My love has got no money
He’s got his strong beliefs
My love has got no power
He’s got his strong beliefs
Sok olyan dolog létezett a kilencvenes években, amelyeknek fájdalmas az elvesztése. Lehetett például sört inni a Moszkva téri metró felett és volt zenéje a rendszerváltásoknak. Arról, hogy ezek a zenék hogy születtek meg, maguktól, vagy valamilyen szolgálati akció volt mögöttük, máig nem tudunk mindent. A Wind of Change című legendás Scorpions-számról, amely a keleti blokk tagállamait végleg meggyőzhette a nyugathoz tartozás élményéről, máig nem tudjuk, valóban a CIA írta-e. Pedig nyomoztak utána rendesen.
A 2026-os évben pont ez az egyik érdekesség. A magyar választásnak egyből kettő is. Az egyiket a Tisza Párt emelte magasba, amikor a kampány során szinte mindenhol a Tavaszi szél szólt. A moldvai csángók népdala hibátlan választás volt, nekem máig folyamatosan megy a fejemben, annyit hallgattam a csengőhang szintjére lebutított verzióját hírügyeletben, napi három Magyar Péter-beszéd előtt.
A másik ismerős hang Jalja volt, de ez már kevésbé lehetett kitalálva. Ha mégis ki volt találva, óriási zseni lehetett, aki pontosan tudta, hogy fog Hegedűs Zsolt, a mindig kimért egészségügyi szakember táncolni a Batthyányi téren április 12 éjjelén. Azóta is képtelen bárki másra gondolni, ha meghallja ezt a számot. Annyira, hogy Jalját még a Tisza nagy beiktatási bulijára is meghívták.
A szerbeknek is legalább ennyire váratlan slágere volt a rendszerváltáshoz. A fenti idézet ugyanis Gala Rizzatto 1996-os eurodance-slágeréből, a Freedom from Desire-ből származik. A milánói énekesnő száma később az újvidéki Exit fesztivál himnusza, majd a diáktüntetések egyik ikonikus dala is lett. Háttérzenéje Aleksandar Vucic bukásának is, miközben tízezrek kiabálták, hogy „pumpaj!” (nem kell lefordítani). Elég megnézni ezt a videót.
A hibrid rezsimek bukása
