Belföldi hitelbiztosítást is köthet a nyár közepe óta a Mehib. Erre az intézmény működését szabályozó törvény tavalyi módosítása, illetve az azt kiegészítő, immár a biztosítási kondíciókra is utaló kormányrendelet tavaszi megszületése nyomán nyílt lehetősége. Ez, valamint a fogalmi változtatás – miszerint az eddigi kereskedelmi és politikai kockázatok szerinti felosztás helyett piacképes és nem piacképes kategóriába oszthatók biztosításai – a konstrukciók átalakítását igényelte. Az új terminológiának megfelelően a piac – az üzleti és viszontbiztosítók – által túl kockázatosnak ítélt, ám gazdasági szempontból fontos ügyleteket a Mehib költségvetési készfizető kezesség mellett vállalja. Saját kockázatára köti viszont a piacképesnek minősített ügyleteket. Következésképpen a korábbi termékei közül megszűntek a politikai kockázatra szóló, „P”-vel jelzettek, a kereskedelmi kockázatra konstruált „K” jelű módozatok átalakultak, és született egy egészen új, „C” jelű sorozat.
Összességében 13 konstrukció jelent meg, amelyekből 8 szállítói hitelbiztosítás. Egyes fajtái három tényező körül variálódnak. Elsőként is rögtön aszerint, hogy a hitel kockázata tisztán kereskedelmi-e (ezek a „K” módozatok, amelyek úgymond klasszikus, rövid távú, a rivális Hermes termékeivel versenyző megoldások), avagy némi politikai íz is belekeveredik. Az efféle kockázatokat „elegyítők” az úgynevezett comprehensive biztosítások: innen ered „C” jelük. Ez azokra az országokra alkalmazható, amelyeket a Mehib mindkét rizikó ellen hajlandó biztosítani: Algériától Zambiáig a világon jelenleg 37 ilyen állam van. Az ezekbe irányuló szállításoknál biztosítási eseménynek számít egyfelől az, ha a vevő minden jogalap nélkül megtagadja az áru átvételét vagy felmondja a szállítóval kötött szerződését. Másfelől pedig, ha az illető országban háború, forradalom vagy hasonló politikai események dúlnak, illetve ezek következtében államosítás történik, az állam akadályozza a fizetési forgalmat vagy beviteli tilalmat rendel el. A biztosító alkalmasint a magyar exporttilalmat, illetve a kiviteli engedély itteni visszavonását is biztosítási eseményként ismeri el.
Ezenkívül fontos, hogy a biztosítás a belföldi vagy exportáru-szállítás teljesítése előtti vagy utáni időszakra, illetve mindkettőre szól-e. A harmadik tényező pedig, hogy a kockázatok feszegetésénél említetteken kívül mi tartozik a biztosítási események sorába. Nem mindegy, hogy az illető módozat keretében a Mehib a fizetésképtelenség és a nemfizetés (akár szándékos) esetét egyaránt káreseményként fogja-e fel, vagy csak az előbbi kockázatát vállalja. Ebben az esetben ugyanis a pórul járt szállítónak akkor fizet, ha vevője – hatósági határozattal bizonyítottan – csődbe ment, vagy kifizetéseit felfüggesztették, illetve fizetési moratóriumot rendeltek el. Ugyancsak jogosnak ítéli az ügyfél kárigényét, ha annak vásárlója a hitelezőivel peren kívüli egyezséget kötött, vagy ha a végrehajtás nyomán nem folyt be a biztosított követelésével felérő összeg. Ezeken túl csupán az az eset lehetséges, ha a vevő országának jogrendszerében a fizetésképtelenségnek egyéb módjai is akadnak. Mindezekkel szemben a nemfizetés biztosítási eseménye egyszerűen annyit jelent, hogy az adós a tartozását nem, vagy nem egészen törleszti a megadott határidőre.
Ugyanezek a különbségtételek megtalálhatók a Hermes – a társaság terminológiájában áruhitel-biztosításokként megnevezett – egyes termékeinél is. A fentiek közül kivétel természetesen a kockázatok politikai és kereskedelmi elkülönítése, minthogy az előbbiek vállalása – a költségvetés kezessége révén – tisztán a Mehib „kiváltsága”. A kereskedelmi rizikóra szóló biztosításokat azonban valamennyi társaság saját számlára köti, belföldre és külföldre egyaránt. A Hermesnél egyébként e két „reláció” közötti megoszlás az állományt tekintve a belföldiek javára dől el (60 százalék), igaz, ebbe beleértendő a hazai és exportszállítást egyaránt lefedő termékek állománya is. (A Mehib belföldi fedezetbe vett állománya soha nem haladhatja meg az exportét.) A kivitelre vonatkozó biztosítások 15 százaléka egyébként az anyacég, az Allianz hátországába, Németországba irányul; ez a fogadó államok közül a leginkább „kitüntetett”. A cég, amely kezdetben németországi ügyfelei itteni partnereit célozta meg, jelenleg már kiterjedtebb, a fenti módon már nem behatárolt belföldi ügyfélportfolióval rendelkezik. A klientúrában jelentős helyett foglalnak el a multinacionális társaságok helyi érdekeltségei is.
