Évente legalább százmilliárd dollár értékű stratégiai és kutatás-fejlesztési jellegű információt tulajdonítanak el az amerikai cégektől hazai és külföldi versenytársaik. Ezzel szemben nálunk 1990 óta nem lepleztek le ipari kémet. Ennek egyik oka az, hogy gyakorlatilag jelenleg nincs is olyan titkosszolgálati szerv, mely ezek felderítésével foglakozna. A III/III-as szolgálat megszüntetése során ugyanis leépítették a Belügyminisztérium szigorúan titkos állományát. Mivel azonban a titkosszolgálatok törvényben foglalt kötelességei közé tartozik a többségi állami tulajdonban lévő cégek kémkedés elleni védelme, a stratégiailag fontos cégeknél már folyik a “fedett” nyomozók hálózatának újraszervezése. A magántársaságokat viszont alapvetően a tulajdonosnak kell megvédenie, bár külön kérésre privát cégekhez is telepíthető fedett nyomozó.
Mindazonáltal a védekezés legjobb módszere a kutatási eredmények és szabadalmak minél gyorsabb és minél szélesebb körű levédése. Szigorú biztonsági intézkedések bevezetésével a kockázat tovább csökkenthető. Persze az is előfordulhat, hogy a versenytárs egy-egy munkatárs átcsábításával próbál bizalmas információkat szerezni. Ilyen esetekre célravezető lehet, ha a cég az érzékeny információk birtokában lévő alkalmazottal olyan munkaszerződést köt, mely kizárja, hogy az illető bizonyos időn belül állást vállaljon egy másik, hasonló profilú vállalatnál. Aki netán mégis illegális gazdasági hírszerző tevékenységre adná a fejét, azt a bíróság kettőtől nyolc évig tartó szabadságvesztésre ítélheti. Ugyanezért az Egyesült Államokban félmillió dollár pénzbírság, vagy akár 15 év fegyház – súlyos esetben mindkettő – is kiszabható.
A nemzetközi szinten különösen veszélyeztetettnek tartott vegyipari és gyógyszeripari cégek hazánkban egyáltalán nem érzik fenyegetve magukat. Ennek legfőbb oka nyilván az, hogy egyre kevesebb kifürkészni való van a magyar vegyiparban. A műanyagipari cégek például jellemzően külföldi technológiát használnak, s az elvben különösen veszélyeztetett gyógyszerszektorban egyre kevesebb az originális készítmény, s a meglévők is fokozatosan kikerülnek a szabadalmi védettség alól. A generikus – nem védett – patikaszerek gyártásának technológiáját pedig a szakirodalom alapján is meg lehet ismerni. A magyar gyógyszergyáraknál az eredeti kutatásokról egyre inkább az alkalmazott kutatásra helyeződik át a hangsúly. Kicsi a valószínűsége tehát annak, hogy nálunk nagy jelentőségű felfedezés szülessen.
Az originális kutatások aranykora világszerte a hetvenes, nyolcvanas évekre tehető; most már – a megnövekedtek költségek miatt – a legnagyobb cégek is csak néhány új molekulával tudnak megjelenni évente. Egy új készítmény kifejlesztése – a kutatást, az engedélyezést és a piaci bevezetést is figyelembe véve – 10-12 évig tart, s legalább 200 millió dollárba kerül. A megnövekedett K+F költségek fontos motivációt jelentenek a világcégek sorozatos fúzióinál, érthető tehát, hogy az óriások mellett a magyar cégek nem nagyon rúghatnak labdába. Végül az sem elhanyagolható szempont, hogy a kémek érdeklődése egyre inkább az üzleti kapcsolatok, üzleti tervek felé irányul: ma már a nagy titkok ezekben keresendők.
A mellékletet Vrannai Katalin szerkesztette
