Gazdaság

Az olajgyűjtő

Használt sütőolaj és ételmaradék begyűjtésében érdekelt a Biofilter Zrt. tulajdonosa, aki a veszélyes hulladék feldolgozásából biogázt és biodízelt nyer.

Magyarország egyik legnagyobb zöld cégének vezetője nem hibrid autóval, hanem dízel Mercedessel érkezik az interjú helyszínre. Az étteremben érdekes módon nem vegetáriánus ebédet választ, inkább a húsételhez ragaszkodik. Miközben saját bevallása szerint nem is különösebben éhes, egész adagot rendel. „Ha nem tudom megenni, a maradékot elszállítják a kollégák; valahogy fel kell lendíteni az üzletemet, nem?” – tréfálkozik cigarettára gyújtva Deák György, aki az entrée-ja alapján nem mondható különösebben környezettudatosnak. Enyhítő körülmény, hogy cége – amelynek egyik profilja az ételhulladék-begyűjtés – viszont az. „Amikor belekezdtem, sokan kérdezték: ugye, nem gondolod, hogy a moslékban pénz van? De bizony, pont erre gondoltam, pláne, hogy az éttermekből kidobott ételmaradékot ma már tilos a disznóvályúba önteni.” A moslékot Deákék a főváros Soroksári úti szennyvíztisztító telepére viszik, ahol több száz pesterzsébeti otthon fűtését szolgáló biogáz lesz belőle.


Az olajgyűjtő 1

A cég emellett a sütőolaj összegyűjtésében is érdekelt. A hazai piacon monopolhelyzetben lévő Biofilter Zrt. gyűjtőhálózatának nyomán a konyhákon agyonhasznált sütőolaj mintegy 70 százaléka már nem tömíti el a szennyvízelvezető csatornákat, ami azért üdvös, mert ezáltal ívóvíz-bázisaink veszélyeztetettsége is mérséklődik. (Egy liter sütőolaj 100 köbméter vizet képes ihatatlanná tenni.) Míg a használt sütőolajra sokáig csak rákkeltő, az ivóvízkészletet szennyező veszélyes hulladékként tekintettünk, újabban környezetbarát, a globális felmelegedés elleni küzdelemben komoly előrelépésnek tartott üzemanyag, biodízel készül belőle.

Deák az olajos bizniszre akkor figyelt fel, amikor a nyolcvanas években, még a Bős-Nagymarosi vízerőmű-projekt zajvédelmi felelőseként az osztrák vízlépcsőket tanulmányozta. Ebédidőben az idehaza még ismeretlen McDonald’sban falatozgatva lett figyelmes a sütőolajat elszállító teherautókra. Miután hazajött Ausztriából, egy hónapnyi fizetés nélküli szabadságra ment, hogy feltérképezze az osztrák példa meghonosításának lehetőségeit.

Az nyilvánvaló volt, hogy az éttermek zöme boldogan szabadul meg a sütőolajától, pláne, hogy az elszállíttatás nekik egy fillérjükbe sem került, és ma sem kell fizetniük érte. Így csak azt kellett kitalálni, miként lehet ebből pénzt csinálni. Mivel a bioüzemanyagok akkor még Nyugat-Európában is újdonságnak számítottak, másfajta hasznosítás után kellett nézni. Kapóra jött a Monori Állami Gazdaság takarmányüzeme, ahol sütőolajból és kukoricából kiváló táp keverésére nyílt lehetőség. Deák nem volt rest, 1989 elején kiváltotta a kisipart, és a családtól kikönyörgött 100 ezer forintból szállítójárművet bérelt az olaj összegyűjtésére. Ilyen jellegű olajból idehaza nem volt hiány. A hazánkban hirtelen felbukkant gyorséttermek konyhái ontották a használt sütőolajat, de változott a hagyományos éttermek étlapja is, a frissensültek előretörtek a nokedlis sertéspörkölt és a csirkepaprikás rovására. Eközben a háztartásokban is tetten érhető az ízlésváltozás: a fritőzök elterjedésével e körben szintén komoly mennyiségű „fáradtolaj” keletkezik, így kifizetődővé vált ennek a begyűjtése is.

