Semmilyen egészségügyi ellátórendszerekre vonatkozó specifikus előírása nincs az Európai Uniónak (EU), következésképpen Magyarországnak sem igen van mihez alkalmazkodnia. Mindemellett az unió négy „szabadságából”, vagyis az emberek, az áruk, a munkaerő és a tőke korlátok nélküli áramlásából következik néhány igazodási feladat.
Ilyen például a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök eurokonform „bevizsgálása”. A forgalomba hozatal előtti minősítésnek – a vonatkozó direktíváknak megfelelően – hazánkban is az uniós előírások szerint kell végbemennie. Az egészségügyi dolgozók szabad munkahelyválasztását több horizontális és vertikális direktíva szabályozza. Ebből következik a szakorvosképzés minőségi színvonalának harmonizálása vagy a diplomák kölcsönös elfogadása. A munkaerő szabad áramlásának elvéből pedig a sürgősségi ellátás követelménye adódik. Vagyis: ha egy unión belüli állampolgár orvosi ellátásra szorul egy másik országban, akkor az eredeti lakóhelye szerinti állam társadalombiztosítása állja a vizsgálat költségeit. Hazánknak jelenleg kevés EU-országgal van ilyen jellegű kétoldalú szerződése, a csatlakozáskor ezt ki kell majd terjeszteni az összes tagállamra.
Közvetett alkalmazkodási kötelezettségként jelentkezik, hogy amennyiben nem sikerül a hazai ellátás színvonalát feltornászni az unió átlagának szintjére, az tönkreteheti a magyar tb-t (vagy a helyébe lépő intézmény működését). Amennyiben a polgárok „átjárnak” majd – mondjuk – Ausztriába orvoshoz, akkor a bizonyára magasabb összeget esetleg a hazai tb-nek kell állnia. Így az uniós csatlakozás indirekt húzóhatást gyakorol az ellátás színvonalának emelésére.
Ezeken túlmenően a maastrichti, illetve az amszterdami szerződés egyaránt meghatároz néhány köz- és népegészségügyi előírást. A fogyasztó, a munka- és a környezetvédelemmel kapcsolatos több tucat direktíva hazánknak közvetlen jogharmonizációs feladatot jelent, ezek átvétele folyamatosan történik. Ezt leszámítva is van néhány százra rúgó tanácsi és bizottsági ajánlás, amelyek respektálandók a további hazai jogalkotáskor.
A Figyelőnek a Népjóléti Minisztérium illetékese elmondta, hogy a tavaly decemberben elfogadott egészségügyi és társadalombiztosítási törvénycsomag eurokonformnak tekinthető, már amennyire ez a fentiek fényében értelmezhető. Mindenesetre a jogszabály rendelkezéseiben és alapelveiben is magáévá tette az igazságosság és a szolidaritás európai normáit.
Az egészségügyi ellátás modelljének hazai reformjakor egyébiránt ezúttal nem lehet előhúzni a mindent elsöprő uniós kártyát. Ugyanis: ahány ország, annyi szokás. A szociális biztonság elvére épülő német rendszer a magyar tb-szisztémához hasonlít, vagyis az ellátást a munkaadók és a munkavállalók járuléka fedezi. Az angol modell viszont a közvetlen állami finanszírozást tolja előtérbe: a Beveridge-rendszer adókból állja az ellátást. Ez a rendszer is reformra szorul azonban, hiszen Tony Blair miniszterelnök választási kampányának egyik legfontosabb célja ennek átalakítása volt. Hollandiában ugyanakkor egy vegyes finanszírozású rendszer működik: az állami újraelosztást „keverik” a piaci szolgáltatásokkal.
