Rosia Montana
A Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) vegyesvállalat Verespatak körzetében 331 tonna arany és 1600 tonna ezüst kitermelésére Európa legnagyobb külszíni aranybányáját tervezi létrehozni. A cég mintegy egyötöde a román állami bányaipari vállalat (Minvest), 80 százaléka pedig magánkézben van. A beruházás ellenzőinek fő érvei közé tartozik, hogy ugyanazt a ciános technológiát fogják alkalmazni, mint Nagybányán, amely egy gátszakadás után szinte teljesen elpusztította a Tisza élővilágát. Ezen túl a bánya megnyitásához több mint 1800 embert kell kitelepíteni, műemlékek, római kori bányajáratok fognak megsemmisülni, hegyeket darálnak fel, 700 hektáron mindent letarolnak.
Magyar követelések
Magyarország a többi közt kéri, hogy a hatásvizsgálati dokumentáció részletesen elemezzen minden, a határon átterjedő környezeti hatást eredményező tevékenységet. Pontos adatokat szeretne arról is, hogy a beruházás milyen hatással lehet a felszíni és a felszín alatti vizekre, a védett természeti területekre és a térség ökoszisztémájára. Hazánk szerint a hatásvizsgálatnak ki kell terjednie az Espooi Egyezményben, a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló uniós irányelvben (SEVESO II.), valamint az Ipari Balesetek Országhatáron Túli Hatásairól szóló Helsinki Egyezményben foglalt követelményekre is. Tartalmazza a bánya üzemeltetésénél felhasználni kívánt veszélyes és mérgező anyagokra és azok mennyiségére (azt hiszem innen hiányzik valami), az RMGC indokolja meg a használni kívánt technológia előnyeit, mutassa be az elérhető legjobb technikának való megfelelőségét, ismertesse az üzemeltetés műszaki paramétereit, külön figyelmet szentelve a cianidkezelés és -mentesítés módjára. A zöldtárca szorgalmazza, hogy a beruházó dolgozzon ki alternatív módszereket is a bánya üzemeltetésére. Ezenkívül Magyarország 17 kérdést fogalmazott meg a rendkívüli események megelőzésével és elhárításával kapcsolatban (rendkívüli időjárási körülmények, felelősségbiztosítás kérdése, esetleges üzemzavarokból eredő szennyezések kompenzálása). A zöldtárca tájékoztatást vár a bánya bezárását követő rekultiváció módjára, a felelősök, a pontos költségek és az anyagi fedezet megnevezésével. Mindezeken túl a KVVM megfontolásra javasolja a román hatóságoknak a régészeti szempontok figyelembevételét, a szociális és gazdasági hatások elemzését, továbbá annak vizsgálatát, hogy a beruházás elmaradása esetén milyen mértékű bevétele származhatna Verespataknak és a környéknek a turizmusból.
Egy hét múlva, március 21-én érkezik a román környezetvédelmi miniszter Brüsszelbe, hogy beszámoljon a jelenleg holtponton álló verespataki aranybányaprojektről – tájékoztatta a FigyelőNetet Korodi Attila, a román zöldtárca államtitkára.
Hatástanulmány nélkül nem megy
A beruházó Rosia Montana Gold Corporationnel (RMGC) a román kormány jelenleg nem tárgyal, a hatóságok arra várnak, hogy az RMGC benyújtsa a kötelező környezeti hatástanulmányt – mondta Korodi.
A cég 2004. december 14-én kért környezetvédelmi engedélyt a beruházásra, amely az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló Espooi Egyezmény hatálya alá esik, ezért Románia jegyzékben kérte az érintett Magyarország, Szerbia-Montenegró, Bulgária, Moldova, Ukrajna és Szlovákia észrevételeit. Eddig Magyarország jelezte, hogy részt kíván venni a hatásvizsgálat feltételrendszerének kidolgozásában és a vizsgálat elemzésében. A hatástanulmány értékelése az uniós előírásokkal harmonizáló román törvények alapján történik.
