Ahazai kis- és középvállalkozások nagy része az uniós normák szerint mikrovállalkozásnak minősül. A közösségi normák alapján kisvállalkozásnak az a társaság tekintendő, amelyben a foglalkoztatottak száma 10 és 49 között van, míg középvállalkozásnak az 50-250 fősök számítanak. Magyarországon a mikrocégek az ezen körbe tartozó cégek csaknem 97 százalékát teszik ki; a kisvállalkozások aránya alig 3 százalék, a közepeseké pedig fél százaléknál is kisebb. Ezzel szemben az EU-ban a kis-, illetve középes cégek aránya egyaránt a hazai duplájára rúg.
Ennek ellenére a magyar mezőny helyzetéről nincs rossz véleménye az EU apparátusának. A tavaly júliusban publikált, az Európai Bizottság által elkészített országvélemény ugyan szól arról, hogy “garantálni kell” e cégek versenyhátrányának felszámolását, valamint “fontos” az infrastruktúra, az üzleti információk és a képzési rendszer támogatása is, az értékelés végkicsengése mégis az, hogy ebben a szférában nem várhatók különösebb integrálódási problémák.
Akár ennek illusztrációjaként is felfogható, hogy hazánk egy tavalyi döntés értelmében az EU valamennyi, a társult tagállamok számára megnyitott kis- és középvállalkozói programjához csatlakozott. Az idei esztendőtől hatályos belépés a magyar kis és közepes szektor helyzetét közvetett módon – elsősorban az információs ellátottság növelése révén – javíthatja. A programok tehát nem nyújtanak direkt támogatásokat, de üzletember-találkozók, szakmai konferenciák, beszállítói tanácskozások nyomán hozzájárulhatnak a cégek megerősödéséhez.
Az idén megnyíló programok (lásd táblázatunkat) közös vonása, hogy viszonylag magas, átlagosan 57 százalékos hazai hozzájárulást feltételeznek. A magyar költségvetést a programok összköltségének mintegy fele, azaz 838,3 ezer ecu terheli, s ehhez még további 7 százalékos adminisztratív költség járul. A honi hozzájárulást csökkenthetik ugyanakkor a Phare-programból megpályázható összegek. Más kérdés, hogy a Phare az idei évtől kezdve – a támogatások koncentrálásának elvét követve – e szektor szubvencióját is csaknem teljes mértékben besorolta az egyik fő célként kezelt regionális fejlesztés alá. Külön kis- és középvállalati fejlesztési célra az 1997-es országprogram mintegy 100 millió ecu-jéből csupán 2 millió ecu jut.
Bár Magyarország a szóban forgó szektor fejlesztését célzó eseményeken az uniós tagországokkal teljesen egyenrangú partnerként vesz részt, szakértők szerint a hatékonyságot mégis negatív irányba befolyásolhatja az itteni nagy számú mikrovállalkozás. Az általános tapasztalat szerint ugyanis az uniós programokban ezen törpecégek – amelyek közül jó néhány csupán adómegkerülő kényszervállalkozás – kisebb eséllyel izmosodhatnak meg, mint nagyobb versenytársaik. Formálisan persze előttük sem záródik be a kapu.
