A jelenség ráadásul nemcsak az élelmiszerek, hanem a kozmetikumok, vegyszerek és gyógyszerek esetében is előfordul. Ez, azon túl, hogy bosszantó a fogyasztók számára, a környezetet is szennyezi: a palackok újrahasznosításához ugyanis a lepedék vagy maradék miatt így jóval több vízre és mosószerre van szükség. A németországi Fraunhofer Institut mérnökei most e probléma kiküszöbölésén dolgoznak: olyan bevonatokat terveznek, amelyek alkalmazásával felére csökkentenék a csomagolásban rekedt termék mennyiségét.
A kutatók az általuk most tesztelt megoldás során rendkívül vékony, a milliméter ötvenezred részének megfelelő vastagságú réteget visznek fel a csomagolóanyag belső felszínére – hasonlóan ahhoz a módszerhez, ahogyan a fénycsövek belsejét vonják be: vákuumban gázelegybe helyezik a tartályt, amelynek belső felszínén villamos kisülések hatására épül fel a kívánt tulajdonságú filmréteg. A gázelegy összetételét változtatva eltérő bevonatok hozhatók létre. Ezeknek köszönhetően a legkülönbözőbb folyadékokat taszító palackok készíthetők, amelyek falára a töltőanyag nem tapad fel. A módszerrel sikerült már a leggyakrabban alkalmazott PET tartályok, valamint gumiflakonok belsejét is bevonniuk úgy, hogy mindeközben a csomagolóanyag tulajdonságai nem változtak. A kutatók most azt tesztelik, biztonságos-e a technológia, azaz nem szivárog-e be esetleg a bevonat a fogyasztani szánt termékekbe – számításaik szerint ennek ellenőrzésére még egy-két évre van szükség.
