Egy pozitív és egy negatív meglepetést hozott a harmadik negyedévet lezáró gyorsjelentési időszak: az előbbit a profitjóslatokat jócskán megfejelő Mol, az utóbbit az eredményvárakozásokat számottevően alulmúló Egis okozta. A többi cég számainak látványa nem befolyásolta különösebben a piaci szereplők adrenalinszintjét, ez azonban azt jelzi: a tőzsdén minden rendben, a legfontosabb hazai cégek működése továbbra is kiváló. Ettől azonban még egyáltalán nem biztos, hogy emelkedni is fognak a következő hónapokban.
CSEKÉLY KILENGÉS. Az eredménybeszámolók érkezése a világ legtöbb tőzsdéjén rendkívül izgalmas időszaknak számít. Az árfolyamok a számok láttán gyakran produkálnak hirtelen ugrásokat valamelyik irányba, ez azonban általában nem azért következik be, mert a befektetőket hatalmas meglepetések érik. A negyedév folyamán az elemzők folyamatosan értékelik a cégek helyzetét, készítenek prognózisokat a várható profitokról; a befektetők – friss tényszámok híján – ezek alapján döntenek vételekről, eladásokról, ezekre épül a papírok árazása. Több cég is gyűjti az elemzéseket, a sok-sok profitprognózisból átlagot (konszenzust) számol, s a gyorsjelentés megjelenésekor a piac ezzel hasonlítja össze a valós adatot.
 |
Kérdések a másodvonalból
Hosszú évek komoly mínuszából mekkora pluszba tud átlendülni a Rába?
Át tudja-e alakítani két nagy pénzügyi befektetője a Synergont úgy, hogy a gyanúsan tartós „látványprofit” után végre valódi eredményt is termeljen?
Felvásárolják-e a Graphisoftot?
Mekkora pofont ad az ingatlanadó a Graphisoft Parknak?
Mi lesz a kvázi vagyonkezelővé avanzsált Pannonplasttal?
Mire képes valójában a surranópályán kitűnően muzsikáló Linamar?
Tartogat-e még kellemes meglepetéseket az örök ígéret Fotex? |
|
|
|
|
A várakozások és a tények közötti, gyakran csupán minimális eltérést reagálja le sokszor hevesen az árfolyam, ilyenkor lehet néha igen furcsa dolgokkal találkozni. Ha például egy cégtől az elemzők 50 százalékos profitbővülést vártak, de az csak 49 százalékosra sikerül, gyakran esik jókorát a kurzus. Ebbe persze általában az is belejátszik, hogy a hatalmas bővülésben bízva rengeteg befektető vásárol heteken át, majd a számok publikálásakor sokan csak azt látják, hogy elmaradás van a konszenzustól, így hát gyorsan el kell adni. A gyorsjelentések megjelentetése után kialakuló nagymértékű árelmozdulásokat tehát ugyanúgy pszichológiai hatások generálják, mint máskor is, csak ilyenkor az átlagosnál jóval több befektető foglalkozik egy papírral.
A budapesti parketten az elmúlt években azt láthattuk, hogy egyre kisebbek lettek a kilengések a gyorsjelentések után. Ez minden bizonnyal összefüggésben van azzal, hogy csökkent a napon belül, vagy egy-két napos időtávon spekulálók száma. Egy hazai befektető számára például nem könnyű a vételért és eladásért együttesen fizetendő 0,5 százalék körüli jutalék mellett profitot termelni akkor, amikor a blue-chipek napi csúcsa és mélypontja között egy átlagos napon nincs több 2,0-2,5 százaléknál. A hazai tőzsdén az utóbbi időszakban inkább csak akkor volt érdemi árfolyam-reakció a gyorsjelentésekre, ha a megelőző időszakban a piac megelőlegezett valamit, majd a pozitív, illetve negatív tendenciát nem, vagy nem teljesen igazolták a tényszámok, illetve ha az adat igen nagy mértékben tért el a várakozásoktól.
A magunk mögött hagyott szezonban igazából egyikre sem láthattunk egyértelmű példát: a vezető papírok árfolyama alig mozdult el a megjelent profitadatok láttán. A folytatódó eredménybővülés senkit sem ért váratlanul; az, hogy az elemzők 1-2 százalékkal alul-, vagy felülbecsülték a számokat, semmin sem változtat. Még a Mol sem tudott emelkedni arra, hogy sokkal jobbat hozott ki a vártnál, igaz, a jelentés megjelenése előtt két nappal ugrott egyet arra a hírre, hogy lengyel vetélytársa, a PKN kitűnő számokkal rukkolt elő. Úgy tűnik, a piac már ekkor beárazta a Mol hasonló teljesítményét, s igaza is lett.
Az, hogy az OTP kicsit felülteljesítette a konszenzust, a brókerek szerint megszokott. Szintén nem meglepetés, hogy a Richter konzervatívan jelez előre, s ha a tényadatok néhány százalékkal jobbak a vártnál, az sem indukál vételeket. Az sem hoz újabb befektetőket, ha a Magyar Telekom vezetői az előre jelzettnél kicsit többet sajtolnak ki a növekedés nélküli pénzgyárból. Egyre inkább az látszik, hogy a következő negyedévek bizonytalansági tényezői miatt az előző időszak tényszámainak jelentősége minimálisra csökken, a befektetők a gyorsjelentésekből leginkább a jövőre utaló kommentárokat figyelik. Ebből viszont nálunk kevés van.
TÁVOLI TERVEK. A tengerentúlon a cégek hagyományosan közzéteszik az árbevételre, illetve az egy részvényre jutó eredményre vonatkozó előrejelzésüket is, nemcsak a közelmúlt tényszámait. Igaz, ma már kevesebben, mint pár éve, miután sokan befürödtek vele – ha például időközben lefelé kénytelenek azokat módosítani (ez a rettegett profit warning), akkor a piac általában szigorúan bünteti a céget, márpedig azt a vezetők is a zsebükön érzik. A hazai vállalatok inkább csak hosszabb távú profitcélt, vagy növekedési tervet közölnek, ezekre viszont nehéz befektetési döntést alapozni. A nagy játékosok ezért a befektetési bankok elemzéseit figyelik leginkább, valamint a cégek környezetében beálló változásokat. A magyar blue-chipekről tudják, hogy vezetésük kitűnő, a menedzsment kis valószínűséggel hoz részvényesi értéket csökkentő döntést, ellenben külső tényezők sokszor elvihetik a profit jókora hányadát.
Ezért a Molnál mindenki az olajárat, azon belül is az Ural és a Brent típusú olajok árának különbségét figyeli; az OTP-nél most a Gyurcsány-csomag keresletcsökkentő hatása a téma (főleg, ha erről maga Csányi Sándor elnök-vezérigazgató is beszél egy konferencián); a gyógyszercégeknél pedig természetesen a gyógyszerár-támogatások körüli huzavona a sláger, itthon és Oroszországban. S persze ott van még a tőzsdei trendet alapvetően befolyásoló külpiaci hangulat. Lesznek itt még meglepetések…
