Adam Michnik, akit a kommunizmus idején ellenzéki kiállása miatt többször is börtönnel sújtottak, a rendszerváltás óta mindvégig elkötelezetten kiállt a demokrácia mellett. Neki tehát kétségkívül megvan az erkölcsi alapja arra, hogy a mindenkori varsói kormányt kritizálja. Márpedig a legendás Gazeta Wyborcza című liberális napilap főszerkesztője a minap fölöttébb élesen fogalmazott. „Egy dolgot ki kell mondani, mégpedig nagyon keményen: ma átléptük a Rubicont. Átléptük azt a Rubicont, amely elválasztja a jogállamiságot egy hátborzongató diktatúrától.” E kíméletlen mondatok előzménye: a lengyel rendőrség augusztus 30-án este összehangolt akció keretében őrizetbe vette Janusz Kaczmareket, a néhány nappal korábban menesztett belügyminisztert, továbbá Konrad Kornatowski volt országos rendőrfőkapitányt, illetve Jaromir Netzelt, a máig többségi állami tulajdonban lévő PZU biztosítótársaság elnökét. A vád mindhárom esetben az, hogy a hivatalukkal visszaélve hátráltatták a korrupcióellenes titkosszolgálat működését a múlt hónap elején menesztett agrárminiszter és kormányfő-helyettes, Andrzej Lepper ügyében. A történet pikantériája, hogy utóbbi az augusztus elején felbomlott varsói kormánykoalíció két kisebb pártja egyikének, a Samoobrona (Önvédelem) nevű baloldali populista formációnak a vezére, így fölöttébb figyelemre méltó Kaczmarek állítólagos bűne: a volt belügyminiszter a kormányfő gyanúja szerint információt szivárogtatott ki Leppernek az ellene folyó vizsgálatról.
A Kaczynski-ikrek a koalíció feloszlatásakor. Kormányfői szembenézés „az összeesküvőkkel”.
KULCSFIGURA. Ráadásul az ügy ezzel nem ért véget: elfogatóparancsot adtak ki Ryszard Krauze milliárdos lengyel vállalkozó ellen is. A „lengyel sejknek” elkeresztelt Krauze esetében a vád az, hogy egy szállodában találkozott a belügyminiszterrel. Az, hogy itt miről eshetett szó, már nem került nyilvánosságra, az ügyészség megelégedett azzal, hogy kételyt ébresztett a találkozó tényét mindvégig cáfoló Kaczmarek szavahihetőségét illetően. Az üzletember Jaroslaw Kaczynski kormányfő és Zbigniew Ziobro főügyész ködös nyilatkozatai szerint az egész Lepper-ügy kulcsfigurája. Ez a saját, egyelőre semmilyen módon nem bizonyított állítása a miniszterelnöknek máris alapot szolgáltat arra, hogy igazolva lássa alaptézisét, miszerint létezik egy összeesküvés, amely Lengyelországban a szálakat mozgatja. Krauzénak mindezek után természetesen nem sürgős a hazatérés. A körözés kiadásának pillanatában éppen külföldön, a közelmúltban 400 millió dollárért megvásárolt kazahsztáni olajmezőjén tartózkodott, azóta pedig földközi-tengeri jachtján nyaral – hírek szerint ügyelve arra, hogy messze elkerülje az Európai Unió felségvizeit.
Politikamentes gazdaság?
Hiába a belpolitikai felfordulás, a lengyel gazdaság mindenek ellenére kiválóan teljesít. A GDP az első negyedéves 7,4 százalék után a második negyedévben is 6,7 százalékkal bővült, méghozzá úgy, hogy e növekedés elsődleges forrását nem a fogyasztás, hanem az igen kedvezően alakuló beruházások adják. Az infláció így alig 2,3 százalékos. A korábban a 18 százalékot is meghaladó munkanélküliségi ráta az utóbbi két év alatt 12,2 százalékra csökkent. Az egyetlen igazi aggály, hogy a választások előtt mind a kormányoldal, mind az ellenzék látványos állami költekezésbe kezdett. Utóbbi – parlamenti többségét kihasználva – a múlt szerdán váratlanul tízszeresére (!) növelte a gyerekek után járó adókedvezmény mértékét, ami így a költségvetésnek a kormány által szorgalmazott megoldás évi 3 milliárd zlotyja helyett 6,5 milliárd zlotyba (437,8 milliárd forint) kerül. Másrészt a miniszterelnök a maga részéről a jövő évre máris az állami kiadások több mint 10 százalékos növelését ígérte, annak ellenére, hogy a pénzügyi tárca éppen most szállította le a gazdaság 2008-as növekedési kilátásait 5,7 százalékról 5,5 százalékra.
Az augusztus elején menesztett – s időközben mellesleg az Önvédelem és az LPR közös miniszterelnök-jelöltjévé előlépett – Kaczmarek ellen indított akció, akárcsak a milliárdos Krauze elleni elfogatóparancs, elemzők szerint kampánymesterfogás, hiszen a lengyelek egy jó része igencsak vevő a „népnyúzó oligarchák” és a „korrupt politikusok” meséjére. S a húzás minden jel szerint meg is hozta a várt eredményt, a „Lengyelország nem a gazdagoké” kijelentés megtette hatását. Míg a Kaczynski-ikrek vezette Jog és Igazságosság (PiS) pártja a kormánykoalíció augusztus eleji felbomlásakor a közvélemény-kutatásokban jókora hátrányban volt a Tusk vezette PO-val szemben, mára fordult a kocka: előbbi 8 százalékponttal javított azóta a pozícióján, míg a Polgári Platform 6 százalékpontot visszaesett.
A PO természetesen elzárkózik bármiféle kormányalakítás gondolatától nemcsak a PiS-szel, de a két kisebb szélsőséges formációval is. A számára egyedül szóba jöhető partner a baloldali SLD, amely az előző négy esztendő kormányzati korrupciós ügyei nyomán megsemmisítő vereséget szenvedett a két évvel ezelőtt választásokon, az új pártvezér, az alig 33 éves Olejniczak erőfeszítései pedig, hogy új életet leheljen a pártba, egyelőre nem sok sikerrel jártak. A baloldal halvány reménye, hogy júniusban Aleksander Kwasniewski, a máig rendkívül népszerű ex-államfő állt az SLD, a szociáldemokraták, a Munka Unió és a Demokrata Párt alkotta Baloldal és Demokraták (LiD) négypárti választási koalíció élére. Csatasorba állásakor Kwasniewski mellesleg nyomban le is tette a voksát a PO-val megkezdendő párbeszéd mellett.
A hagyományosan kiszámíthatatlan lengyel választókból kiindulva egyelőre megjósolhatatlan, végül ki nyeri a jövő havi választásokat. Lech Walesa ex-államfővel viszont alighanem sokan egyetértenek: Jarosalw Kaczynskinek mennie kell, mert az országnak olyan kormányfőre van szüksége, aki képes egyesíteni a nemzetet.