A frissen kinevezett Katona Tamás elődje, Mohos András 2002-ben távozott a PM-ből a kincstárhoz. Katona Tamás nyár elején az áfa-kulcsokkal, ősszel az ingatlanadóval kapcsolatosan „keltett hamis látszatot” – amint a kormányfő fogalmazott, elfogadván az államtitkár lemondását. Az indoklásban furcsa egymásutánban állt Katona munkájának elismerése és az általa elkövetett hibával kapcsolatos miniszterelnöki ledorongolás. Sejteni lehetett: Katonának találnak új feladatot az apparátuson belül. Mégis meglepő, hogy egy olyan intézmény vezetőjét cserélik le miatta, amely – legalábbis a külső megfigyelő számára – jól végezte feladatát korábbi irányítója alatt is.
A most menesztett Mohos András tevékenységéhez köthető, hogy 2003 nyarán az Államháztartási hivatal és a MÁK Rt. összeolvadása nyomán megalakult a Magyar Államkincstár. Az intézmény az állami költségvetésen belül a finanszírozásért, a pénzforgalomért, az elszámolásokért felelős; menedzseli a készpénzforgalmat és az államadósságot.
Az eddigi vezetőt bő hároméves munkája után gyakorlatilag indoklás nélkül mentette fel a pénzügyminiszter. Veres János a döntést személyesen ismertette a kincstár dolgozóival, azt azonban nem látta fontosnak, hogy a felmentést a nyilvánosság számára is megindokolja.
A külső szemlélő számára így a következő értelmezés kínálkozik. Egy pénzügyminisztériumi államtitkár két ízben jelentős kommunikációs hibát követ el (amellett, hogy persze politikai felelősség terheli az elmúlt időszak hiteltelen fiskális politikájáért is). A kormányfő a második baki után „berág” és lemondatja, ám korábbi „érdemei” okán mégsem akar tőle teljesen megválni. Erre indok nélkül felmentik egy állami szervezet vezetőjét, és a volt államtitkárt nevezik ki a helyére. Kiábrándító kép a magyar államapparátus személyzeti politikájáról.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
