Könnyítő kurzus

Kampányidőszakban versben beszélnek a politikusok, a választások után viszont gyorsan áttérnek a prózára – mondta Tony Blair brit miniszterelnök nemrég, az MSZP egyik kampányrendezvényén tett látogatása során. Blair már csak tudja, hisz’ a világ egyik legkeményebb politikai küzdőterén méreti meg magát naponta, immár több mint egy évtizede. A brit politikai nehézfiú bon mot-ja igaz lehet Magyarország esetében is, különösen, ami az adóterveket illeti.


SÍKOS TEREP. Az adók kérdése a választási ígérgetések szempontjából roppant síkos terep. A szavazók kegyeiért folytatott versengésnek ugyanis éppen itt lehet a legnagyobb ára; a kedvezőbb, jobb, egyszerűbb és főleg szerényebb teherviselést ígérő variációk szinte azonnali hatással vannak a bevételeinek túlnyomó részét adók és járulékok formájában szerző költségvetésre. Márpedig a jelenlegi magyar büdzsé további bevételkiesést nem tud már elviselni, az pedig az elmúlt évek tapasztalatai alapján illúziónak tűnik, hogy tetemes kiadáscsökkentések teremtsék meg az adómérséklések fedezetét. Ennek alapján tényleg csak az a kérdés, hogy a tavaszi választások nyertese vajon rögtön áttér a prózára, vagy esetleg még az őszi önkormányzati voksolásig kitart a költészet…

Varga Mihály, Fidesz: „Alapos átvizsgálás kell, mert számos csontváz rejtőzhet.”

A választások után felálló kormány adózással kapcsolatos elképzelései valószínűleg a két nagy párt valamelyikének programja alapján valósulnak meg. Politikai elemzők a nagykoalíciót kizártnak tartják, s a két kisebb, bejutásra esetleg esélyes párt – az SZDSZ és az MDF – nem valószínű, hogy ilyen lényeges kérdésben képes lenne bármelyik nagy párt vezetésével felálló koalíciós kormányban keresztülvinni az akaratát.

A két nagy közül elsőként az MSZP rukkolt elő adóprogrammal, mégpedig jóval a kampány előtt. A program apró szépséghibája azonban, hogy kapásból törvénybe is iktatták, így az inkább nevezhető a kormány adópolitikájának – lévén magán viseli a koalíciós egyeztetés szeplőit is -, mintsem a szocialisták önálló koncepciójának. Talán ennek is betudható, hogy az MSZP honlapján olvasható program meglehetősen szűkszavúan foglal állást az adók és járulékok kérdésében, inkább az általános, ideológiai megfontolásokat hangsúlyozza.

„Az igazságosság érvényesítése a szocialista párt baloldali értékeket képviselő, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését célzó programjának fontos része. A programban azt fogalmaztuk meg, hogy csökkentjük a vállalkozások, az állampolgárok, a családok adóterheit” – nyilatkozta a Figyelőnek Veres János pénzügyminiszter, az MSZP Országos Elnökségének tagja.

Veres János, MSZP: “Csökkenteni fogjuk a vállalkozások, az állampolgárok és a családok adóterheit.”

KULCSKÉRDÉS. Adózási szempontból az MSZP és – kormányra kerülése esetén – legvalószínűbb koalíciós partnere, az SZDSZ programja között az utóbbi által szorgalmazott egykulcsos adó bevezetése körül alakulhat ki a legerősebb nézeteltérés. (Az egykulcsos adózásról szóló programok részleteiről lásd Nézőpontunkat a 18-19. oldalon.) „Bár ez a programban nem szerepel, többször elmondtuk, hogy nem támogatjuk az egykulcsos adózást” – szögezte le Veres János. Ennek oka az, hogy a szocialista álláspont szerint egy ilyen rendszer nagyfokú igazságtalanságokhoz vezet, a magas jövedelműeket kedvezményes, az alacsony keresetűeket hátrányos helyzetbe hozza. Ezért olyan személyi jövedelemadózást gondolnak el, amelyben legalább két vagy három kulcsot alkalmaznak.

Az egykulcsos adózást amúgy a másik nagy párt, a Fidesz sem vállalja. „A szolidaritás eszméje jóval kevésbé érvényesül az olyan országokban, ahol egykulcsos adórendszert vezettek be; elég, ha csak Szlovákiára gondolunk, ahol éhséglázadás tört ki. Ezért a Fidesz egyértelmű elhatározásra jutott: nem támogatjuk az effajta elképzeléseket” – érvelt lapunknak Varga Mihály, a Fidesz Gazdasági Kabinetjének vezetője, volt pénzügyminiszter.

A pártok programjait tovább böngészve nyilvánvaló, hogy szinte mindenki az adórendszer egyszerűsítését és az adóterhelés csökkentését tűzi zászlajára. Az adó- és járulékcsökkentést azonban a két nagy párt alapvetően más pozícióból tervezi megvalósítani. A szocialisták – kormányzati helyzetük alapján érhető módon – a lassabb ütemű, szerényebb tehercsökkentés mellett kardoskodnak. Ennek hátterében vélhetően az áll, hogy kormányon maradásuk esetén roppant nehéz lenne az államháztartás siralmas helyzetével valóban szembesülve komolyabb adókönnyítéseket végrehajtani.

