Az alábbi – meglehetősen hosszú – cikkben annak járunk utána, hogy a legújabb nemzetközi példák alapján hogyan küzdenek a korrupció ellen a külföldi kormányok az elektronikus számlázás, illetve az Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző rendszer (EKÁER) bevezetésével. Azt is elmondjuk, hogy a külföldön használt, legújabb technológiákhoz képest milyen színvonalú EKÁER rendszer fog megvalósulni Magyarországon 2015 februárjától, és ez miért alkalmatlan az áfacsalások elleni küzdelemre (már ha egyáltalán bevezetik).
Bár az ötlet nagyon jó, a hazai megvalósítás technológiája, alapelve a XIX. századot idézi, mert a megtorlásra, az adminisztratív bírságolásra épül. Ahelyett, hogy a NAV létező külföldi példák alapján hatékonyan és automatikusan működő adatátviteli rendszert állítana fel, most egy olyan rendszer körvonalai látszódnak, amely a büntetésre helyezi a hangsúlyt, technológiailag ostoba, ráadásul rendkívül könnyen kijátszható – mondták nekünk iparági források.
Összességben azt szűrtük le a fuvarozókkal, szállítmányozókkal, logisztikai szakértőkkel történő beszélgetés alapján, hogy az áfacsalóknak maximum nehezebb dolga lesz, és nagyobb költséget ró rájuk az áruk tényleges szállítása, már ha egyáltalán ez megtörténik. Viszont minden más szereplőt – kamionosokat, fuvarozókat, de a NAV egyszerű ügyintézőit is – aránytalanul nagymértékben fogják sújtani az adminisztratív pluszterhek.
Így is lehet
Pedig Magyarország sokat tanulhatna az EU déli peremén lévő, szegényebb országoktól, amelyek a legfejlettebb elektronikus technológiákkal vették fel – sikerrel – a küzdelmet a korrupció és a feketegazdaság ellen.
Portugáliában néhány évvel ezelőtt, a vendéglátásban működő cégek 70 százaléka egy olyan szoftvert használt, amivel a nap végén az aznapi bevételt teljesen vagy részlegesen el lehetett tüntetni. Amikor ez kiderült az igen tisztelt publikum számára, a kormány négy éve szigorú változtatásokat vezetett be a számlaadási kötelezettséggel kapcsolatban.
Az ország azt a megoldást választotta, hogy valamennyi számlára digitális aláírást vezetett be. Azaz bármilyen (!) számlát csak úgy lehet kiállítani, ha van rajta egy digitális aláírásnak nevezett ötkarakternyi kód, amit a számlázó rendszer a törvényben definiált algoritmus szerint számol és tárol. A szoftver nem engedi meg, hogy nagyobb mennyiség legyen jóváírva több jóváírás esetén, mint amennyit eladtak az eredeti számlán. Tilos negatív mennyiséget és negatív árengedményt használni, és gyakorlatilag lehetetlen törölni egy számlát vagy számla tartományt, és így csalni is. Ezzel a megoldással Portugália szektoroktól függetlenül, általánosan biztosította az adóhatóság számára a számlák elektronikus ellenőrizhetőségét.
Bár ezt Magyarország is megtehette volna, nálunk csak a kiskereskedelemben lett követelmény az elektronikus ellenőrizhetőség, az online pénztárgépek bevezetésén keresztül. A nagykereskedelemben, ahol a legnagyobb áfacsalások történnek, és ahol egyébként sok esetben nincs is pénztárgép, nem vált kötelezővé a használatuk. Vajon miért? Mert egyes érdekcsoportoknak ez nem állt érdekében? Bár Varga Mihály nemrégiben bejelentette, hogy az online pénztárgépeket a nagy sikerre való tekintettel más szektorokra is kiterjesztik, azt még egyelőre nem tudják, hogy melyekre.
