Túlságosan is sok újdonsággal kellett tavaly szembenézniük a magyarországi lízingszakma képviselőinek, s ez meglehetősen megterhelte az első hónapokat. A pénzügyi lízing újradefiniálásával a hitelintézeti törvény változásai már önmagukban is teljesen új helyzetet teremtettek az évről évre alkalmazkodásra kényszerített szektor számára. S akkor még nem is említettük a társasági adózás, az illetékek, a számviteli elszámolások vagy éppenséggel a fogyasztóvédelem területén bekövetkezett módosulásokat. Mindazonáltal – a Magyar Lízingszövetség megítélése szerint- a cégek zöme sikerrel alkalmazkodott az új kihívásokhoz, s a kezdeti bénultság, illetve különböző kényszerszülte manőverek után többé-kevésbé sikerült felpörgetni a lízingfinanszírozást. Az év eleji elbizonytalanodás miatt azonban az összteljesítmény nem bővült olyan mértékben, mint az a korábbi években megszokottá vált. A szövetséghez tartozóknál a lízingbe adott eszközök nettó értéke 127 milliárd forintra rúgott; ez mintegy 18 százalékos javulást takar, szemben az egy évvel korábbi 30 százalékkal. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ez a visszafogottabb növekedés sem kizárólag a teljesítmények javulásának volt köszönhető; közrejátszott benne az is, hogy a lobbyszervezet nagy forgalmú cégekkel erősítette sorait, s az adatokba egy szervezeten kívüli, ám belépési szándékát már jelző jelentős autófinanszírozó cég számait is beszámították.
Nyilván ez utóbbi momentumnak is köszönhető, hogy 1997-ben a gépjárművek amúgy is rendkívül magas aránya tovább emelkedett, s immár a négyötödös arányt is meghaladta. (Összehasonlításul: az európai piacon ezen lízingtárgyak részesedése 50-60 százalékosra tehető). Ezen belül kedvező elmozdulás volt viszont, hogy a haszongépjárműveket magában foglaló ügyletek értéke csaknem megduplázódott, s így részesedésük az összes lízingelt eszközből meghaladta a 15 százalékot. Ugyancsak pozitív fejlemény volt, hogy a lízingbe adott termelőeszközök – gépek, berendezések – az 1996-os drasztikus visszaesés után az elmúlt évben ismét “megkapaszkodtak”; forgalmuk több mint két és félszeresére ugrott. Az így elért 9 százalékos részesedés persze még mindig nagyon alacsonynak tekinthető. A beinduló konjunktúra azonban jó esélyt ad arra, hogy a forráshiányos, ám fejleszteni szándékozó kis- és közepes vállalkozások mind szélesebb köre élhessen a géplízing adta lehetőségekkel. Hasonlóan termelési célú invesztíciónak tekinthető a különböző elektronikus eszközök számítógépek, fénymásolók és más irodatechnikai berendezések – lízingje, amely tavaly megduplázta az értékét. Nem így az ingatlanlízing, amely a viszonylag nagy tőkeszükséglet, a hosszú futamidő és a hosszú távú hitelforrások szűkössége miatt változatlanul minimális szinten mozog legalábbis a cégek által közölt adatok tükrében. A jelenlegi egészségtelen arányokért egyébként a kemény, megszorító szabályozás is okolható, amely a rugalmatlan autókeresletet nem veti vissza, a termelőeszközök lízingjét viszont nem hagyja felfutni.
Szövetségi becslések alapján a lízing tavaly már mintegy 15 százalékkal részesedhetett a népgazdasági beruházások finanszírozásából, ami nemzetközi összehasonlításban sem számít rossz aránynak. A lobbyszervezetnél idén is bővüléssel kalkulálnak; a bizakodás alapja, hogy a jelek szerint nem csak a termelő szektorok, de a lakosság is növekvő érdeklődést mutat a lízingcégek nyújtotta szolgáltatások iránt. Ez részben annak is betudható, hogy az erősödő verseny körülményei között a piaci szereplők egyfelől egyre kedvezőbb ajánlatokkal – alacsonyabb marzsokkal – másrészt mind gazdagabb szolgáltatással igyekeznek magukhoz csábítani a klienseket.
Továbbra is érezhető a banki hátterű lízingtársaságok előretörése a magánvállalkozásokkal szemben; ugyanakkor – komoly nemzetközi háttérrel – a gyártókhoz kötődő finanszírozók is teret nyernek a piacon. A minimális alaptőke 5-ről 20 millió forintra való felemelése ismét megszűrte a mezőnyt, ám ettől függetlenül is a koncentrációs folyamatok felerősödése prognosztizálható. Egyre inkább igaz lesz tehát, hogy az érdemi lízingtevékenység néhány tucat tőkeerős cégre korlátozódik, ami a piac további konszolidációjának irányába hat.
Az immár 29 tagú szakmai szövetség tovább igyekszik erősíteni lobbytevékenységét, mellyel már tavaly is sikerült néhány értelmetlennek minősített jogszabályi korlátot megelőzni, vagy legalább enyhíteni. További feladatot adhat, hogy az iparűzési adót illetően a lízingcégek ma is hátrányos helyzetben vannak a bankokkal szemben. Ugyancsak a célok közé tartozik, hogy a jelenleg is elterjedt, s a nemzetközi tendenciák alapján várhatóan növekvő súlyú operatív lízing nevesítve is kerüljön be végre a szabályozásba.