Az ellenzéki pozícióban lévő Fidesz ellenben „könnyen ígér”, ráadásul az is a malmukra hajtja a vizet, hogy – hasonlóan a Medgyessy-kormányhoz – hatalomra kerülésük esetén valószínűleg az államháztartásba konszolidálják az eddig azon kívül kezelt tételeket is. Közgazdászok úgy vélik: bármiféle adó- és járulékcsökkentés elemi feltétele az lenne, hogy az államháztartás kiadásai és bevételei a lehető legnagyobb mértékben láthatóvá váljanak. „A mi számításaink és a piac várakozásai szerint is számos csontváz rejtőzhet a szekrényben” – fogalmazott Varga Mihály. Utalt arra, hogy az állam és a magántőke közös beruházásai, vagyis a PPP keretében, államháztartási körön kívül finanszírozott beruházásokat az unió elszámoltathatja a költségvetésben. A MÁV-ot sem konszolidálták évek óta, így az idén is 100 milliárdos nagyságrendű vesztesége keletkezhet. A maradványképzési anomáliák és kényszerek pedig 300-500 milliárdos nagyságú rejtett adósságot takarnak, amelyet 2004 óta egyik évről a másikra tologat a kormány. „A hiány elérheti a GDP 10 százalékát” – vonta meg a mérleget a volt pénzügyminiszter.

Mindez azt valószínűsíti, hogy a Fidesz által szorgalmazott köztehermérséklés nem indul el 2007 előtt – részben az idei, már elfogadott költségvetés miatt, részben pedig azért, mert a „tiszta lappal” való indulás megköveteli a mindenkori előző kormány „szennyesének” kiteregetését, vagyis számszerűsítését az államháztartási hiányban. Ez annak ellenére valószínű, hogy a legnagyobb ellenzéki párt a hatalomra jutása esetén már nyárra ígéri a járulékváltoztatásokat. Az előző kormányra való mutogatás, a „nem tudtuk, hogy ilyen rossz a helyzet” elvén alapuló kommunikáció arra is lehetőséget ad, hogy az ígéreteket vagy később, vagy egyáltalán ne valósítsa meg az új kabinet.

Érthető, hogy ebben a helyzetben az MSZP a már előre rögzített, törvénybe foglalt, s egyébként elemzők szerint a választásokra kacsintva például az áfa-csökkentéssel „előre teljesítő”, fejnehéz adóprogramján nem kíván változtatni. Egy ennél többet ígérő koncepció ugyanis nagyon nehezen lenne teljesíthető, s a kormányzati pozíció megőrzése esetén zűrös lenne belőle kihátrálni is.

A vállalkozásokat terhelő adókkal kapcsolatban a pártprogramok két csapásirányban haladnak. Nagyjából egységesen használják ki az iparűzési adó megszüntetésében, átalakításában rejlő lehetőségeket. Ez azonban kényszer is Magyarország számára. Az EU ugyanis valószínűleg elmeszeli ezt az adóformát, tehát előbb vagy utóbb amúgy is meg kell szüntetni. Ebből kiindulva logikus a pártok viselkedése: emeljük kampányígéretté, amit meg kell tenni. Az iparűzési adó átalakításának azonban együtt kell járnia az önkormányzatok finanszírozási rendszerének megváltoztatásával, praktikusan egy önkormányzati reformmal, márpedig erre – minthogy kétharmados törvény módosítását feltételezi – egyelőre kevés az esély. Így valószínű, hogy e téren a vállalkozók számára könnyebbség csak úgy képzelhető el, ha az önkormányzatok forrásai csökkennek.



BÉRTERHEK. A vállalkozóknak tett gesztusok másik csoportja a bérterhek könnyítésére irányul. A szocialisták négy év alatt 5 százalékponttal mérsékelnék a tb-járulékot. Az MSZP egyesek szerint megfontolt, mások szerint bátortalan és túl szerény járulékcsökkentési javaslatával szemben határozott és radikális lépésnek tűnhet a Fidesz által indítványozott 10 százalékpontos vágás. A javaslatok nyomán azonnal fellángolt a politikai vita a lépés hatásairól, mértékéről és kivitelezhetőségéről. Mi itt csak egy, eddig még nem említett szempontot vetnénk fel: a nyugdíjjárulékok bármiféle további csökkentése egyre lehetetlenebbé teszi a rendszer finanszírozását.

A jelenleg zajló kampányban folytatódik az a négy éve is tapasztalt gyakorlat, amely szerint az adóígéretek egy része nem jövedelemkategóriák alapján képződött csoportokat céloz. (Az előző kampány során ilyen volt a vállalkozók számára csaliként bedobott eva, amelyből aztán jött az ekho-kijózanodás. A legutóbbi hírek szerint egyébként a Fidesz szakértői foglalkoznak az ekho eltörlésének gondolatával.) Az idei kampányban a Fidesz az autósokat próbálja meg megszólítani néhány látványos könnyítéssel. Ezek közé tartozik az 1600 köbcenti alatti, vagyis a némi jóindulattal kisautónak nevezett személygépkocsik regisztrációs adójának eltörlésére, valamint az ilyen autókkal rendelkezőknek féláron árusított autópálya-matricára tett ígéret.