szolgáló programmal, Ön szerint változott-e valamennyiben e garanciaintézmény szerepe?
– A Hitelgarancia Rt., ahogyan az egyébként a mostani közgyűlésen is elhangzott, hajdanán egy hiánypótló szervezet volt, annál is inkább, hiszen külföldön – egészen pontosan a fejlettebb gazdaságokban – szinte mindenhol működnek ilyen jellegű, a kis- és közepes vállalkozásokat hitelhez segítő, azok számára készfizető kezességet vállaló intézmények. Mi több, az Egyesült Államokban például 95 százalékos garancia nyújtására is bőven akad példa. Persze a kezességvállalás mértéke többnyire függ az adott ország támogatási rendszerétől is, hogy a kormány mely ágazat megsegítésére koncentrál erőteljesebben. Itthon egyébként banki oldalról (az ABN Amró Banknál) is szorgalmaztuk a mostani 80 százalékos garanciaplafon felemelését; elnézve a jövő évi kilátásokat, nem is sikertelenül.
Ennyire bizonytalan a kihelyezett hitelek visszafizetése, ha azokat kis-, közepes, netán mikrovállalkozások kapják?
– Kétségtelen, hogy a hazai kkv-szektor – ahol elsősorban a kicsik vannak jelen jelentős számban – meglehetősen tőkeszegény. Valójában a közepes vállalkozókat hiányolom a gazdasági szereplők köréből, amelyek viszont fejlesztési források híján nem alakulhatnak ki, hiszen kisméretű társaik nem képesek egy kategóriával “feljebb nőni”. Bízom benne, hogy a kormány beszállítói programja, amely elsősorban a multinacionális vállalatok és a kisebb vállalkozások együttműködését célozza, kapaszkodót adhat az érintettek számára.
A minap arról számolt be a társaság leköszönő vezetősége, hogy növekszik a garanciák iránti igény. Ez egyben növekvő hiteligényt is jelent?
– Hitelek iránt, szemben a garanciákkal, eddig is volt igény bőven. Az más lapra tartozik, hogy az utóbbi időben jelentősen átalakultak a bankokon belül – főként a külföldi tulajdonba került hitelintézetek esetében – a kockázatkezelési normák, ezzel párhuzamosan szigorodott a hitelezési gyakorlat. Így nem véletlen, hogy megnövekszik a külső, államilag viszontgarantált készfizető kezességvállalás szerepe, már csak azért is, mert a külföldiek ezt a gyakorlatot otthon már megszokták.
A korábbi programokkal – de főként az Antall-kormány kis- és közepes vállalkozásfejlesztési koncepciójával – szemben mostanában mintha egy kicsit nagyobb hangsúlyt kapnának az úgynevezett mikrovállalkozások…
– Nem véletlenül, hiszen a mikroméretű társaságok megerősödve kicsikké válhatnak, s aztán – mint már említettem – kinőhetik magukat közepesekké. Egyébként sem gondolom, hogy csak a nagyvállalatoknak kellene irányítaniuk a gazdaságot.
Új posztjára gyakorlatilag a “másik oldalról” érkezik. Míg eddig bankként garanciákat kért, most majd garanciákat ad. Tapasztalatai alapján változtatna-e valamit a készfizető kezesség kérésének, illetve odaítélésének eddigi gyakorlatán?
– Talán az elbírálási folyamat lassúságából lehetne valamennyit lefaragni, utalva például a már korábban említett belső banki kockázati elbírálás szigorodására. Továbbá egyfelől célszerűnek tartanám, ha a jövőben a Hitelgarancia Rt. berkein belül is változnának egyes szokások, már ami a bankokkal való kapcsolattartást illeti. Míg eddig a társaság a garanciát kérő hitelintézetekkel telefonon, vagy levelezéssel tartotta a kapcsolatot, ezt a jövőben szeretném személyes jellegűvé tenni. Ez véleményem szerint különösen a nagyobb összegű hitelekhez kért készfizető kezességvállalások esetében lenne kívánatos. Másfelől az egyes garanciák elbírálásának menetébe – a megszokott gyakorlattal ellentétben – fokozottabban vonnám be a tanácsadó, javaslattevő bizottság tagjait is.
A döntések banki oldalról kifogásolt lassúsága ellenére évről évre növekszik a Hitelgarancia Rt. kihelyezési állománya, s most a társaság által vállalható készfizető kezesség felső határa is megemelkedik. E plafon korábban a jegyzett tőkéhez mérve lehetett 12-szeres, mostantól viszont már a jegyzett tőke és a tőketartalék együttes összege jelenti a viszonyítási alapot. Milyen további növekedési esélyeket lát?
– A növekedés lehetősége benne van a társaságban. Szerencsés körülmény ugyanis, hogy a megtermelt nyereség évről évre visszaforgatható a gazdálkodásába, miután nem kell a részvényeseknek osztalékot fizetni. Még inkább így lesz, ha beindulnak az új konstrukciók, elég e helyütt akár a kockázati tőkebefektetésekhez kapcsolódó garanciavállalásra utalni, amelyet egyébként már idén ősztől igényelhetnek az e profilú, s felügyeleti engedéllyel rendelkező cégek.
Kismarty Lórándné 1966-ban szerzett diplomát a budapesti közgazdasági egyetemen. Első munkahelye az Állami Fejlesztési Bank volt, ahol részt vett az állami beruházások finanszírozási rendszerének kialakításában, az állami támogatási konstrukciók kidolgozásában. Ezt követően közel hat év következett a Budapest Bankban, ahol három évig a közgazdasági részleget, fél évig a stratégiai-tervezési főosztályt, majd több mint két évig a hitelpolitikai főosztályt irányította. Az angol nyelven beszélő hitelezési szakember 1993-ban igazolt át a Takarékbankhoz, ahol egyebek mellett a hitelintézet és a takarékszövetkezeti integráció stratégiájának kialakítását irányította. Azután 1994-ben a Hitelgarancia Rt., majd a Magyar Hitel Bank (MHB) következett. Előbbinél a társaság üzletpolitikájának kidolgozásában és megvalósításában, valamint a garanciakérelmek bírálati rendszerének korszerűsítésében működött közre, az MHB-ban a hitelpolitikai igazgatóságot vezette, majd miután a bank neve ABN Amro (Magyar) Bankra változott, a termékfejlesztés irányítója lett. Ez év december 15-től foglalja el a Hitelgarancia Rt. vezérigazgatói székét.
