A vagyont lehet elkótyavetyélni, felélni, akár egy lapra feltenni, de lehet hasznosítani és kezelni is. Ez utóbbi kettőről találhatók esettanulmányok, módszertani útmutatók, összefoglaló elemzések Bérci Gyula és Gágyor Pál nemrég megjelent könyvében. A leírtak ismerete az állam különféle privatizációs társaságai számára is tanulságos lett volna; talán akkor az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. felügyelőbizottságának legutóbbi vizsgálata is kedvezőbb képet festene a holding munkájáról.
A szerzők a nemzetközi és a hazai tapasztalatok alapján abból indultak ki, hogy az állami vagyon privatizációja a hatékonyság növelésének csak a lehetőségét teremti meg. Az új tulajdonosok számára a sikerhez szükség van a vagyonhasznosítás lehetséges technikáinak ismeretére is. Természetesen nincs valamennyi vagyontípusra alkalmas recept, hiszen időről időre más és más módszert kell alkalmazni – akár az állami, akár a magántulajdonban lévő vállalkozásoknál. A különböző típusú vagyontárgyak kezelési, hasznosítási gyakorlatában azonban fellelhetők olyan általánosítható technikák, alkalmazási módszerek, amelyeket a szakemberek ötvözhetnek saját gyakorlatukkal.
A kötet által felsorolt lehetséges vagyonértékelési és -kezelési lehetőségek közül talán a leginkább figyelemre méltó az úgynevezett ValueBuilder módszer, amelyet a Price Waterhouse nemzetközi szakembergárdája dolgozott ki a társaságok értékének folyamatos és hosszú távú növelésére. A Financial Times által a világ 500 legeredményesebb társaságánál végzett felmérés szerint a célok középpontjában a részvényvagyon piaci értékének növelése áll. A vállalatok teljesítményének értékelésekor a cash flow alakulása kulcsszerepet tölt be. A könyvvizsgálói tapasztalatok szerint a tőkepiaci befektetők 65 százaléka rendszeresen, 29 százaléka pedig alkalmanként használ cash flow alapú módszereket a cégek értékelésekor. A kutatások során sikerült azonosítani azokat a tényezőket, amelyek a legnagyobb mértékben hatnak a tényleges hozamok jövőbeni alakulására, illetve ezáltal a részvényérték változására. A technika kidolgozói azt állítják: ha a cég értékét a hagyományos módszerekkel állapítjuk meg – például az egy részvényre jutó nyereség, vagy az árfolyam/nyereség ráta alkalmazásával -, akkor úgy járunk el, mintha valaki autóvezetés közben kizárólag a visszapillantó tükörbe nézne.
A ValueBuilder a részvényvagyon koncepcióján alapuló vezetési eszköz. A mögötte meghúzódó értékközpontú vállalatirányítási szemlélet feltételezi, hogy a társaság menedzsmentje felismeri stratégiai céljainak és érdekeinek azonosságát a tulajdonosokéval. A közös érdek a részvényesek hozamelvárásainak történő megfelelés, mégpedig az adott cég értékének tartós és megfelelő mértékű növelése révén. Ehhez pedig szükség van egy olyan eszközrendszerre, amely stratégiai és operatív szinten, a napi gyakorlatban képes érvényre juttatni ezt a szemléletet. A ValueBuilder egységes gyakorlati eszközrendszerré alakítja a már létező és a mindennapi vagyonkezelési gyakorlat által visszaigazolt elméletet.
(Bérci Gyula-Gágyor Pál: Vagyonkezelés – vagyonhasznosítás; Magyar Privatizációs és Vagyonkezelési Társaság, 283 oldal)