A Hermes többnyire 200 millió forintos éves forgalomban határozza meg a biztosítható méret minimumát. Belföldi szerződésénél ezt bruttó szinten értik, tehát a forgalmi adót is biztosítják; külföldi szállításnál az összeg nettó alapon értendő. Esetenként e mérték alá is megy a cég, ez azonban nyilvánvalóan drágítja a biztosítást. Mindazonáltal a Hermesnél úgy vélik, az efféle megkötések – a magyar piac konszolidációja és a tapasztalatok kellő mértékű halmozódása nyomán – egy-két év múltán el is tűnnek.
Az Allianz révén „csoporttárs” Hungária Biztosító (HB) – a hitelbiztosítási piac harmadik, egyúttal legrégebbi szereplője – úgymond teljessé teszi a Hermes palettáját. A társaság kereskedelmi hitel-, részletfizetés-, óvadék-, és hűtlen kezelés biztosítást kínál. Ugyanakkor, a kettejük közötti megállapodása értelmében, a HB-nél megjelenő áruhitel-biztosítási keresletet a Hermes elégíti ki. Az indulása óta – egészen az Exportgarancia Rt., azaz a Mehib elődjének a létrejöttéig – árfolyam- és politikai kockázatok kivédésére is kötött a társaság biztosítást, a kereskedelmi kockázatok elleni „küzdelemben” pedig azóta is részt vesz: főként a nagyvállalatok vagyonbiztosításaihoz kapcsol hitelbiztosításokat.
Visszakanyarodva a Mehibhez, a piacon lévő termékei sorába tartozik a vevőhitel-biztosítás, amelynek esetében a biztosított a vásárlást lehetővé tévő kölcsön nyújtója – kapja bár azt közvetlenül az importőr, vagy egy folyósító hitelintézet. A befektetésbiztosítás a külföldön vállalkozásba fektető magyarországi gazdálkodót, az exportlízingre vonatkozó termék a belföldi lízingbeadót, a konszignációs raktárikészlet-biztosítás pedig a konszignátort védi. Ez utóbbinál a biztosítás tárgya a raktárra szállított áru értéke, vagy a konszignátorral szemben keletkezett követelés. Tovább él a tenderbiztosítás is, amely akkor „aktivizálódik”, ha a biztosított megnyeri ugyan a tendert, ám a szerződéskötés végül – rajta kívülálló okok miatt – elmarad.
Mindezen termékekre a társaságok elsősorban a biztosítható forgalom és a kinnlevőség függvényében, ám – egyebek mellett – a vevőszerkezet, a gazdasági ág kockázatainak és a kártapasztalatoknak a bekalkulálásával szabnak díjat, a Hermes például 0,1 és 1,0 százalék közöttit. Bár mint mondják, túlnyomórészt a skála alsó végpontja körül maradnak, átlagos díjaik 0,2-0,4 százalékon mozognak. Hasonló átlagdíjról adott számot a Mehib is, még ha az egyes termékek esetében ettől némi eltérés is lehet. Kiváltképp mostantól, hiszen a nyár közepére a társaság új díjszámítási rendszerrel rukkolt elő, amelybe igyekezett beleszőni a kormányrendeletből következő módosításokat csakúgy, mint az európai harmonizációs elvárásokat (ez a szféra a kétoldalú tárgyalások első körében kerül terítékre, ennek szellemében tavasz óta felülvizsgálat alatt áll). A módosított díjrendszer bevezetése óta eltelt idő rövidsége miatt tapasztalatnak némiképp még híján van az intézmény, de a kalkulációs elvek, módok vélhetőleg felfelé srófolják a díjakat.
Érdemes megemlékezni a társaságok elvárta önrész mértékéről is. Ez ugyan a biztosítási szerződés alkufüggő eleme, a Mehib bizonyos termékeire azonban a kormányrendelet előír minimális mértékeket. Így 5 százalékot a vevőhitel-biztosításra, 10-et a szállítói, az exportlízing és a konszignációs raktárikészlet-biztosításra, 30 százalékot pedig a tenderajánlat-biztosításra. Korábban a Mehib 5-25 százalékos önrészt rótt az ügyfeleire, míg a Hermes – az OECD-országokba irányuló szállítások esetében – 15-30 százaléknyit ír elő. A HB-nál az önrészesedés mértéke 20 és 40 százalék között jár.
S hogy eleddig mely cégek éltek elsősorban a hitelbiztosítás lehetőségével? A Hermesnél két ágazat szerepel az állományban a többinél láthatóan nagyobb súllyal: az agráripari termékek szállítói és a műszaki, szórakoztatóipari cikkek importőrei. A HB ezen termékeinek legfőbb vevői az élelmiszer-, gyógyszer- és textilipari cégek, valamint a nyersanyagpiac szereplői és a gépjárműlízinggel foglalkozó társaságok. A Mehib leggyakoribb ügyfelei pedig eddig gép-, élelmiszer-, gyógyszer- és vegyipari cégek voltak.
A mellékletet Matolay Réka szerkesztette