Fotó: Thinkstock
Mentés másként
A portugál adóhivatal – szemben a magyar hatósággal – nem a pénztárgépeket, hanem a cégek által használt számlázó, készletnyilvántartó programokat (ERP) vizsgálta be. Tehát nem azt kötötték ki, hogy a pénztárgépeknek milyen speciális tartalmú szoftvereknek, szigorú adatátviteli módnak kell megfelelniük, hanem azt, hogy a létező nemzetközi szabványok, programok közül melyek alkalmasak arra, hogy hitelesen futtassák őket egy-egy pénztárgépen.
Bár a magyar hatóságok az online pénztárgépeknél is választhattak volna bármilyen nemzetközi szabványt, nekik azonban mégis saját paraméterek, speciális feltételeknek megfelelő pénztárgépek kellettek. Vajon miért? Minek is kéne feltalálni egy új szabványt, amikor több is létezik a világon, amelyet prominens szervezetek, sok ország kormányának háttérszervezetei és az érintett szakmák szereplői már rég kialakítottak?
Ráadásul Magyarországon az engedélyező hatóság teljesen átláthatatlanul, a szabályokat folyamatosan változtatva dönt arról, hogy éppen mely cégek pénztárgépei a megfelelőek. Hol engedélyeznek, hol visszavonnak egy-egy terméket, ami önmagában felveti a korrupció lehetőségét. A NAV informatikai elnökhelyettese, aki jelenleg felügyeli a pénztárgépek engedélyezését, korábban például együtt nyaralt egy olyan cég vezetőjével, amelyet a kötelező pénztárgépcseréről szóló rendelet születésével egy időben alapítottak, és amelyet egy lengyel beszállítón keresztül, az engedélyezési hivatal meglehetősen helyzetbe hozott a pénztárgép piacon!
És jön a csodafegyver, ami semmire sem jó
Ám itt van a kormány új csodafegyvere, az EKÁER, amellyel az áfacsalásokat akarják visszaszorítani. A rendszer technológiai részletei azonban annyira sem ismertek, hogy sem az általunk megkérdezett fuvarozó cégek, sem az EKÁER-t bemutató honlap munkatársai nem tudtak válaszolni a Hir24 kérdéseire.
Kajtár László a KPMG partnere szerint, amit eddig lehet tudni az EKÁER-ről, az kizárólag az adminisztrációról és a megtorlásokról szól. „Bár az esetleges kiigazításokat, finomításokat tartalmazó végrehajtási elvek rendelet formájában még nem ismertek, ami ismert, az maga az apokalipszis” – mondta a szakember. Kajtár szerint a fő probléma, hogy a törvény minden szállítási adatot nevesíteni akar, így viszont csak kivételeket kellene szabályoznia, ami egyszerűen lehetetlen.
Az EKÁR bevezetése pontosan olyan, mint az e-útdíj és az online pénztárgépek bevezetése: kapkodó, kaotikus, tökéletesen szakmaiatlan. Vajon miért van az, hogy a kormány bármilyen technológiai, online világgal kapcsolatos kérdéssel találja magát szembe, azonnal csődöt mond? – tette fel a költői kérdést egy névtelenséget kérő forrásunk.
Így csinálják a profi kormányok
Portugáliában és Brazíliában nagyon hasonló rendszert dolgoztak ki a közúti szállításokra vonatkozóan, mint ahogy most teszi Magyarországon a NAV – azonban nem három hetet adtak az átállásra, hanem egy-másfél évet. Ott a vízi és vasúti szállításra is kiterjed az EKÁER, nálunk csak a kamionosokra. Nálunk az ügyfélkapun történő regisztráción (!) keresztül kell manuálisan bepötyögni az adatokat, Portugáliában a nemzetközi szabványokon alapuló, legelterjedtebb készletnyilvántartó programokon, ERP-rendszereken keresztül, automatikusan is van lehetőség erre.
