A külföldi szakmai befektetők részvételével privatizált öt regionális gázszolgáltató társaság – a Tigáz, a Dégáz, a Ddgáz, a Kögáz és az Égáz – részvényeinek kínálati oldalát nem nehéz feltérképezni. A részvények 40 százaléka, többéves huzavona után, január elején a gázhálózat fejlesztésében részt vett vidéki önkormányzatokhoz került, s ezek túlnyomó többsége égető finanszírozási gondjai miatt nem kívánja papírjait megtartani. A részvényekből, az ő révükön, bőséges a kínálat.
Ennél sokkal összetettebb képet mutat a vevői oldal, ahol a külföldi szakmai-pénzügyi befektetőkön kívül a hazai magánbefektetők is fel-feltűnnek.
Heves ármozgásokkal tarkított, de viszonylag likvid piac eddig az ország mintegy harmadán szolgáltató Tiszántúli Gázszolgáltató Rt. (Tigáz) papírjaira alakult ki – nem utolsósorban a sajtóban többször felröppentett esetleges tőzsdei bevezetéssel kapcsolatos spekulációk hatására. Brókercégek szerint a januárban néhány hét alatt 100-110-ről 130 százalék fölé emelkedett árfolyam hátterében a hazai magánbefektetők erősödő vásárlásai álltak. A tőzsdei hosszal szép pénzt kasszírozó befektetők ugyanis, ottani pozícióikat zárva, egyre nagyobb tőkével fordultak az OTC-piacon még viszonylag kedvező áron beszerezhető energiapapírok felé.
Más kérdés, hogy a január végi 135 százalékos csúcs után lassan, de biztosan megindult az árfolyam lemorzsolódása. A névértéken egyenként 10-20 millió forintos paketteket felszívó magánbefektetők és az egy-két százmillió forintos tételben vásárolgató kisebb külföldi befektetési alapok igényeit ugyanis az önkormányzatoknál bevásárló brókercégek hamar kielégítették, a stabil és tartós keresletet biztosító nagybefektetők azonban nem szálltak be az árversenybe. A kereslet apadását és az összességében közel 7 milliárd forintos pakett felett rendelkező önkormányzatok kínálatát érzékelő kereskedők ezért, egyre olcsóbban, megváltak papírjaiktól. Mostanára a piac, 120-125 százalék környékén, inkább kínálatinak minősíthető, és nagyobb, 50-100 millió forintos csomagot ezen az áron igen nehéz értékesíteni. Ráadásul szakértők szerint a mostani szint még nem is feltétlenül a padló, hiszen amennyiben egy-két hónapon belül nem lépnek piacra nagyobb vevők, az önkormányzatok egy kis “fárasztás” után akár 100-110 százalék körül is megválhatnak papírjaiktól.
Mindez azonban nem azt jelenti, hogy egy-két éves távlatban ne számítanának ígéretes befektetésnek a Tigáz-papírok. Az esetleges tőzsdei bevezetés és a gázár piacosítása az optimisták szerint könnyen a 200 százalékos régió közelébe emelheti a papírok árfolyamát. A beszálló befektetőknek azonban azzal is tisztában kell lenniük, hogy a mindenkori piaci fejlemények függvényében változó, bizonytalan likviditású részvényt vásárolnak, és hogy a “Tigáz-vonat” kiszállókártyájára egy, esetleg több évet is várni kell majd.
Egyelőre úgy tűnik, a másik négy gázszolgáltató társaságban utazók az előbbinél is nagyobb kockázatot vállalnak. E cégek ugyanis jóval kisebbek a Tigáznál, így egy külföldi pénzügyi befektetők részére szervezett nyilvános értékesítés sikerének is kisebb az esélye. Ráadásul itt az 50 százalék feletti részesedést szerzett szakmai befektetők – nem úgy, mint a Tigázban tulajdonos olasz Italgas – a tőzsdei bevezetésért sem lelkesednek túlságosan. Piaci megfigyelők szerint a vonakodásban szerepet játszhat, hogy ők is növelni szeretnék részesedésüket, így – egyelőre – alacsony részvényárban érdekeltek.
A hézagosan érkező piaci hírek szerint itt a bűvös határ a névértéket jelenti: ez alatt az önkormányzatok többsége nem hajlandó papírjaitól megválni, e fölött viszont már sokan gondolkodóba esnek.
Minősített kisebbségi részesedést jelentő csomagot jobb áron lehet értékesíteni, így az egyelőre igencsak megosztott képet mutató önkormányzatok érdeke az összefogás lenne. 25 százalékot meghaladó részesedést azonban egyelőre csupán a Dél-dunántúli Gázszolgáltató Rt. esetében sikerült összegyűjteni. A Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Rt. 153 helyi önkormányzat csatasorba állításával elérte azt, ami a Tigáz esetében sem az OTP Rt.-nek, sem az osztrák illetőségű tanácsadó cégnek, az EPIC-nek nem sikerült: a tulajdonosok egyben kínálják megvételre a Ddgáz 37,22 százalékos csomagját. A február végén induló, nyilvános, egyfordulós tender sikere a gázszolgáltató társaságok piacán példaértékű lehet. Eldöntheti, hogy a szakmai befektető Ruhrgas/VEW konzorcium a szabad részvények döntő hányadának megvásárlásával pontot tesz a Ddgáz-papírok piacának életére vagy egy, esetleg több pénzügyi befektető belépésével a nyilvánosság felé halad majd a társaság.