DEÁK GYÖRGY

■ 47 éves, eredeti szakmája repülőgép-műszerész.
■ 1990 előtt a Környezetvédelmi Intézet zajvédelmi osztályán dolgozott, feleségével akkor alapította meg a hulladékgazdálkodási profilú Biofilter Kft.-t.
A cég sokáig csupán használt sütőolaj begyűjtésével és feldolgozásával foglalkozott, 2004 óta azonban élelmiszer-hulladékot is gyűjt. Az immár részvénytársasági formában működő, 30 millió forint jegyzett tőkéjű vállalat mintegy 100 főt foglalkoztat. A Biofilter mai árbevételének 30 százalékát az állati eredetű takarmányzsír és a biodízel alapanyagául is szolgáló ipari zsír kereskedelme adja.
■ Nős, két lánya van. Kedvenc időtöltése a tenisz, és gyakran jár wellnessfürdőkbe.

ÚJ SZELEK. Noha idővel az EU megtiltotta a sütőolajok takarmányként történő hasznosítását, a veszélyes hulladék mégis értékes alapanyag maradt. Deák György cége a használt olajat újabban biodízel előállítására használja, termékét külföldre értékesíti sikerrel, hiszen a globális felmelegedéstől való félelem növeli a különféle bioüzemanyagok ázsióját.

A cég élelmiszerhulladék-üzletágán nagyot lendített, amikor tavaly Deák lecsapott az éppen megbukott M.E.G.A. Trade átcímkézett termékeire, és vállalta a több ezer tonna romlott hús és tejtermék megsemmisítését. A moslékgyűjtés, amelynek elszállításáért fizetnek a cégek, hatalmas fejlődés előtt áll; ma még csak a melegkonyhák ötöde küldi hulladékát hasznosításra, holott ez uniós előírás.

„Azért nem volt mindig kedvező a széljárás” – hívja fel a figyelmet a szabadidejében egyébként szívesen vitorlázó cégvezető, aki 1999-et például fekete évként tartja számon. Ekkor találtak Belgiumban és Hollandiában dioxint a takarmányokban, a gyanú pedig rögtön a sütőolajra terelődött. Hiába volt kizárható a magyarországi eredet, az akkor már európai hírű Biofilter a feldolgozással több mint fél évre kénytelen volt leállni, ami abban az évben 40 százalékos bevételkiesést okozott a cégnek.

BŐ OLAJBAN. Hasonlóan nehéz időszaktól, úgy tűnik, a közeljövőben nem kell tartani. A fellendülő belföldi turizmus és a biodízel-alapanyag világpiaci drágulásának köszönhetően fokozatosan bővül a begyűjtött sütőolaj-mennyiség, és a nyereség is, pláne, hogy a Biofilter az elmúlt években hazánkon kívül Görögországból, Horvátországból és Romániából is fogad fáradt sütőolaj szállítmányokat. „Hiába panaszkodnak a Balaton-parti lángossütödék, halárusok, az idegenforgalom felpezsdülésére utal, hogy a tó körüli vendéglátóktól a nyáron az előző szezonhoz képest háromszor annyi sütőolajat gyűjtöttünk be.”


Az olajgyűjtő 2

Székely Anna, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének igazgatója a vállalkozás kezdetei óta figyelemmel kíséri a Biofilter fejlődését, a cég vezetőjének munkáját. „A siker nem szállt a fejébe, a tapasztalt üzletember megtartotta természetes szerénységét, kreativitását. Míg a meggazdagodott vállalkozók ambíciója általában kimerül saját kényelmük fokozásában, addig ő nem sajnál a zsebébe nyúlni, ha közösségi érdekekről van szó, legutóbb például a háttérből ő volt a környezetvédelmi bál egyik fő szponzora.” De ennyiben nem merül ki a társadalmi felelősségvállalás: megkönnyítendő a hatósági munkát, Deák egy biológiai hulladékokkal foglalkozó munkacsoport megalakításában is részt vett.

A „gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan” szlogent a gyakorlatba ültetve Deák György most azt tervezi, hogy a cég sütőolajokat begyűjtő teherautó-flottáját hagyományos üzemanyag helyett a jövőben saját alapanyagból készülő biodízellel üzemelteti. Ehhez azonban még le kell gyűrni a bürokrácia nehézségeit. Hiába ugyanis a jó ötlet, a szervezőkészség és a mögötte álló anyagi fedezet, a berozsdásodott jogszabályok egyelőre fékezik a terveket.

Sarokpontok

■ Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!
■ A legnagyobb küzdelem a bürokráciával való hadakozás.
■ Politikusok közgondolkozásában a környezetvédelem még sehol sincs.
■ A jó ötleten ne ülj meg sokáig, azonnal ugorj neki a megvalósításnak!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik