Korábban a távközlésnek csak a földi változatával foglalkozott; az országos gerinchálózat megteremtésével lehetővé tette a Matáv privatizáció utáni dinamikus fejlődését. Mit hozott az újszerű égi kapcsolat?
– Az Inmarsat kiváló iskola, jó munkahely volt. A szűkebb működési területem – a térség regionális igazgatójaként – Közép- és Kelet Európa volt. Harminc ország tartozott hozzám, és elsősorban a távközlési szabályozásnak az Inmarsat számára kedvező kialakításával, a piacra lépés feltételeinek megteremtésével, a kormányzati kapcsolatok kiépítésével foglakoztam. Közben dolgoztam a Nemzetközi Távközlési Unióban is, s nem szakadtam el a magyar távközléstől sem. Érdekes és hasznos volt olyan környezetben dolgozni, ahol a magyaros kapkodás és az idegesség ismeretlen, viszont a professzionalizmus természetes. Ebben a miliőben feltöltődtem, de ezzel együtt a váltás már időszerű lett: elvégeztem, amit a munkakörömben érdekesnek és szükségesnek tartottam. Jóleső érzéssel tölt el, hogy kintlétem idején lett Magyarország az Inmarsat 81. tagja.
Mit tud hasznosítani a PanTelben londoni tapasztalataiból?
– Páratlan lehetőségnek tartom az új távközlési vállalkozás piaci pályára állítását. Emellett azért is szívesen jövök haza, mert Magyarország számos összehasonlításban igen kedvező feltételeket nyújt a távközlési üzlet fejlesztésére, s jó tudni, hogy mindez a kormány támogatását élvezi. Ez jó visszhangot kelt Brüsszelben is, ami fontos a csatlakozási előkészületek jelenlegi kritikus szakaszában. Ma arra van igény és lehetőség, hogy az új szolgáltatótól olyasvalamit kaphassanak az ügyfelek, amit a meglévőktől nem kaptak meg.
Miben tud újat nyújtani ez a társaság?
– A PanTel piacvezérelt lesz, szemben a koncessziós kötelezettségek és a belső kötöttségek miatt döntően termékvezérelt mai cégekkel. A célfogyasztói kör kiszolgálása érdekében azt nyújtja majd, amire fizetőképes kereslet van. Véleményem szerint a legnagyobb kihívás az, hogy egyidejűleg kell megvalósítani a három nagy programot: a vállalat- és piacépítést, valamint a műszaki fejlesztést. Ezt megkönnyíti, hogy kiváló munkatársakkal fogok együtt dolgozni. Külföldi – főleg holland – helyetteseim lesznek, ők már munkába álltak, s amíg Londonban élek, keddenként találkozunk Budapesten. Rendkívül pozitív hozzáállásként értékelem, hogy a hollandok – ellentétben jó néhány Magyarországra települt külföldivel – végleges ideköltözésük előtt az országgal és a viszonyokkal foglalkozó tanfolyamon vettek reszt. Ez jelzi, hogy valóban hosszú távon gondolkodó, stratégiai partnert sikerült választanunk.
Jól ismeri a Matáv belső életét, titkait. Bár kintléte idején sok minden megváltozott, de a mamut szelleme még most is kísért. Letelt ugyan az előírt ötéves tilalom, amely a szakmai vezetői poszt elvállalására vonatkozott, ám mégis felvetődhet a kérdés: nem ad e módot visszaélésre a mostani visszatérése?
– Aki a korábbi szerepemet ismeri, az tudja, hogy nekem a Matávval semmi bajom nem volt, így valamiféle visszavágásról eleve nincs értelme beszélni. Elismerem a cég eredményeit, de természetesen a munkám során igyekszem majd gyengéit a PanTel javára fordítani. Ugyanakkor tudom, hogy emiatt senki nem sértődik majd meg a Matávnál. Ez a cég megbecsült tagja a magyaror-szági távközlési szolgáltatók közösségének, és – bármennyire is szeretné – senki nem kerülheti el a vele való együttműködést. A magam részéről a legjobb együttélés kialakítására törekszem, de bizonyosan versenyezni fogunk egymással. A piac többi szereplőjével hasonlóan jó vállalatközi viszonyok kiépítése a cél. A tulajdonosi közösség okán különösen fontos szerepe lesz a Pannon GSM Rt.-vel való együttműködésünknek.