Románia 2005 májusában tartotta az ügyben érintett hivatalok és tárcák részvételével az addigi legmagasabb szintű tanácskozást, amelynek eredményeként elkészítették a hatástanulmány útmutatóját jelentő kritériumrendszert, amelybe a magyar fél kérdéseit is belefoglalták. A tanulmányt az RMGC-nek kell elvégeztetnie, de ez máig nem történt meg, ugyanakkor a közelmúltban lejárt a cég építési engedélye, de a megújítást eddig nem kérték.
Már van egy bánya
Jelenleg a térségben működik egy rézbánya (Cuprumin Abrud), amelynek környezetvédelmi engedélye 2008-ig szól. Aranyat és ezüstöt Verespatak körzetében a román állami bányavállalat folytat, a kitermelés leállítását 2006-ban tervezik.
Magyarország ajánlásokat tehet
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVVM) helyettes államtitkára a FigyelőNetnek elmondta: maga a bányászati tevékenység helyrehozhatatlan természeti rombolással jár, mert hegynyi mennyiségű kőzetet dolgoznak fel, és a maradékkal feltöltenek egy völgyet. Nagy a környezeti kockázata a feldolgozási technológiának is: a folyamatban használt nagy mennyiségű cianid szállítása és tárolása jelentős potenciális veszélyforrás. Hatalmas mennyiségű cianid- és nehézfémtartalmú zagyot helyeznek el egy körülbelül 180 méter magas völgyzárógát mögött, ami ha megsérül, beláthatatlan következményei lesznek, a szennyezés a Maroson keresztül Magyarországra is eljuthat. Ha elkészül a hatástanulmány, a magyar–román vegyes bizottság szakbizottsága foglalkozik a kérdéssel. „Az unió elfogadott egy szabályrendszert a bányászati hulladékokról, ami azonban még nem hatályos, de hazánk érdeke a legszigorúbb feltételek érvényesítése” – mondta a helyettes államtitkár.
Hegyi Gyula, az Európai Parlament Környezetvédelmi Bizottságának szocialista tagja a parlament napirend előtti ülésén február 21-én felszólalt a verespataki aranybánya-beruházás ügyében. Szerinte az EU környezetvédelmi normáival ellentétes romániai beruházást mindenképp meg kell akadályozni, ezért kérte a bizottság tagjait, hogy továbbra is egyhangúlag álljanak ki a Tisza és általában az élővizek védelme mellett.
Verespatak ma aktívan szennyez
Egy korábban a helyszínen vizsgálódó magyar geológusokból és bányászati szakemberekből álló csapat bányászati szempontokból világította meg a kérdést a FigyelőNetnek. A térség „arany négyszögében” évezredek óta folyik bányászat, a föld alatt 140 kilométer hosszan kacskaringóznak a vájatok. A mai nap is külszíni fejtéssel és a ciános módszerrel dolgozik ott a román állami bányavállalat, amely nem veszi figyelembe kellően a környezeti tényezőket, és nincs kézzelfogható terve a bányászat befejezését követő tereprendezésre.