A portugál EKÁER-be való bejelentés a globális iparági szabvány szerinti struktúrában tartalmazza az adatokat. A bejelentés egy XML file-on keresztül zajlik, amit a cégek ERP rendszere készít a szállítás adatainak ismeretében (az itt használt XML file struktúrája az OECD által szorgalmazott SAF-T formátum portugál variánsa – lásd keretes írásunkat). Kommunikáció akkor van az adóhatósági szerverrel, ha valaki szállítólevelet nyomtat ki, ezt is XML-ben küldi el, és a válasz erre érkezik, ezt követően indul útnak a szállítmány. A kommunikáció adatstruktúrája egy XSD séma file-ban van lefektetve, amit a törvényhozás hagy jóvá, és illik nem változtatgatni rajta havonta. Bár Portugáliában is sikerült félévente módosítani a sémát, ami nagy felháborodást váltott ki, de hagytak időt is a cégeknek az átállásra, nem büntettek azonnal.
Portugáliában az XML file küldése lehet manuális, illetve webservice-en keresztül automatizált. Azonban olyan könnyítést is bevezettek, hogy a cégek logisztikai központjai, amelyek az adatközlést végzik, a sofőrnek akár SMS-ben is elküldhetik a hatóságtól kapott válasz üzenetet. Így a sofőrnek nem kell az adminisztrációt személyesen végigvárnia, foglalkozhat a szállítmánnyal, és amikor az SMS-t kapja, indulhat is. Ráadásul a szállítólevelet is kötelező digitális aláírással ellátni, vagyis a szállítólevelek is szigorúan rögzített dokumentumok.
Mindez azért jó, mert a rendszer – szemben a hazai EKÁER-el – felhasználóbarát és hatékony. Azért, mert olyan számítástechnikai rendszereken, számlázó-logisztikai programokon alapulnak, amelyek a törvényi feltételek alapján az adatokat automatikusan képesek kezelni, feldolgozni. Magyarországon azonban a kormány nemhogy globális szereplőkkel nem tárgyal, de a saját iparágainak képviselőivel sem.
A kamion problémakör
Az ügyfélkapus regisztráción keresztüli, kézzel történő adatbejelentés ismét egy sajátos, a magyar államra jellemző megoldás, amely nincs tisztában sem a nemzetközi technológiai trendekkel, sem a logisztikai szakma alapfogalmaival – mondta egy névtelenséget kérő iparági forrásunk.
„Képzeljük el, hogy egy kamionnyi rendelés adatait valaki elkezdi beírni az ügyfélkapus programba, ami remélhetőleg nem fagy le, és nem kell 5 óra pötyögés után újra kezdeni az adatbevitelt. Több bérlő esetén a kamion egészen addig a pillanatig állni fog, ameddig nem pötyögte be az összes gyártó, szállítmányt küldő cég a szállítások adatait” – fogalmazott. A logisztikai cégek, áruszállítók sokszor azzal hatékonyabbak, hogy négyzetmétereként adják bérbe a kamionszállító felületet. Az új szabályozás nekik rengeteg plusz terhet jelent, mert egyenként kell bepötyögniük az ügyfélkapun keresztül az adataikat.
Forrásunk szerint első ránézésre ezek a további problémák adódnak az EKÁER-rel:
– Mi van akkor, ha valaki bejelenti a szállítást, de a kamion sosem hagyja el a telephelyet a valóságban? Papíron, az adóhatóságnál az látszik majd, hogy minden rendben, a szállítás megtörtént, a kamiont meg nem kapja el egy rendőr sem, mert NEM LESZ kamion az úton, ami szállítana.
– Hogyan fogják ellenőrizni a szállításokat? Lesz olyan informatikai háttere és személyzete a NAV-nak, hogy a szállítási útvonalakra kivonuljanak? Vagy minden céghez egyenként kivonul megnézni a NAV, hogy ma tényleg elindult az a fránya kamion?!
– MI van, ha a kamion menet közben meghibásodik, és át kell rakodni a rakományt? Mi van, ha a feladó nem tudja előre, hogy melyik rendszámú gyűjtő kamion viszi a messzi távolba az áruját, mivel ő csak azt a rendszámot ismeri, amire feltette az árut?
