Rendkívül izgalmas fél évet hagytak maguk mögött a világ pénz- és tőkepiacai, fiktív befektetőinknek azonban ezúttal is sikerült jól venni az akadályokat, továbbra is jól kezelték az eredetileg kapott 3 millió virtuális forintot. A Figyelő hasábjain immár másfél éve tűnik fel hetente az az alrovat, amelyben a három eltérő kockázati szintet megtestesítő befektető portfóliójának alakulását kísérjük figyelemmel, s továbbra is kijelenthető: bizonyították, hogy a befektetés nem ördöngösség, kis odafigyeléssel bárki tisztes haszonnal tudja forgatni saját pénzét.
A múlt év bizonyítványának kiosztásakor (Figyelő, 2006/1. szám) elmondhattuk, hogy túl nehéz dolguk nem volt a befektetőknek. A tőzsdék és a kötvénypiacok is szépen emelkedtek 2005-ben, a részvényeket is vásárló befektetők problémája inkább az volt, hogy elhiggyék-e az újabb és újabb csúcsokat, majd belevásároljanak-e a legkisebb visszaesésbe is. Abban, hogy a Privát portfólió rovat életét egy évvel meghosszabbítottuk, nem kis szerepet játszott az is, hogy befektetőinknek tavaly nem volt alkalmuk rossz piaci körülmények között is helyt állniuk. Az, hogy egy 41 százalékot erősödő tőzsdeindex mellett 40, vagy 45 százalékos hozamot ér el valaki, szinte mindegy, annak viszont sokkal nagyobb jelentősége van, miként tud boldogulni eső piacokon, bizonytalan, illetve kedvezőtlen környezetben. Nos, ennek tesztelésére az utóbbi hónapokban bőven volt lehetőség.
A tőzsde a kezdeti nagy emelkedések után visszazuhant mínuszba, a forint gyorsuló esése magával húzta a magyar kötvénypiacot is, pedig az június elejéig egészen jól tartotta magát. A múlt hónapban azonban jócskán felugrottak a hozamok, ami veszteséget okozott a kötvényalapok befektetőinek is. A hosszú futamidejű állampapírok indexe (MAX) féléves szinten negatív hozamot produkált, de a rövid papírok mutatójának (RMAX) is visszaesett a hozama. Befektetőink közül mindez főleg a konzervatív Tamást érintette, ő azonban már régóta számított hozamemelkedésre, így az egész fél év folyamán távol tartotta magát a hosszú futamidejű állampapíroktól, illetve a kötvényalapoktól. Ezzel elkerülte a legtöbb hazai kisbefektetőt érintő veszteségforrást, sőt, az év elején szépen növelte hozamát azzal, hogy portfóliójának harmadát deviza alapokra helyezte. A forint gyengülésének első, mérsékelt körében szépen hozott számára a devizakötvény-alap, s jól is szállt ki ebből a befektetéséből. Két kitűnő döntés után azonban harmadszorra nem volt elég elszánt: a forint legnagyobb eséséből már nem profitált, mivel heteken át pedzegette ugyan, de nem mert visszaugrani a devizaalapba.
Tamás portfóliójának az ingatlanalap képezte a gerincét az egész fél év során. Noha az eszközérték növekedése hónapról hónapra lassult, vagyis a hozam folyamatosan csökkent, a pénzpiaci alapokhoz képest még mindig jónak bizonyult. S bár az ingatlanalapok közül az általa választott Budapest Alap hozama nem tartozott az élmezőnybe, a 3 százalék feletti féléves árfolyam-emelkedés duplája a pénzpiaci alapok eredményének: utóbbiaknak ugyanis nagyjából 0,5 és 1,5 százalék között emelkedett csak az eszközértékük. Tamás tehát az ingatlanalap és a devizabefektetés jóvoltából tudta megverni a piacot egy olyan időszakban, amikor minimális kockázat mellett szinte csak ismétlődő banki lekötésekkel lehetett elérni nulla feletti hozamot.
A középutas Réka számára természetesen már a tőzsde szolgáltatta az igazi kihívást, portfóliójának kockázatmentes részét nem mozdította el a pénzpiaci alapból. Réka az év első felében túlságosan is józannak bizonyult. Egyre kevésbé hitte, hogy a piac még emelkedhet, ezért rendkívül óvatosan bánt a részvényekkel. Ezzel a stratégiával ugyan nem keresett meg némi pénzt az év első négy hónapjában, viszont páholyból nézhette végig az esés legelső meredek szakaszát. Az első korrekciós időszak ugyan megtréfálta – veszteségbehatároló megbízásokkal kellett kimenekülnie a szakadó papírokból, s még tetemes jutalékot is fizetett brókerének -, utolsó vétele viszont amilyen kis tételre szólt, annyira bejött: közel 25 százalékot tudott hozni az Egisen. Portfóliójának értéke ennek köszönhetően csúcsra ugrott, miközben a tőzsde erejéből csak arra futotta, hogy kissé tavalyi záróértéke fölé emelkedjen. Réka lényegében az alján kapta el az Egist, vagyis egy zseniális ügylettel sikerült helyretennie korábbi bizonytalankodásait. Korábbi veszteséget nem engedte nőni, kis bukóban kimenekült, az Egis emelkedésénél viszont nem érte be kis profittal. Limitáras eladási megbízás helyett a menekülési szintek folyamatos feljebb húzásával biztosította be, hogy fordulat esetén azonnal kipattanhasson belőle. Mivel azonban az ár nem esett vissza, ezzel a módszerrel a teljes nagy visszaugrást meg tudta nyerni.
