– Részben cégük számára kedvező jogerős ítélet született a hat éve húzódó Postabank-perben, részben új eljárást rendelt el a bíróság. Az állam azon az alapon próbálja elmarasztaltatni a Deloitte-ot, hogy az hozzájárult a pénzintézetről alkotott hamis gazdasági kép kialakulásához. Mindenesetre a cégükkel szemben támasztott kártérítési igény most már csak kisebb összegű lehet. Mire számít?
Fotó: Lakos Gábor
– Ha a teljes folyamat lezárul, amit még hosszú években mérek, abban bízom, hogy nyilvánvalóvá válik: a keletkezett kárért nem minket terhel a felelősség. Tulajdonképpen már a múlt pénteki fejlemény is „elégtétel” számunkra, hiszen a Fővárosi Ítélőtábla megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét. Részlegesen elutasította a magyar állam keresetét a kártérítés tekintetében, az elsőfokú ítélet más részeire vonatkozóan pedig ismételt eljárás lesz.
– Miért ragaszkodtak ahhoz, hogy a bírósági tárgyalások zárt ajtók mögött, a sajtó teljes kizárásával folyjanak?
– Nem a hírnévféltés motivált bennünket, sokkal inkább az, hogy ellenkező esetben számos banktitok került volna nyilvánosságra. Zárt ajtók mögött lehet biztosítani ugyanis, hogy pontos, az adatokra támaszkodó és a dolgok mélyére hatoló tárgyalás folyhasson az ügyben.
– Elárulja, hogy elődjét, Simor Andrást, az új jegybankelnököt hogyan engedték el a cégtől? Volt valamiféle spontán, ámde teátrális búcsú, mint mondjuk, amikor Sugár András távozott a T-Mobile-tól?
– Egy kisebb összejövetel már volt, de komolyabb még nem. Simor azonban szerény ember, úgyhogy világraszóló mulatozásra ne is számítson. Személyével az állam nyert, mi viszont veszteséget könyveltünk el. Mivel magam csak megbízott vezérigazgató vagyok, mondhatom: hozzá hasonló vezetőt keresünk, akinek a karizmája elég erős ahhoz, hogy az emberek vele akarjanak dolgozni. Simor András munkatársai is megtiszteltetésnek vették, hogy a csapatában dolgozhattak.
– Ön nem jöhet szóba? Nem elég magyar?
– Jelenlegi megbízásom alatt is megtartottam korábbi pozíciómat, a közép-európai cég kockázatkezelési vezetője vagyok. Szeretném továbbra is azt csinálni. Egyébként, ha már megkérdezte, elég magyarnak érzem magam. Tizennégy éve élek itt, a feleségem magyar, a gyerekeim is itt születtek, úgyhogy ezt az országot tekintem a hazámnak. Angliában évente jó, ha egyszer megfordulok, s akkor is csak hivatalos ügyben.
– Meglep, amit mond. Szerethető ország lennénk? A Világgazdasági Fórum legfrissebb jelentése épp’ most foszlatta szerte kedvenc sztereotípiánkat, miszerint vendégszerető nép lennénk.
38 éves, nős, 3 gyereke van
Végzettsége: politika és nemzetközi kapcsolatok (University of Southampton)
Kedvencek
Könyv › Thomas Hardy: Lidércfény
Film › A jó, a rossz és a csúf
Zene › Talking Heads
Hobbi › síelés
– Ha Angliában nem is jár sűrűn, a britek hangulatát hőmérőzi néha? Tudja például, milyen a közhangulat annak kapcsán, hogy Tony Blair még az idén kivonul a politikai közéletből?
– Tíz évig volt miniszterelnök, az pedig még gombócból is sok. Mindenesetre azt hiszem, közömbös információ ez a britek számára.
– Blair utódja Gordon Brown pénzügyminiszter lehet. Van abban valami törvényszerű, hogy pénzügyi koponyák kerülnek a színre, ha a csúcspolitikus visszavonul?
– Most, hogy mondja, az a John Mayor is pénzügyminiszter volt, aki Margaret Thatcher-t
követte a hatalmon. Igen, azt hiszem, a pénzügyminiszter, mivel az összes minisztérium forrásait irányítja, a második legnagyobb hatalom birtokosa Nagy-Britanniában.
– Ha már fejben Angliában járunk, mennyire lelkesítette fel, hogy Helen Mirren a királynő megformálásáért Oscart-díjat kapott?
– Nem láttam a filmet, s hogy őszinte legyek, nem is érdekel, főként, mert nem támogatom a szimpátiámmal a királyi családot.
– Annyira népszerűtlen lenne a királynő, ahogy a film bemutatta?
– A királynő népszerűségi indexe nem olyan rossz, ám a család többi tagjáról ezt már nem állíthatom ilyen határozottan.
