Szimbolikusnak tartja csupán a kártyahasználati díjakat a bankok nagy része. Bár a plasztiklap-kibocsátást sem szeretnék veszteséges üzletágként működtetni, minél több efféle tranzakcióra ösztönöznének, amit pedig csak alacsony díjak mellett lehet.
A használatért felszámolt díjak kialakításában valamennyi hitelintézetet a bankközi és az elfogadói jutalékok rendszere vezeti. Az előbbit a kibocsátó bankok egymásnak, az utóbbit az elfogadó kereskedők a bankoknak fizetik. Mégpedig a jó előre megállapodott mérték szerint.
A bankközi jutalékokat nemzetközi felhasználás esetére a nagy kártyatársaságok szabják, a belföldi mértékeket illetően pedig a helyben működő bankok jutnak konszenzusra. Akárhogy is, a jutalékok módosítása rendre emelést jelent; így történt legutóbb a bankfiókban történő készpénzfelvétel esetében is, amelynél a belföldi „szabványt” nemrégiben srófolták fel a hitelintézetek. Ennek mértéke, illetve az, hogy milyen a jelenlegi jutalékszínvonal, mélyen őrzött banktitok. Ugyanígy, a pénzkiadó automaták használatáért a kártyát kibocsátó bank által az ATM-et üzemeltető intézménynek lerótt, illetve a kereskedők fizette díjak sem ismeretesek az egyszerű kártyabirtokosok előtt. Ez utóbbinál legalább az tudható, hogy a jutalék „kereskedőtípusonként” és az elfogadás módja szerint változik: például egy benzinkút csakúgy, mint a POS-t használó elfogadóhely hagyományosan kevesebbet fizet. Mindenesetre az utóbbi időben ezen a területen a bankok között komoly árverseny indult; akadt olyan intézmény is, amely a bankok szerint nem túl magasra – néhány százalékra – szabott jutalék szintje alá ereszkedett. Ez esetben a bank e téren veszteséget termel, bár „cserébe” nyilván valamilyen járulékos előnyt remél. Az elfogadóhelyek toborzásának bevett módja ezzel együtt is sokkal inkább a banki POS telepítés, vagy éppen a gyors elszámolás ígérete.
A kereskedők által fizetett jutalékok mindenesetre nem a kártyabirtokost terhelik, a készpénzhez jutás különféle módozatai azonban – ellentétben a külhoni gyakorlattal – annál inkább. A bankfiókokról már esett szó, itt a belföldi és nemzetközi jutalékok, valamint a bank saját díjpolitikájának függvényében található eltérés a saját, az idegen, azon belül is a külföldi helyszínek igénybevételének költségei között. Az automatákra vonatkozó, konszenzus alapján, illetve a nemzetközi kártyatársaságok által megállapított jutalékszintet a bankok meglehetősen magasnak értékelik – mértékekről persze itt sem esik szó -, s ezzel magyarázzák, hogy az ATM-ek esetében ritkább a módosítás. A kártyatársaságok például nagyjából 5 évre előre tervezik meg áraikat; legutóbb – tavaly – a Europay emelt rajtuk.
Díjemelkedés a Magyarországon kibocsátott kártyáknál is tapasztalható; e mögött az is meghúzódik, hogy a kártyapiacra korábban lépett bankok a termék bevezetését övező kedvezményeiket lassacskán felszámolják. A tranzakciós díjak elengedésének havi egy-két alkalomra korlátozása lett divat. Egyszerűsödni látszik a díjak számítása is: mind több bank tekint el attól, hogy készpénzfelvét arányában kalkuláljon, inkább tranzakciónként fix összeget szabnak. A költségeknek többnyire csak egy részét fizeti az ügyfél – számítások szerint ugyanis az ATM-használat alkalmanként több mint 300 forintba kerül. Ebbe a legnagyobb tétel, a bankközi készpénzfelvételi díj mellett a kommunikáció költsége és az automatában tartott pénz kamatvesztesége is beletartozik.
Összességében általában az a cél, hogy valamennyi folyószámla kártyával „működjön”: a pénzfelvét, esetenként a betét ezen keresztül történjen. Ezért bizonyos kártyáit több bank is ingyen adja, azaz nem számol fel díjat az éves kártyahasználatért. (Egyszeri tagsági avagy belépői díjat sem minden hitelintézet kér.) Néhány banknál úgy vélik: idővel – hasonulva a nyugat-európai és amerikai szokásokhoz – a normál tranzakciók díja el is tűnhet, beolvadhat a számlafenntartás rezsijébe. (Az utóbbi időben a tengerentúlon éppen az kavar vitát, hogy egyes amerikai bankok díjat vetnek ki az ATM-ek használatára.) A „szélsőséges” kártyahasználatot mindenesetre ezek az intézmények is díjjal büntetnék. Persze ezzel az is járna, hogy a folyószámla után nemigen fizetnének kamatot.
