Évtizedünk első kétharmadában majdnem megszakítás nélkül nőtt a magántőke áramlása a harmadik világ felé, s 1996-ban 240,8 milliárd dolláros értékével nyolcszor akkora volt, mint 1990-ben. Némi megtorpanás az impozáns emelkedő trendben csupán 1994-ben adódott, mégpedig a Mexikó-válság következtében. Tavaly viszont a Délkelet-Ázsiából kiinduló pénzügyi válság markáns töréshez vezetett.
Figyelemre méltó, hogy a közvetlen befektetések nem szenvedtek törést; ezek aránya a vizsgált országokba irányuló összes magántőke-beáramlásban a kilencvenes évek során egynegyedről folyamatosan négyötödre nőtt. Ezekből tavaly nettó 138,2 milliárd dollár, az előző évinél 21 százalékkal több áramlott a feltörekvő- és az úgynevezett küszöbországokba.
A portfoliobefektetések összessége is csak kismértékben esett vissza: 42,9 milliárd dollárra a megelőző évi 49,7 milliárdról. A 22 milliárdos ázsiai zuhanást (plusz 13,4 milliárdról mínusz 8,6 milliárd dollárra) csak részben egyenlítették ki a nagyobb beáramlások Latin-Amerikába (33,5 milliárd az 1996-os 25,2 milliárd után).
A szakértők a jelenség kapcsán arra hívják fel a figyelmet, hogy a “tequila-válságot” annak idején nagyobb portfoliocsökkenés jellemezte Mexikóban és a latin-amerikai régióban. Az Ázsia-krízist viszont a bankok drámai visszavonulása kíséri: a bankhiteleknél 83,5 milliárd dollár mértékű esés következett be, és a tavalyi szaldó ezzel 7,3 milliárd dolláros kiáramlást mutat a vizsgált országcsoport összességében. Míg 1996-ban Ázsia még 39,9 milliárd dolláros nettó bankhitel-beáramlást jelzett, 1997-ben nettó 35,4 milliárd dollárt vontak ki onnan. A leginkább érintett öt délkelet-ázsiai ország (Thaiföld, Malajzia, Dél-Korea, Indonézia és a Fülöp-szigetek) számára pedig a bankhitelek egyenlegének negatív változása 72,9 milliárd dollárt tett ki (plusz 40,6 milliárd után mínusz 32,3 milliárd dollár lett).
Az IMF-jelentést készítő szakértők szerint az eszközkivonás a portfoliobefektetéseknél a valóságban feltehetően még erősebb volt, mint ami a hivatalos statisztikákban kifejezésre jut. Ezt a feltételezést arra alapozzák, hogy az ázsiai országok fizetési mérlegeiben a “hibák és közléshiányok” (Errors and Omissions) tételt mindig pozitívan értelmezték, mivel a régió a külföldi tőke számára az egyik fő vonzási pont volt. A pénzügyi válság kitörésével azonban ez a tétel erősen mínuszba csúszott le. Dél-Koreában 8,7 milliárd dollárt, Malajziában 6,6, Indonéziában 2,8, Thaiföldnél pedig 1,6 milliárdot mutatott ez a mérlegsor – mínuszban. Az IMF elemzői úgy vélik, ez a hivatalos adatokon túlmutató, ám meg nem fogható tőkemenekülést tükröz.
A 202,7 milliárd dollárból, amely az elmúlt évben az egyenleg szerint összesen a harmadik világba áramlott, 52,2 milliárd dollár, vagyis 26 százalék a valutatartalékokat gyarapította, míg a többit a fizetési mérleg folyó tételein mutatkozó hiány finanszírozására használták fel. Ezzel a tartalékkvóta már csak fele akkora volt, mint az előző évben. Ázsiában a valutatartalékok csupán 10,7 milliárd dollárral nőttek, szemben az 1996. évi 61,4 milliárddal. A nettó elfolyás az öt leginkább érintett országban 34 milliárd dollárral volt több, mint amit a 36 milliárd dolláros kínai, a 12 milliárdos hongkongi és a 4,5 milliárdos indiai bővülés együtt kompenzált. Latin-Amerika évek óta először jegyzett magasabb tartaléknövekedést, mint Ázsia, mert miközben Brazília 7,5 milliárd dollárt veszített, Mexikó 9,4 milliárd dolláros javulást mutatott fel. A górcső alá vett országok valutatartalékai 1997 végén együttesen 781 milliárd dollárt tettek ki; 1989 óta megháromszorozódtak, s tavaly a világ valutatartalékainak körülbelül a felét adták.
Amint az IMF-jelentés aláhúzza, a tartalékok erős növekedése részben devizapiaci intervenciót tükröz; ennek célja a nominális felértékelődés megakadályozása volt azokban az országokban, ahol különösen nagy a tőkebeáramlás. Ezenkívül a bővülés egy bizonyos félelmet is jelez, jelesül azt, hogy a tőkebeáramlás még ezen államoknál is hirtelen megfordulhat. Azt, hogy ez az aggály nem alaptalan, példák mutatják. A mexikói jegybank néhány nap alatt 5 milliárd dollárt veszített a tartalékaiból; Brazília 1997. október végén pár óra leforgása alatt kereken 10 milliárd dollárt kényszerült felhasználni, hogy megvédje a reált.
Még ijesztőbbek a legfrissebb idei fejlemények. Az IMF kimutatásai szerint a magántőke beáramlása a “feltörekvő piacokra” a nemzetközi pénzügyi válság nyár végi, ősz elejei kicsúcsosodásával gyakorlatilag teljesen elapadt. Az idén augusztusban mindössze 2,5 milliárd dollár bruttó tőkebeáramlást jegyeztek fel, amellyel szemben júliusban még 17,3 milliárd, 1997. egész harmadik negyedévében pedig 84,8 milliárd dollár állt.