A kockáztató Ádám számára is nehéz heteket hozott a tőzsdei omlás, de ő is kirámolta részvényeit az első negatív jelre (pénzkivonás a feltörekvő részvényalapokból), így kis veszteséggel szembesült csak, miközben hullottak a kések. Ő is túlóvatoskodta az emelkedést, de ezt utólag már nem bánja. A nagy esésbe történő bevásárláskor szerencséje is volt, hiszen a Magyar Telekomot választotta, s az néhány hétig még jól bírta a strapát. Ádám portfóliójának értéke a tőzsdei csúccsal párhuzamosan, április közepén ért először 4,5 millió forint fölé, majd a kisebb bukások után neki is sikerült új csúcson zárnia a fél évet annak köszönhetően, hogy a mélypont előtt, valamint annak közelében bevásárolt Molból és OTP-ből. Másfél év alatt 36 százalékos éves hozamnál tart, s ezzel maximálisan elégedett lehet. Ami az idén kevésbé ment neki, mint tavaly, az az amerikai kereskedés. Korábbi kedvenc papírjai elhaltak, és keresett ugyan újakat, de még nem talált. A forint dollárral szembeni gyengülésén minimális mértékben nyert csak az idén, az árfolyam ugyanis csak pár forintot emelkedett.
Befektetőink számára nagyon leegyszerűsítve egyrészt az biztosította az idei első fél évben a magas hozamot, hogy tisztában voltak a piaci helyzettel, és kellően óvatosnak bizonyultak. Másrészt viszont azokban a helyzetekben, amikor a piac nagyon jó hozam/kockázat hányadossal kínálta fel a lehetőséget (devizalap Tamásnál, Egis-ügylet Rékánál, év eleji Pannonplast-vétel és az utolsó Mol-vásárlás Ádámnál), éltek is vele. A sok-sok tanulság közül talán az a legkiemelendőbb, hogy a magyar piacok trendjére még mindig erősen hat a külpiaci hangulat, sőt ha lehet, minden eddiginél erősebben. A világ befektetői térképén uniós csatlakozás ide, vagy oda, ugyanolyan feltörekvő piac vagyunk, mint Izland, vagy Brazília, így aztán, ha ebben a szegmensben meginog a bizalom, a török líra problémája nagyobb pofont tud adni a forintnak, mint néhány rossz hazai hiányadat. Olyan régi klasszikus megfigyelések is megerősítést nyertek, hogy a tőzsdei esésben veszélyes a hulló kések közé nyúlni, valamint hogy a trend a mi barátunk (trend is our friend), s hogy széllel szemben (ami itt a külföldi befektetők mindent elsöprő vételeit, illetve később eladásait jelenti) a börzén sem nagyon érdemes játszani. A legfontosabb persze az, hogy heti néhány óra odafigyeléssel, higgadtan gondolkodva, bárki eredményesen irányíthatja befektetései sorsát.
Ez történt a héten
Szabályaink értelmében a három befektető egy héten egyszer – a Figyelő lapzártájához igazodva: hétfőn – dönthet portfóliója módosításáról. Ez lehet azonnali vétel, vagy eladás, de akár olyan megbízás adása is, mely a következő napok árfolyammozgása alapján vagy teljesül, vagy nem. Tamás ezen a héten sem látta értelmét a változtatásnak, Réka viszont hosszas tűnődés után úgy döntött, megválik az eddigi legnagyobb nyereségét biztosító Egis-papírjaitól. El tudja ugyan képzelni, hogy tovább emelkedik a papír, de ennek esélyét már csak 50 százalékra teszi, ami kevés. Ádám is sokat mérlegelte azt, hogy az elmúlt hét nagy nyerője után kiszálljon-e a Molból és az OTP-ből, végül úgy döntött, egyelőre kivár, és inkább akkor menekül, ha lefelé fordulnak a részvények. Elhatározta: minden nap megnézi a napi legmagasabb értéket és az alatt 4 százalékkal kiszáll, ha addig leöntik a papírokat.
