Pusztán megszokásból gyújt rá a következő cigarettára a dohányosok csaknem fele. További egyharmad a feszültség levezetését reméli ettől. Az olyan motívumok, mint a gondolkodás segítése, az önbizalom-növelés, vagy épp a kellemes időtöltés – fő szempontként – elhanyagolható súlyt képviselnek.
A dohányzóknak és a nemdohányzóknak egyaránt egyharmada véli úgy, hogy az elmúlt két-három évben romlott a dohányzási kultúra Magyarországon, s ugyancsak mindkét csoportnál körülbelül egynegyedes a javulásról beszélők aránya.
November közepén a megkérdezett félezres minta – a Figyelő 500 – 46 százaléka nyilatkozott úgy, hogy vagy soha nem cigarettázott, vagy kipróbálta ugyan, de nem kapott rá. Rendszeres dohányosnak 30 százaléknyian vallották magukat, 7 százalék pedig csak néha gyújt rá.
Az utóbbi években a dohányosok 40 százaléka a könnyebb fajtákra állt át. A korábbiaknál többet 18 százalék szív (igaz, ebből 6 százalék közben áttért a light típusokra); a fogyasztás csökkentéséről pedig összességében 23 százaléknyian számoltak be. Míg a férfiak 45 százaléka dohányzik, addig a nőknek csak 30 százalékáról mondható el ugyanez. A ráta a 30-39 évesek körében a legmagasabb – 56 százalékos -, a 18-29 évesek és a 40-49 évesek közül egyaránt 40 százaléknyian cigarettáznak, míg az idősebbekre jóval kevésbé jellemző ez a szenvedély.
A dohányosok 37 százaléka napi egy dobozzal füstöl el. Egyötödük ennél is többet szív, 23 százalékuk fél dobozzal is megelégszik naponta, míg a többiek beérik egy-két szállal. A típusok közt a „sima” füstszűrős cigaretta meghatározó súlyú, élvezőinek 53 százalékos arányával, 33 százalék azonban immár a light, további 13 százalék pedig – főként a fiatalabbak – az ultralight márkákat választja. A legnépszerűbb dohánytermékek a 100-200 forintos sávban helyezkednek el (73 százalék ilyet szív); a 200-500 forintosakat a dohányosok egynegyede vásárolja. A havi költés meglehetősen nagy szórást mutat; 7 százalék ezer forintnál is kevesebbet, 12 százalék viszont 7 ezernél is többet áldoz erre.
A cigarettázók kétharmada nem vitatja, hogy szükség van a nemdohányzók törvényi védelmére (ez utóbbiak 90 százaléka várja el ugyanezt). Amúgy, a munkahelyén az emberek egyötöde kénytelen olyan helyiségben dolgozni, ahol mások dohányoznak, noha ő nem. A dohányosok csaknem 90 százaléka nagyvonalúan elfogadja, hogy a közintézményekben csak a kijelölt helyen szabad füstölni, s négyötödük az ismert „szlogent” sem vitatja, miszerint a dohányzás súlyosan károsítja az ő és környezetük egészségét. Valamivel kisebb arányban – 60 százaléknyian – tolerálják viszont azt, hogy az oktatási és egészségügyi intézmények környékén ne lehessen dohánytermékeket árulni (igaz, ezzel a szigorral a nemdohányzóknak is „csak” a 84 százaléka ért egyet).
A dohányreklámok megítélésénél legfőbb hatásként a „kívülállók” csaknem fele jelölte meg a dohányzásra csábítást, míg a cigarettázóknak csak egynegyede voksolt erre. Nagyjából fordított arány mutatkozott viszont a tekintetben, hogy a reklámok segítenek-e kiválasztani a megfelelő márkát, illetve annak valamely változatát.
