Állami vállalatok híján, a privatizáció Amerikában kormányprogramok átengedését jelenti magánjellegű nonprofit szervezetek számára. Ettől a világháló résztvevői – akik között immár túlsúlyban vannak az üzleti világ képviselői – számos előnyt várnak. Egyrészt verseny indulhat meg ezen a speciális, eddig stratégiainak gondolt területen is, másrészt irányítás helyett versenyfelügyelet valósulhat meg (azaz alulról felfelé építkező koordináció épülhet ki egy olyan hálózaton, amelyen a felhasználói igények a lehető legváltozatosabbak). Érvényre jut majd a fogyasztói szuverenitás is, s végezetül a fejlemények logikusan egy új típusú nemzetközi, az internetes szakma önigazgatását megvalósítani képes szervezet piacra lépéséhez vezethetnek.
Az új, immár nem közpénzekből támogatott, hanem magánforrásokat megnyitni szándékozó, reguláló szervezetnek éles kereskedelmi érdekek hálójában kell majd a lehetőségek szerint függetlennek maradnia. Mert például mi minden is rejlik egy Internet-címben? Általában és elvileg mindenki arra törekszik, hogy minél kifejezőbb és rövidebb címe legyen. Ezért aztán ezek az elnevezések nem nélkülözik a presztízs-szempontokat, sőt, legújabban termékoltalmi, márkavédelmi kérdések is felvetődtek.
A névstruktúra ma az Internet versenyfelügyeletének egyik legfontosabb problémája. Ki törzskönyvezhessen új hostokat, ki allokálhassa a címeket? Mi történjék, ha két ugyanolyan nevű, de különböző ország- vagy ágazatbeli vállalat kér névhasználati jogot és címet az Interneten? A blikkfangos név a világhálón is előny, hiszen sok millió cím közül kell kitűnni. A domain-nevek “Rózsadombja” pedig az országmegjelölés nélküli, “generikus” címek halmaza (csúcsszintű hárombetűs .com, .edu, .gov és hasonló nevek).
A jó név tehát, mint egy ingatlan fekvése, vagyoni értékű lehet. Ennélfogva sok nagyvállalat, amely természetesen régen levédte híressé vált nevét, illetve gyakran még az ahhoz jelentéstanilag kapcsolódó szavakat is, abba a helyzetbe került, hogy megakadályozhatja mások Internet-regisztrációját az említett szavak alatt. Még akkor is, ha az illetők egyáltalán nem abban az üzletágban – vagy éppen nem az üzleti világban – tevékenykednek. Például a jelenlegi gyakorlat alapján szó sem lehet arról, hogy a Nemzetközi Boksz Szövetség “knockout.com” alatt regisztráltathassa magát, mivel a gyermekjátékokat gyártó Hasbro cégnek már van egy ilyen – Amerikában bejegyzett játékra vonatkozó – márkaneve.
A kialakulóban lévő szakmapolitikai álláspont szerint az lenne a legjobb megoldás, ha szaporítanák a generikus (nem az ISO országkódokat megadó) domainok számát. Emellett a regisztrálás nem próbálná utánozni a márkanevek bejegyzését, s ez világszerte szabad versengés tárgya lehetne (valahogy az “elsőnek jött, elsőnek kapott” alapon). Ám arról is szó van, hogy éppen a csúcsszintű hárombetűs domain-neveknek állandó gazdáik lesznek, s ezek ellenőrzik majd, hogy például mindenki, aki .edu címet kér, valóban oktatási intézmény-e. A regisztrációs szabad verseny ebben az esetben csak a csúcsszint alatti nevekre korlátozódnék.
Az Internet mai kiterjedésére egy 1998 januárjában lefolytatott cenzus eredményeiből következtethetünk. Hasonlóan az egy évvel korábbi, híressé vált Network Wizard felméréshez, ez az úgynevezett Domain Felvétel arra tett kísérletet, hogy azonosítson minden egyes olyan hostot, amely a domain névrendszert használja. E szerint a mai Internet számtalan autonóm hálózatból áll, s ezeket 240 ország 29,6 millió olyan összekapcsolódott és “meghirdetett” számítógépe működteti, amelyeket hostnak nevezünk (hogy egyértelmű legyen: a “kukac” után az első pontig terjedő névről van szó). Ez a subhost a lehető legalsó szint, amelyet a mai eszközökkel még mérni lehet. Ez alatt már a kliensgépek és a végfelhasználók állnak, amelyek megszámlálhatatlan kombinációban és alkalmazási-hozzáférési engedélyvariációban végzik munkájukat. A 30 milliónyi host a korábbi szintjelzésekkel összevetve évi 40 százalékos növekedést takar.
A domain-nevek közül a generikus hostok kétharmados arányt képviselnek. A másod- és harmadszintű domain-neveinek 78 százalékát is itt – tehát nem a kétbetűs országnevek alatt – találjuk. Érdekes továbbá, hogy az US domain-név (az Egyesült Államok kétbetűs országneve) – több mint egymillió hosttal – ma már csak a hatodik legnagyobb a világon (az élbolyról, s néhány egyéb országról lásd táblázatunkat).
Az új felmérés annyira friss, hogy még hiányzik a generikus nevek országok közti megoszlásának vizsgálata. Addig pedig nem lehet pontosan megadni, hogy egy-egy országban fizikailag hány host található. Annyi azonban már most biztosra vehető, hogy az Egyesült Államok tavalyi 60 százalékos súlya időközben csökkent. Az összekötött hostok közül 23 ország neve idén jelent meg az Interneten, igaz hostjaik nem feltétlenül a fizikai országterületen vannak.
