Jóllehet, már hetek óta keringtek olyan hírek, hogy az idei kormányváltást követő gazdasági vezetőcserék a mindeddig békés vizeken evező Hitelgarancia Rt. hajóját sem hagyják érintetlenül, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. ez irányú döntése gyakorlatilag csak az utolsó pillanatban született meg. Az idei évet várhatóan több mint egymilliárd forintos mérleg szerinti eredménnyel záró társaság alapító vezetőit így egyik napról a másikra állították föl székükből, igaz, Aladics Sándor vezérigazgató-helyettes már az előző héten felmondott. Apatini Kornélné helyére a társaság hétfői rendkívüli közgyűlése Kismarty Lórándnét, az ABN Amro (Magyar) Bank hitelpolitikai igazgatóját választotta meg, helyettesének pedig Völgyi Tamást.
Egy dolog azonban a jövőben sem változik – legalábbis a jelenlegi nyilatkozatok szerint -, nevezetesen a Hg Rt.-nek a gazdaságban betöltött szerepe. Eszerint ezen intézmény továbbra is a bankok és az ügyfelek között áll majd készfizető kezesként, hozzásegítve az amúgy tőkeszegény kis- és közepes vállalkozásokat a működésükhöz olykor nélkülözhetetlen hitelekhez. Mi több, a jövő évi költségvetés alapján a Hg Rt. egyes banki hitelekhez – amelyek összegében nem haladják meg a 10 millió forintot – várhatóan akár már 90 százalékos garanciát is vállalhat majd. Ezzel párhuzamosan a társaság alapító okirata is módosul. Így ezentúl a garanciavállalás felső határa már nem csak a jegyzett tőke 12-szereséig, hanem a jegyzett tőke és a tőketartalék együttes összegének a 12-szereséig terjedhet. A Hg Rt. jegyzett tőkéje egyébként jelenleg mintegy 4,8 milliárd, ami azt jelenti, hogy a garanciavállalási felső határ eddig 57,7 milliárd forint volt.
A kezességvállalás maximumának kitágítása már csak azért is kedvező, mert jövőre a kis- és közepes vállalkozási szektorban a szakértők az eddig tapasztaltaknál dinamikusabb növekedéssel számolnak. Ez még akkor is igaz, ha a készfizető kezességvállalással általában csak kevés hitelintézet él. E megállapítást mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy a Hg Rt.-nél az első háromnegyed évben mindössze 355 millió forint garanciát váltottak be, szemben az ugyanezen időre már bevállalt 26 milliárd forintos teljes garanciaállománnyal, amely mellesleg 46,2 milliárd forint banki kihelyezést tett lehetővé. A társaság új garanciavállalásait év végére összességében amúgy 26-28 milliárd forintra lehet prognosztizálni, ez 25 százalékos növekedés a tavaly év végi adatokhoz képest.
Az új vezetőség immár 16 milliárd forintot meghaladó mérlegfőösszegű társaságot vesz át. A garanciavállalások terén érezhetően csökken az agrárszektor súlya – jelentette ki Apatini Kornélné exvezérigazgató -, ezzel és a korábbi tendenciákkal szemben viszont egyre jelentősebb a kereskedelmi és a szolgáltató társaságok mellett a termelő vállalatok hitel-, és készfizető kezességvállalási igénye. Ezen belül pedig a garanciák hozzávetőleg 60 százaléka az 50 főnél kevesebbet foglalkoztatott cégekhez kapcsolódik.
Még mindig az idei évnél maradva, a HG Rt. ügyleteinek kétharmada most is az általános kategóriába sorolható garanciavállalásokhoz kötődött, ám emellett új konstrukciók is jelentős szerephez jutottak a társaság portfoliójában. A speciális termékek közül kétségtelenül a mezőgazdasági tőkepótló hitelekhez kérhető garanciák viszik a pálmát. Már csak azért is, mert e termék keretében meglehetősen sok bank élt a készfizető kezességvállalás igényével, nem is beszélve a takarékszövetkezetek élénk érdeklődéséről. Ugyanakkor valamennyi garanciatípusra igaz az a megállapítás, hogy azok általános bírálati rendszere idén a korábbiaknál hatékonyabbá vált, ezáltal valamelyest felgyorsult a döntési idő. A kis összegű, éven belüli és a mezőgazdasági tőkepótló hiteleknél az átlagos bírálati idő ma 7-12 nap, míg az egész portfolio átlagában ugyanez az intervallum 10-15 napot tesz ki. A benyújtott kérelmek közül a társaság idén eddig a darabszámot tekintve csupán 5 százaléknyit (a kért összeg alapján 10 százaléknyit) utasított vissza.
A távozó vezetőség mindenesetre úgy bocsátja útjára a társaságot, hogy az 1999-es célok között egy megfontolandó felvetést tesz. Nevezetesen arra vonatkozóan, hogy – hasznosítva a nemzetközi tapasztalatokat – a jövőben be lehetne vonni a garanciavállalásokba a különböző érdekképviseleteket, kamarákat is. Pontosabban a kockázat minél több részre osztása érdekében e szervezetek olyan törekvéseit, amelyek keretében azok, az állam mellett vagy előtt viszontgarantálnák a Hg Rt. készfizető kezességvállalását. S talán épp ezen együttműködés tapasztalatai alapján az érdekszövetségek, kamarák és helyi vállalkozó szervezetek bázisán kialakulhatnak majd a vállalkozások önszerveződésén és kölcsönös felelősségvállalásán alapuló önálló, kölcsönös garanciatársaságok.
