Emberséget vinni a világgazdaságba – fogalmazott Bill Clinton amerikai elnök a G-7 múlt hét végén lezajlott tanácskozásán. A világ vezető hatalmai a szándékok komolyságának azzal is nyomatékot adtak, hogy külön kommünikét adtak ki az állami és a pénzügyi vezetők.
A XXI. század modern piacgazdasági kereteinek megteremtése, a krízisek megfékezése, a bizalom visszaállítása – így deklarálták megbeszélésük fő céljait a G-7 vezetői. Ennek érdekében a legfontosabb teendőként a fejlődő országok fokozott védelmét jelölték meg a spekulatív támadások ellen, immár konkrétumokkal is alátámasztva. A pénzügyminiszterek egyetértésre jutottak arról, hogy új készenléti alapot hoznak létre a gazdasági válsággal küszködő országok megsegítésére, és korszerűbb szabályzó rendszert sürgetnek a pénzmozgások átláthatóságának biztosítására. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank által irányított pénzalaphoz – hangoztatta a csoport soros elnöki tisztét ellátó Nagy-Britannia nevében Gordon Brown brit pénzügyminiszter – a Hetek a magánszektor támogatását is el szeretnék nyerni. Felkérik továbbá az úgynevezett bázeli bizottságot: dolgozzon ki új szabályozó rendszert a nemzetközi pénzmozgások jobb követhetőségére.
Az IMF a már korábban elhatározott 90 milliárd dolláros alaptőke-emelése kifejezetten a veszélyeztetett régiók rendkívüli és soronkívüli támogatására biztosít többletforrást. Az általános kvótaemelésből az Egyesült Államok 18 milliárd dollárral veszi ki a részét; igaz, ezt az összeget Clinton elnök egy évi hadakozása nyomán csak a közelmúltban hagyta jóvá a washingtoni törvényhozás. Szakértők szerint az első haszonélvezője az IMF-gyorssegélynek Brazília lesz: a valutaválsággal küszködő ország 30 milliárd dollár értékű hitelre számíthat a valutaalaptól és a fejlett országoktól. Persze a segélynyújtás nem egészen önzetlen, hiszen a dél-amerikai állam veszi fel az Egyesült Államok exportjának 15 százalékát, így a brazil gazdasági bajok veszélyt jelentenek a gazdag partner számára is. Fernando Henrique Cardoso brazil elnök már megtette a legfontosabb lépéseket a válságkezelés útján, 23,5 milliárd dolláros megtakarítást irányozva elő az 1999-es költségvetésben. Az idei büdzsé deficitje mintegy 60 milliárd dollárra rúg, meghaladja a GDP 7 százalékát (lásd a grafikont). A 2000. évre további 32,7 milliárd dollár megtakarítását tervezi a választók bizalmát élvező Cardoso, aki szerint 1999 és 2001 között a felére fogják leszorítani a büdzsé hiányát. A tervben a beruházások, és a szociális kiadások lefaragása egyaránt szerepel.
Az ázsiai válsággóc kezelése érdekében Japán nevében Szakakibara Eiszuke pénzügyminiszter-helyettes konkrét kötelezettségeket vállalt Londonban. Közölte, hogy Tokió együtt akar működni a nemzetközi hitelezőkkel az ázsiai országok kormánykötvényeinek szavatolásában. Japán megállapodott a Világbankkal és az Ázsiai Fejlesztési Bankkal, hogy garanciákkal is segítenek felpumpálni a válság sújtotta ázsiai gazdaságokat. Olyan kötvényekre vállalnának garanciát, amelyeket a bankrendszer és a vállalatok szerkezetváltására, illetve jóléti programok finanszírozására bocsátanának ki. Szakakibara szerint a kötvényemisszió lehet a gazdasági kilábalás katalizátora az ázsiai országokban, és ez megélénkítheti a jenkötvény-piacot is. A japán kormány októberben 30 milliárd dolláros támogatási programot hirdetett Ázsiának, ennek lenne része a kötvénygarancia is.
A londoni értekezlet eredményeit a világ fontosabb tőzsdéi is “üdvözölték”: lendületesen emelkedtek a részvényárak a múlt hét végén a Wall Streeten és az öreg kontinensen egyaránt. Különösen bizakodó volt a hangulat Londonban és Frankfurtban, ahol egyébként ismét felerősödtek a kamatcsökkentési várakozások, miután a statisztikák több európai országban a gazdaság fékeződését vetítik előre.
