Márciusban végén Japánban megszüntetik a kötött devizagazdálkodást, elindítván ezzel a régóta ígért, Big Bangként emlegetett pénzügyi forradalmat. A monetáris rendszer a Jamaichi brókercég és számos vállalat tavalyi csődje óta még mindig nem tért magához. Emellett az ázsiai lassulás is többletterhet jelent a térség legnagyobb gazdasága számára, ezért is fontos tehát, hogy Japán rendbe rakja a dolgait.
Mitsuzuka Hiroshi pénzügyminiszter lemondása (Figyelő, 1998/5. szám) még nem feltétlenül volt veszteség a kormány számára. Noha távozásának nyilvánvaló oka a korrupciós botrány volt, ez nem lett volna elég, hiszen az állítólagos megvesztegetések idején még nem is állt a tárca élén. Inkább arról volt szó, hogy őt tették meg bűnbaknak a kabinet gazdaságpolitikai kudarcáért; azért tudniillik, hogy az adónövekedés és az ezzel párhuzamosan zajló állami kiadások csökkentése miatt tavaly recesszióba süllyedt az ország.
A Bank of Japan esetében is vesztegetési botrányok váltották ki a személyében nem érintett Matsushita kormányzó távozási szándékának bejelentését. Vészes jelzés, hogy a világ második legnagyobb gazdasági hatalma néhány héten belül elveszítette pénzügyminiszterét és a központi bank első emberét.
A fenyegető problémák három területen jelentkeznek. Az első a makrogazdasági politika. Tavaly decemberben a kormány 180 fokos fordulattal bejelentette, hogy 1998-ban a jövedelemadó és a társasági adók drasztikus csökkentésére van szükség, ezzel párhuzamosan pedig növelni kell az állami kiadásokat. 1995 óta ez az első alkalom, hogy a kormány komolyan megpróbálja felélénkíteni a gazdaságot. Mindez Hashimoto miniszterelnök teljes pálfordulását is jelenti, aki hivatalba lépésekor az óriási költségvetési deficit lefaragására tett ígéretet. Márciusi információk szerint újabb, ezúttal 10 billió jen értékű gazdaságélénkítő csomagsorozatot készítenek elő. Kérdéses, hogy ez elég lesz-e. 1997-ben a GDP legfeljebb 0,9 százalékkal nőtt – szemben az egy évvel korábbi 3,9 százalékkal. Szakértők az idei 1,9 százalékos hivatalos becslést is irreálisnak tartják, s legfeljebb 1,3 százalékot prognosztizálnak. Az ipari termelés tavaly 3 százalékkal esett Japánban.
A második kulcskérdés a pénzügyi piacok reformja. A Jamaichit és a többieket romba döntő válság után a kormány megpróbálja ráncba szedni a pénzügyi rendszert. A kabinet néhány hete 30 billió jenes pénzügyi stabilizációs törvényjavaslatot terjesztett elő. A tervek szerint 17 billiót használtak volna a betétesek védelmére bankok és brókercégek csődje esetén, 10-13 ezer billió jenért pedig bankokban elsőbbségi részvényeket és alárendelt kölcsöntőke kötvényeket vásároltak volna, bővítvén azok tőkebázisát. A közpénzek ilyen célú felhasználását többen vitatták. Március 15-én végül olyan döntés született, hogy 1,8 billió jen költségvetési pénzt pumpálnak az ország 21 legnagyobb bankjába, a fentebb vázolt elsőbbségi részvény és alárendelt kölcsöntőkekötvény-vásárlásokkal. Nemzetközi szakértők élesen bírálták, hogy az előirányzott összeg töredékét használták csak fel. Ráadásul az elosztási arány nem illeszkedik a bankok tényleges helyzetéhez: feleslegesen juttatnak konszolidációs összegeket olyan gyenge bankoknak, amelyeket – a Financial Times szerint – vagy egyesülésre kellene kényszeríteni vagy hagyni tönkremenni.
A harmadik probléma a részvénypiac, amelyet a kormány azért szeretne magasan tartani, hogy ezzel is segítse a bankokat a pénzügyi év március végi zárása után. Ha a Nikkei a hónap végén 15 ezer pont alatt zárna, akkor – a Financial Times szerint – az említett nagybankok fele nem tudna nyereséget kimutatni. Ez károsan hatna a tőkemegfelelési mutatókra, s a tőkeemelésre, illetve a hitelportfoliók csökkentésére kényszerítene, ami viszont katasztrofális lenne az ügyfelekre nézve.
A kormány mindenesetre megkísérelte „megtámogatni” a tőzsdeindexet. A pénzügyi reformcsomagról szóló hírek nyomán a Nikkei 225 mutató a január eleji 15 ezer pont alatti mélypontról indulva a hónap végére megközelítette a 17 ezer pontot. Márciusban a Nikkei 16,7 ezer pont körül ingadozott – ez még mindig 7 százalékkal alacsonyabb az egy évvel korábbi szintnél.
A Big Bang menetrendjét meghatározták; a politikusok most már ha akarnák is nehezen tudnák megállítani a reformot, mert a változással kapcsolatos várakozások piaci nyomást indítottak el a bank- és brókerszektorban. Az előnyök persze még csökkenhetnek. Ha például minden áron meg akarják védeni a bankszektort, akkor – az Economist szerint – elterelődik a figyelem az igazán fontos megoldandó problémáról: arról, hogy jobb jogi, számviteli és szabályozó infrastruktúrát kell létrehozni, amelyben a Big Bang igazán működni tud. A Pénzügyminisztérium kaotikus helyzete és a központi bank kormányzójának távozása a világos és koherens politika kidolgozását is megakadályozhatja.
