Szomorú és gondolatébresztő levelet írt szerkesztőségünknek tegnapi cikkünk („Sírva jöttek ki a felvételizők) miatt egy nagypapa. A történet annyira emberi és tanulságos, hogy úgy döntöttünk, neve említése nélkül, tömörítve, közreadjuk.
Az unoka falusi iskolába jár, gimnáziumba felvételizett. Elsőtől kezdve mindvégig kitűnő tanuló volt. Hetedik után, a nyári szünetben az interneten 2006 óta megtalálható matek és magyar felvételi feladatokat gyakorolta nagyapjával. A levélíró nem mellesleg korábban maga is gyakorló pedagógus volt, de még őt is meglepte a gyerek szorgalma és az, hogy mennyire szeretne gimnáziumba kerülni.
A szünetben kilenc év összes tesztjét megoldották, szeptembertől pedig folytatták a gyakorlást. A sikeres megoldások alapján az egész család abban bízott, hogy nem lesz baj a felvételin. Ezt erősítette, hogy az iskola matematika tanárnője a felvételit megelőző hetekben többször is felmérte a nyolcadikosok tudását, és az unoka mindig maximális pontot ért el. Szombaton azonban ő is sírt, panaszkodott, hogy a mostani feladatsor lényegesen nehezebb volt, mint amit gyakoroltak.
A nagypapa elismeri, egy profi matekosnak az ilyen erősségű feladatsort hibátlanul meg kell oldania. Ugyanakkor a mostani teszt nehéz volt annak a diáknak, aki nem a matematikával képzeli el jövőjét, csak szorgalma miatt ötös és kitűnő bizonyítványt szeretne – írta a nagypapa. Szerinte a feladatsor összeállítói „kicsit túllőttek a célon”.
A kép illusztráció
Fotó: MTI / Honéczy Barnabás
A nyugdíjas pedagógusban a felvételi után az alábbi kérdések fogalmazódtak meg.
A teszt készítői így akartak-e megfelelni a kormányzati elvárásnak, hogy „nem kell mindenkinek gimnáziumba tanulnia?”
Ez már egy speciális szűrőprogram?
Hány gyerek lelkét törték össze?
Minek teszik fel az internetre a több éve bevált feladatsort (gondolom gyakorlás céljából) ha jelentős mértékben eltérnek a korábbi gyakorlattól?
Miért sugallják a pedagógusoknak (az interneten lévő anyaggal), felkészítő tanároknak a tesztek tematikáját?
Ez lett volna a bizonyítás?
Mint korábban megírtuk, Orbán Viktor szeptember végén azt mondta: „Nekünk be kell bizonyítani, hogy egy közepesen elvégzett gimnázium és gimnáziumi teljesítmény nem versenyképes egy jó szakmával. A gimnáziumot is csak akkor érdemes elvégezni, ha onnan egyetemre fogunk menni. A valóságnak úgy kellene festenie Magyarországon, hogy egy jó szakmunkásképző intézetben megszerzett szakma biztosabb megélhetést nyújt, mint egy csak általános műveltséget nyújtó, de konkrét szaktudást a mellé nem adó oktatási intézményben elvégzett időszak”.
Mindezzel a Fidesz volt oktatási minisztere sem ért egyet. Pokorni Zoltán elutasította, hogy a kormány az érettségit adó továbbtanulástól a fiatalokat a szakképzés felé terelje. „A rendszerváltáskor a gyerekek 44 százaléka járt szakmunkásképzőbe, szakiskolába. Ez az arány húsz év alatt 24 százalék alá csökkent. Ezzel párhuzamosan az érettségit adó iskolák aránya nőtt. Fontos mutató, hogy érettségit adó iskolatípusba jár a gyerekek háromnegyede. Ezt a folyamatot húsz év, benne sok millió szülő és diák, létező élethelyzeten alapuló egyéni döntése alakította. (…) Ilyen hosszú távon ennyi ember nem hozhatott megalapozatlan döntést.” Szerinte a korábbi szakképzési rendszer jó volt a szocialista tervgazdaság idején, de a nyitott, uniós piacra termelő gazdaság esetén nem működik.
A matekteszt egyébként alaposan megosztotta a Hír24 olvasóit. Több diák is jelezte, hogy nem a teszt volt nehéz, hanem a szituáció. A stresszhelyzetben még az is alulteljesített, aki egyébként ötös matekból. Mások szerint ugyanakkor még a kitűnő tanulókon is kifogott a felvételi. A felnőttek véleményére most külön azért nem térünk, mert hozzászólásaik alapján róluk többnyire az derült ki, hogy ők nagyon okosak. Otthon – nyugodt körülmények között – ripsz-ropsz meg is oldották a nyolcadikosoknak szánt feladatokat.