Az ember előtti időkben, vulkáni tevékenység során keletkezett kéntartalmú ércek adott nyomás és hőmérséklet hatására kémiailag stabil állapotba rendeződtek. Amikor a vulkanikus tevékenység során a felszínre kerültek, tömör kőzet vette körül őket, lehetetlenné téve az oxidáció folyamatát, amely megváltoztatná kémiai egyensúlyukat. A mintegy kétezer éve megkezdett bányászat eredményeként a térség a felszín alatt manapság egy „ementáli sajthoz” hasonlít. A sérült kőzetből „kiszabadult” nehézfémek (ólom, cink, kadmium, vas) a levegővel érintkezve oxidálódnak, vízben oldhatóak lesznek, a víz és kén találkozásából pedig kénsav jön létre. A kénsavas víz a nehézfémek oxidjaival együtt a felszínre tör, és ahol a mélyből kilép, óránként mintegy 53 köbméter 2-es pH-értékű (a tömény sósavnak is 2-es a pH-értéke), nehézfém-oxidokkal telített vörös lé indul, veszélyes anyagot szállítva az Aranyos-patakba, majd a Marosba, a Tiszába. Ezt a jelenséget mai tudásunk alapján nem lehet megszüntetni, Magyarországon Gyöngyösorosziban is ugyanez a helyzet, a 20-25 éve bezárt ércbányából kiömlő savas vizet a mai napig folyamatosan tisztítani kell. Tehát a Verespatakra tervezett kitermelési módszer önmagában nem szennyezi a környezetet, de a kockázat valóban hatalmas.
Az RMGC tereprendezést, fejlesztést ígér
A beruházó RMGC az ENSZ felügyelete alatt készített egy tervet a cián szállításáról, raktározásáról, felhasználásáról és kezeléséről, külön üzemet építenének a zagy ciánkoncentrációjának csökkentésére, a ciános vizet zárt, belső rendszerben keringetnék. A zagytározó tóban tovább csökken a koncentráció, mivel a napsugárzás hatására a cián elbomlik. A mégis keletkező többletvíz a tisztítás után kerülne vissza a természetbe, ciántartalma ekkor, a cég ígérete szerint 1 milligramm/liter lenne, ami mind az EU, mind az USA jelenleg érvényes előírása alatti érték. A zagytározó egy völgyben lenne, amelynek alapkőzete megfelelően szigetel, a völgyet egy 180 méter magas gát zárná le, amely a zagy szintemelkedésével arányosan, tizenhét év alatt érné el végleges magasságát. A gát a legmodernebb technikával, az alapkőzetbe beékelve épülne természetes anyagból, a bányászat során kiemelt meddő kőzetből. Az esetleg elszökő vizet a gát túloldalán egy vízgyűjtő rendszer terelné össze, és vezetné vissza a tározóba. Felkészülve egy mégis bekövetkező gátszakadásra, lejjebb egy második, biztonsági gát építését tervezik. A kitermelés befejezése után a területen egy tó maradna, rendezett környezettel, a cég vállalja, hogy a tereprendezést az önkormányzat igényei szerint valósítja meg.
A cég saját állítása szerint komoly erőfeszítéseket tesz a közvélemény meggyőzésére, a projekt elfogadtatására jelentős összeget kész áldozni. A cég ígéretet tett a tározó miatt kiköltöző lakók környéken való letelepítésére, anyagi kárpótlására. Ionel Haiduc, román akadémikus szerint, a még a román átlagnál is jóval szegényebb és sokkal hátrányosabb helyzetben lévő területen a beruházás legalább tizenhét évre 500-2000 munkahelyet teremtene. Az RMGC – saját elmondása szerint – Románia egyik legnagyobb költségvetésű régészeti kutatását finanszírozta, 4,4 millió dollárt szán a kulturális örökség megóvására: a falu központi része védelem alatt lesz, az épületeket rendbe hozzák, korhűen felújítják, a történelmi bányajáratokat megőrzik, látogathatóvá teszik, helyi múzeumot hoznak létre, majd az egészet átadják az önkormányzatnak.
Élesre töltött fegyver: a cián
A lapunk által megkérdezett szakértő elmondta, hogy a XXI. század elején kétféle módszer létezik az arany kinyerésére: az egyik higanyt használ, a másik ciánt, de a kettő közül a ciánt lehet jobban kezelni. Az eljárás során az ércet megőrlik, vízzel keverik, majd cián segítségével kiválasztják az aranyat, végül a fennmaradó ciános, vizes kődarálékot, a tevékenység hulladékát képező zagyot úgynevezett zagytározóba vezetik. A ciános technológiát a világ 400 pontján használják.
