Pénz, ármány, szerelem – egy közepes hollywoodi akciófilm jószerével minden kötelező kellékét felvonultatta az a fordulatokban gazdag történet, amely-inek főszerepeit napjaink legnagyobb acélipari óriásai, a francia-luxemburgi-belga Arcelor, az indiai-brit Mittal Steel, illetve az orosz Szeversztal alakították. Ám ha már a filmes hasonlatoknál tartunk, az üzleti világot több hónapon át lázban tartó fúziós sztori júniusban nem hollywoodi, hanem „bollywoodi” véget ért. Bollywood néven ugyebár az indiai filmgyártás bombayi fellegvárát emlegeti a világ (a város mai neve Mumbai), márpedig az acélipar legkelendőbb arája, az Arcelor kegyeiért folyó versenyből végül a kohászat felemelkedő csillaga, az indiai Lakshmi Mittal, a Mittal Steel tulajdonosa került ki győztesen – a Kreml által is erősen támogatott orosz kérő helyett.
Arcelor-üzem. Fényes frigy.
VILÁGELSŐ. Az Arcelor és a Mittal összeolvadásával a világ legnagyobb acélóriása jön létre 113 millió tonnás éves termeléssel és 320 ezer dolgozóval. Az európai-indiai páros termelése a sorban utána következő japán Nippon Steelének közel a négyszerese lesz. A megafúzió legnagyobb nyertesei mégis az európai nagyvállalat részvényesei, akik 82 százalékkal magasabb áron értékesítik tulajdonrészüket, mint amennyit a papírok a Mittal-csoport vásárlási szándékának év eleji bejelentése előtt értek. Más kérdés, hogy az elmúlt hónapokban hosszú és kacskaringós út vezetett idáig. Az indiai „acélguru” január végén első körben valamivel több mint 28 eurót ajánlott az Arcelor egy részvényéért, ami már akkor is 27 százalékkal haladta meg a papírok piaci értékét. Az indiai „vőlegénytől” szemmel láthatóan irtózó európai „menyasszony” azonban rövid úton kikosarazta a távoli kérőt, hogy egy orosz riválissal, a Szeversztallal folytatott rövid „szerelmi kapcsolat” után, néhány hónappal később, mégis a karjaiban kössön ki. A csalfa Arcelornak megérte kijátszani egymás ellen a kegyeiért versengő kérőit, hiszen a buldog módjára kitartó indiai milliárdos végül 40,4 eurót perkál le részvényenként azért, hogy az egyesült cég tulajdonrészének 49,5 százalékára rátehesse a kezét. Mittal eme utolsó, igencsak gáláns ajánlata már nem csupán a végsőkig ellenálló menedzsmentet hatotta meg, hanem az Arcelor részvényeseit is, akik a társaság múlt pénteki közgyűlésén elsöprő többséggel az egy hónappal korábban az orosz Szeversztallal kötött „eljegyzés” felbontása mellett döntöttek.
Egyelőre csak találgatni lehet, hogy a hoppon maradt fiatal orosz acélmilliárdosnak, Alekszej Mordasovnak mi lesz a válaszlépése. Egyesek szerint még az sem kizárt, hogy a Vlagyimir Putyin elnökhöz közel álló gyáriparos nem elégszik meg a neki fájdalomdíjként járó 140 millió euróval, inkább ráígér az agresszívan terjeszkedő indiai konkurens ajánlatára. Moszkvában az Arcelor és a Szeversztal frigyében mindig is sokkal többet láttak egyszerű üzletnél. Vlagyimir Putyin a Gazprom és más orosz óriáscégek nyugati terjeszkedésében az elvesztett orosz világpolitikai befolyás visszaszerzésének egyik eszközét látja. Csakhogy éppen ezért – továbbá Mordasov nem egészen kifogástalan pedigréje miatt – Európában meglehetős gyanakvással fogadták a két cég májusban bejelentett összeborulását.
Lakshmi Mittal. Végsõ ajánlatára a tulajdonosok nem tudtak nemet mondani.
Pedig az orosz kapcsolatban nem csak Moszkvában láttak fantáziát. Az Arcelor menedzsmentje is fennen hirdette, hogy a Szeversztallal való egyesülés többet hoz a konyhára, mint a Mittallal való szövetség. Jean Lasar, az Arcelor szóvivője még májusban is azt fejtegette lapunknak, hogy Mordasov beszállásával más országokban és más piaci szegmensekben, mint például az autóiparban, új lehetőségek nyílnak meg az Arcelor számára (Figyelő, 2006/22. szám). A cég vezetői még a Mittal Steellel való megegyezés előtt egy nappal is egész oldalas hirdetést tettek közzé a belga és luxemburgi lapokban, azzal érvelve, hogy orosz projekt sokkal jobban növeli majd a cég jövedelmezőségét, mint a Mittal által kínált megoldás. Majd az utolsó Mittal-ellenes reklám közzététele után egy nappal (!) bejelentették a fúziót.
Vajon mi áll a hirtelen pálfordulás mögött? A kérdésre részben választ adhat a megállapodás nyilvánosságra került része: a családi vállalkozását vezető indiai milliárdos számos engedményt tett első vásárlási kísérlete óta. Így nem csak abba ment bele, hogy a közös cég székhelye az Arcelor jelenlegi főhadiszállásán, Luxembourgban maradjon, de az eddigi rivális cégvezetési és termelési modelljének továbbvitelébe is beleegyezett.
GARANCIÁK. Utóbbi azért különösen fontos, mert az Arcelor gyártási filozófiájában a minőség mindig is elsőbbséget élvezett a mennyiséghez képest. Luxemburgban attól tartottak, hogy a Mittal Steel agresszív terjeszkedésben és alacsony beruházási rátában megnyilvánuló mennyiségi szemlélete kikezdi majd az Arcelor hagyományos értékeit, és például a munkavállalói jogok romlásához vezet. Ám az indiai iparmágnás garanciát vállalt arra, hogy a fúzió nem jár majd ilyen következményekkel, és ahhoz is hozzájárult, hogy az Arcelor-Mittal igazgatótanácsának hét tagja közül négyet az európaiak, hármat az indiaiak delegálnak majd.
A Mittal által tett engedmények, úgy tűnik, eloszlatták a menedzsment aggályait. Az Európai Bizottság pedig már hetekkel ezelőtt rábólintott a tranzakcióra. Ám a globális acélpiac két vezető cégének összeillesztése és egy hatékony üzleti stratégia kialakítása még felszínre hozhatja a szunnyadó ellentéteket. „Ezt a házasságot egyértelműen az érdekek diktálták. Reméljük, hogy idővel szerelmi frigy lesz belőle” – fogalmazott Joseph Kinsch, az Arcelor első embere.