Fotó: Europress
– Össze lesz-e kötve az EKÁER az E-útdíjjal? Itt ugyanis fizikailag is tudnák ellenőrizni a kamionok elhaladását. Bár kétségtelen, hogy ekkor feleslegessé válna, hogy a NAV több tíz millióért új terepjárókat szerezzen be az EKÁER miatt megnövekedett ellenőrzési feladataik ellátásához. A két rendszer összekötése egy elvi lehetőség, ám a kormány eddig szóba se hozta ezt.
– Mi van, ha mégis megtörténik a szállítás, és a kamion elhagyja Magyarországot? Tegyük fel, hogy Szlovákiában áll egy napot, a sofőr alszik egy jót, majd másnap jön haza az immáron szlovák áruval? Itt persze az ellenőrzés esélyes, de ha papíron (ami immáron másik országból származik) tudja bizonyítani, hogy ez az áru nem az az áru, ami tegnap is benne volt a kamionban, akkor mit tehet a magyar adóhatóság? A cukor, liszt, olaj, rizs molekulákat igen nehéz megjelölni és sorozatszámmal ellátni.
– Nem lenne ésszerűbb a sertés áfabevezetésével összhangban a jelölhetetlen élelmiszerek, termékek esetében csökkenteni az áfát? Ezzel az áfacsalás alapját lehetne élből megszüntetni és még politikai hozadéka is lenne, miszerint a kormány a szegény emberek mellé áll.
– Piaci szereplőkkel, civilszervezetekkel, profi tanácsadó cégekkel a kormány nem tárgyal. Miért is kéne? Talán mert jobb ötleteik vannak, amik a közérdeket szolgálják és korlátoznák a korrupciós lehetőségeket?
Fentiek alapján borítékoljuk, hogy az elkövetkezendő napokban, a hatálybalépés előtti utolsó pillanatban sorra kijönnek a az EKÁER törvény “finomításai”, így például a gyűjtőfuvarra, a rendszám lejelentésének időpontjára, vagy akár az első belföldi értékesítésre vonatkozó szabályok “lazításai”. Persze ennek egyáltalán nem így kellene történnie, és ez sokat elmond a kormány szakértelmére, alapos és átgondolt törvényalkotási munkájára nézve.
Záró akkord
Nyilván az iparágakban kialakult szokásoktól, csalási módszerektől és a kormány reakcióitól függ az, hogy melyik országban milyen rendelkezést hoznak az adócsalások ellen. Annyi azonban bizonyos, hogy az elmúlt években egyre több európai, illetve felzárkózó ország hoz olyan törvényt, amelyek az elektronikus ellenőrzéssel próbálják meg visszaszorítani a feketegazdaságot, azaz a törvényben előírt módon az adóhatóság mértéktelen információkkal történő ellátásával.
Ezért az is nagy kérdés, hogy a központi információ rendszerekben tárolt adatokat milyen módon kezelik, azokhoz kik férhetnek hozzá és milyen következtetéseket vonhatnak le belőlük. Vajon a NAV képes lesz-e értelmezni az ügyfélkapun felé áramló rengeteg szállítási adatot? Van-e kialakult szaktudásuk, kapacitásuk ezek ellenőrzésére? Vagy inkább feleslegesen felállítanak még egy ügyosztályt (vagy ráterhelik az ügyintézőkre a pluszfeladatot), ahelyett, hogy bevezetnék a legmodernebb, hatékony, automatizált adatátviteli technológiákat, és ezzel időt, energiát, pénzt spórolnának?
Cikkünk megírásának másnapján a NAV elindította az EKÁER rendszer webes tesztüzemét. A rendszer dokumentációja számos, ebben a cikkben felvetett kérdésre választ ad, ám további nyugtalanító kérdéseket is szül. Erről bővebben ebben a cikkünkben olvashat.