Épít e majd a régi kapcsolatokra?
– Kezdetben – a vállalatindítás feladatai mellett – sok időt szeretnék fordítani kapcsolatépítésre. A kormányzati szervek, a távközlési cégek, a gyártók, a társszolgáltatók, a sajtó, a nagyfogyasztók mind benne vannak a kapcsolatfelvételi terveimben. Sok esetben csupán egy korábbi kontaktus újrafelvételéről, esetleg éppen egy régi barátság megújításáról lesz szó. Őszintén bevallom, leginkább ez az, ami miatt tényleg öröm hazajönni. És még valami: a PanTel talpra állásával – még ha ez túl patetikusan hangzik is – hazánk a szabadság egy új dimenzióját kapja. Az elmúlt években megteremtődött a közlés és a szólás szabadsága, lényegében bárki számára rendelkezésre áll a távközlés, ugyanakkor igencsak korlátozott a távközlési szolgáltató választás; némi alternatívát csupán a GSM-piac kínál, illetve egyes kevésbé fontos szolgáltatások esetében választhat a fogyasztó a szolgáltatók között. Nagy általánosságban, a vezető lakossági és üzleti szolgáltatások területén nincs vagy alig akad alternatíva. A piac egyensúlyzavarban van.
A nyugat-európai országok zömében, s egy-két közép- és kelet-európai államban is megalakultak az alternatív távközlési társaságok. Nem jelent-e hendikepet a PanTel késői indulása?
– Az, hogy e cég csak mostanában jött ténylegesen létre, kifejezetten kedvező. A több mint két évig húzódó folyamat a legszerencsésebb időben zárult le: ma a hazai piaci lehetőségek jóval előnyösebbek a korábbiaknál. A végül is letisztult, a MÁV, a Mol, a KFKI Számítástechnikai és az Unisource alkotta tulajdonosi kört szintén kedvezőnek tartom. Ha ez a mezőny bővül – ami a tulajdonosok kizárólagos felelősségi körébe tartozik -, akkor ez nyilván csak többletet hozhat a vállalatnak.
Sokan azonnali csodákat várnak a PanTeltől. Mire számíthatnak a türelmetlenkedők?
– Tudom jól, hogy a cég elé magas mércét állítanak a fogyasztók. A tulajdonosok is befektetésük minél gyorsabb megtérülésére, a bevételek növekedésére számítanak. Az egyik fő cél az üzleti életben mozgó nagyfogyasztók minél jobb kiszolgálása, de rövidesen lesznek már a kisfogyasztók számára is értékes szolgáltatásaink. Véleményünk szerint az építkezés, a gerinchálózat megteremtésének ideje alatt is van mód termékeinkkel megjelenni a piacon. A részletekről ugyan korai lenne beszélni, de mielőbb demonstrálni akarjuk az alternatíva megjelenésének előnyeit. A távközlésben jelenleg meglévő kizárólagossági jogok kevéssé korlátozzák lehetőségeinket és üzleti céljaink megvalósítását. A monopoljogok megszűntéig meg kell majd határoznunk, hogy a nyilvános vezetékes és mobilpiacon milyen szerepet akarunk játszani. Meggyőződésem azonban, hogy a mai helyzetből kiindulva még nincs túl sok értelme a jövőt kémlelni.
MÁRTON GYÖRGY
Horváth Pál 49 éves, a Moszkvai Híradástechnikai Egyetemen szerzett villamosmérnöki diplomát, a Budapesti Műszaki Egyetemen digitális rendszertervező szakmérnökit. A Posta Központi Távíró Hivatalának fejlesztő mérnökeként kezdett, ezután az adatátviteli fejlesztésekért felelős csoportvezető lett. 1981-1986 között a Magyar Postánál irányította a nem beszédtípusú szolgáltatások osztályát, ahol a hálózat fejlesztésével is foglalkoztak. 1989-ig a Magyar Posta Központ kapcsolástechnikai ügyosztályvezetője volt. A Magyar Távközlési Vállalat 1990-es megalakulásakor üzemviteli vezérigazgató-helyettessé, augusztustól pedig a részvénytársasággá alakult cég vezérigazgatójává nevezték ki. A Matáv privatizációja – 1993 decembere – után az Inmarsat regionális igazgatója lett.
