A befektetők árfolyamkockázata 2001-től ugyan megnőtt, de ismerték a korábbi példákat: az eurózónába tartó országok valutái kis kilengéssel, erősödve élték át a megszűnésükig hátramaradó néhány évet. Most azonban a tőkepiac kezdi felfedezni az Európai Unió új tagországainak országkockázatát. Amely eddig is létezett, de inkább csak papíron. A szuverén besorolások 2002 után főként politikai okok miatt javultak: a közelgő EU-csatlakozás eleve emelt az osztályzaton, a tagság 2004-es elnyerését követően az ERM II. rendszerbe való belépéssel tovább mérséklődött a kockázat. Szlovákia felvételével immár 7 új tagország részese az ERM II.-nek; csak a forint, a zloty és a cseh korona maradt ki.
Bod Péter Ákos közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem gazdaságpolitikai tanszékének vezetõje
NINCS GARANCIA. Az országkockázat a mi térségünkben leginkább árfolyam-rizikót jelent, hiszen egy EU-tagállam esetében a nemfizetés valószínűsége (ami az országkockázat lényege) igen kicsi. Akkor is csekély, ha tudjuk: az uniós tagságból nem következik pénzügyi garancia, sőt a szerződések világosan szólnak a „no bail out” elvről – vagyis, hogy minden ország maga felel a kötelezettségeiért. Mégis, az EU-tagsághoz eleve pozitív megítélés kapcsolódik, így egy új tagország egy, de inkább két besorolási fokozattal jobbat kap a nemzetközi hitelminősítőktől, mint ami a pénzügyi mutatói alapján következne. Ha a lett vagy litván adatokat szimplán betennénk egy kockázatmérési modellbe, abból aligha jönne ki „A” besorolás a folyó fizetési mérleg nagy hiánya miatt. És bizony a magyar ikerdeficit alapján legfeljebb „BBB”-re hozhatná ki a modell a mi szuverén kockázatunkat.
Ez így volt tavaly is, mégsem foglalkoztak sokat az új uniós tagok, és köztük hazánk kockázatával. Talán hittek a befektetők a 2010-es eurócsatlakozásunkban, mindenesetre a forint árfolyama sokáig meglepően sima, kiszámítható volt. Aki itt forint-aktívába fektetett be, éveken át igen jól járt. Azonban 2006 elejétől más időket élünk: a forint euróárfolyama 12 százalékkal, a zlotyé 5 százalékkal csökkent – ez idáig. Tekinthetnénk mindezt múló zavarnak, ám figyelmeztető jel, hogy a cseh és a szlovák korona, vagy a szlovén tolar nem esett át hasonló gyengülésen, a turbulensebb viszonyok ellenére sem. Náluk ugyanis sokkal jobbak a fundamentális tényezők.
Esetünkben tehát nem meglepő a Fitch, majd a Standard & Poor’s döntése, sőt, inkább késleltetettnek mondható. Mai adataink még a tavalyiaknál is rosszabbak, ráadásul változóban van néhány gazdaságpolitikai körülmény. Új felismerés, hogy eltérő dinamikával fejlődtek a térség országai: a szlovének teljesítették az eurózóna feltételeit, mások is elég jól állnak, míg megint mások többéves távon sem képesek teljesíteni. Kiderült a litván eurójelentkezés kapcsán, hogy az Európai Központi Bank (ECB) olyan esetben is betartatja a szerződések betűit, amikor a nagyvonalúság következtében semmilyen kár nem érné az eurót. A litván infláció néhány ezrelékkel nagyobb volt a mérési időszakban a referenciaértéknél; hát várjanak egy évet. Az üzenet szólhat másoknak is. Nehéz nekünk nem gondolnunk arra, hogy az ECB hasonló esetben, ha – majd egyszer, vajon mikor is? – odakerülünk, velünk is így jár el.
AZ EURÓTÓL TÁVOL. Nálunk már senki sem beszél 2010-es euróról, a kormány sem a programjában. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) a júniusi felülvizsgálata során, az adatokról való tájékozódást követően, megismételte tavalyi álláspontját: lebegtetni kellene a forintot. Akkor a kormány, a jegybank és a szakma mosolygása fogadta az ötletet, amely még mínuszos kishírré sem vált a sajtóban. Most az IMF egy félmondatban azzal indokolta a (sávszélen) rögzített árfolyam feladására szóló javaslatát, hogy „az eurózónába való bekerülésig bizonyos idő hátravan”. Ami a maga udvarias nyelvén annyit tesz: hosszú évekre nem számol hazánk felvételével.
A pénztulajdonosok eddig nem sokkal mérsékelték forintköveteléseiket. De a nem-rezidenseknél lévő magyar állampapír-állományon belül a 2011 után lejárók aránya jelentősen csökkent júniusban (a rövidebb papíroké nem). A nagy nemzetközi átrendeződés közepette kezd számítani a kockázat, és az új kalkulációk nem a forintnak kedveznek.
