Magyarországon a 4,2 milliós lakásállomány 18,5 százaléka iparosított technológiával épült. Az 1961 és 1992 között felépült 508 ezer panellakás mellett további 270 ezer épült blokk, öntött-, alagútzsalus, vasbetonvázas épületekben, ezek alkotják összességében az úgynevezett szocialista típusú lakótelepeket.
Budapest 191 ezer panellakása az országos állomány 22,6 százalékát adja, és a lakosság is hasonló arányban érintett, amivel fővárosunk a környező országokkal összehasonlítva a középmezőnyben található. Az országban mintegy 600 lakótelep épült, ebből 9 tartalmaz 10 ezernél több lakást. Hét óriástelep Budapesten, egy-egy pedig Miskolcon és Pécsett található.
Panel: az alsó harmad
A panellakások reálértéke az elmúlt másfél évtized egészére vetítve – elsősorban a kereslet csökkenése miatt – csökkent. A lakótelepi paneles technológiával épített lakások a lakáspiac presztízs szerinti alsó harmadába tartoznak, a piac fejlődése a szegmensen belül azonban differenciálódáshoz vezetett. A panellakások piacán lényeges árbefolyásoló szerep jut a lakások építési idejének, méretének, fekvésének, emellett fontos tényező a lakótelepek társadalmi miliője, valamint az ebben gyökerező imázs. Piaci tekintetben a legkilátástalanabb helyzetben a hetvenes évek során épült házgyári lakótelepek vannak.
A kedvezőtlen fekvés, az igénytelen lakókörnyezet, az embertelen lépték, a látványos társadalmi szegregáció együttesen rendkívül alacsonyan tartja a keresletet az itt található lakások iránt.
A panel- és téglalakásárak az ezredfordulóig nagyjából azonosak voltak: jó minőségű, új társasházi lakáskínálat híján a két termék egymás reális versenytársa volt. Amikor azonban 2000-től hihetetlenül megnőtt a kínálat, az új lakások növekvő aránya és a javuló lakásminőség miatt gyorsan elszakadt egymástól a panel és a hagyományos építés átlagára. Ráadásul a 2000-ben bevezetett állami hiteltámogatási rendszer az új építésű lakások vásárlására ösztönzött.
Magas fenntartási költségek
Jelenleg Budapesten 15-25 százalékos különbség mutatkozik a panellakások és a régebben épült téglalakások árai között. Ez éppen elegendő ahhoz, hogy a vevők árérzékenysége érvényesüljön a választáskor, és a panelek iránt folyamatos maradjon a kereslet. Bár a lakótelepek lakásösszetétele kis változatosságot mutat, a mostanában igen keresett 1+2 fél, 2, 2+fél szobás lakástípusokból bő a választék. Ugyanígy kedvező a telepeken élők ellátása (boltok, szolgáltatások, szociális ellátás), és a tömegközlekedés is többnyire jól megoldott.
A panelek legfőbb problémáját a magas fenntartási költségek jelentik. A jövő év végéig a napokban meghosszabbított Panel Plusz Hitelprogram az önerőhöz biztosít kedvező hitellehetőséget energiamegtakarítási korszerűsítésre, gépészeti felújításokra és a környezet rendbetételére, lakásonként maximum 1,2 millió forintos felújítási összeg esetén. Az Otthon Centrum tapasztalatai szerint a panelpiacon érezteti hatását a program: a sikerrel pályázó épületekben gyorsabban, és az eredetileg meghirdetetthez közelebbi áron lehet eladni a lakásokat.
A panellakás-vásárlók legfőbb keresési kritériuma azonban nem a minőség, hanem az ár marad. A tízmillió forintos limit – ami Újpesttől Újbudáig, nagyjából mindenhol egyformán tartja magát – jól elhatárolja a keresett, viszonylag gyorsan eladható kis lakások kategóriáját a nagyobb, drágább rezsijű panelektől.
